Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-567

428 A nemzetgyűlés 567. ülése 192* éjjel tűzvészre riasztanak, én nem őseim képét, nem is korty ab őrös nemesi címeres levelemet kutatom és nem is a dédapámról rám maradt, bár értékes vitrint vonszolom ki lakásomból; hanem ha jó családapa vagyok, először gyermekeimet ragadom karjaimra és azokkal szaladok ki a lángtengerből. Majd az új európai ház nem lesz olyan gyúlékony; meglehet, hogyalugasos, tulipános pitvar talán elmarad, talán szegényebbek leszünk egy-két nekünk kedves romantikával, de cserébe elpusztíthatatlan házat kapunk és kamránkról is gondoskodás lesz. Mert mit ér maga az államélet, mit ér egy, elvont hazafiúi eelgondolás állandó kenyérgondokkal és a gazdaság örökös bajaival és sérelmeivel! Báró Eötvös Józsefre hivatkozom, a nagy konzervatív államférfire, aki »A XIX század uralkodó eszméi«-ről megirt hatalmas művében többek között ezt mondja (olvassa): »Akár a természeti észt, akár a vallás tanait kérdezzük meg, mindenképen az egyénben magában kell keresnünk a létezés célját. Az ész szerint anyagi jólétre és erkölcsi megelégedésre, a vallás szerint a lehető legnagyobb tökéletességre kell törekedni és arra, hogy Istenhez minél inkább hasonlók legyünk. Egyik szerint sem tekinthetjük célnak az államot, hanem mindig csak eszköznek, amely által az egyén személyes céljait törekszik elérni.« Majd később ezt mondja (olvassa): »Miért tagadjuk a tényt, amely annyira kétségtelen és minek állítsunk fel elméleteket az állam céljáról, amelyek az elemi iskolán kivül senkit sem győznek meg és itt is nagyon kievés jó eredményt mutatnak fel!« -—Majd később ezt mondja (olvassa): »Az egyén személyes célok után törekszik az államban, csupán eszköznek tartja az államot saját boldogságának megalapítására.« Hatvan évvel ezelőtt igy irt e nagy konzervatív állambölcselő. Csak rámutatni kívántam ezzel arra, mennyit kellett sülyednie egy nemzetnek, hogy ma ezt a 60 évvel ezelőtt vallott nagyszerű konzervatív felfogást radikálisnak, destruktívnak, felforgatónak és nem tudom még milyen kommunista törekvésnek bélyegezzék. Ma A'alóban a kenyér szab utat a politikának. A régi Talleyrand-iskola misztikus boudoár-politikájában megfértek más kérdések is, ma a legfontosabb a kenyér-probléma megoldása. Az egyensúly-politika borzalmas kimenetelű hintapolitikája, megsemmisitette a kultura és tudíás szülőföldjét! Nincs más hátra tehát, mint az egységes orientáció és ennek szolgálatára e helyről kérjük nemcsak t. képviselőtársainknak, hanem az összsajtónak is nagybecsű támogatását. A sajtótól bizonyos következetességet várunk. Például mit ér a Nemzeti Újságnak néhány héttel ezelőtt megjelent igazán nagyon szép és tanulságos komoly cikke »A jövő háborúja megsenimisiti a civilizációt« címmel, — amelyben a Nemzeti Újság, tehát egy tiszteletreméltóan konzervatív lap figyelmeztet Európa bekövetkezendő pusztulására, figyelmeztet arra, hogy a levisit-gázbombákból elég hat Berlin városának,, tehát másfél Budapestnek teljes elpusztítására — ha ez a lap másnap inkonzekvens lesz magához azzal, hogy épen a páneurópai törekvéseket kipellengérezi! Kezemben tartom a Magyarságnak egyik cikkét, amelyet dr. Ajtay József közigazgatási biró irt s amely komoly cikket teljesen értékelem. Ennek a cikknek az a konklúziója, hogy nincs más kiút, mint az európai államok szövetsége, ami ugyanaz, mint a páneurópai eszmekor. Ettől az illusztris laptól is elvárnám azt a következetességet, hogy a következő számban nem kerül ellenmondásba magával és '. évi június Jió 4-én, péntekért. nem kívánja élccel és gúnnyal kisebbíteni azoknak törekvését, akik az ő külpolitikai vezércikkírójának mintájára konstruálják meg gazdaságp olitiká jukat. Nagyon veszedelmes az olyan felfogás is, amelyet a Pester Lloydban Auír'enberg báró volt hadügyminister tollából olvastam, aki egész cikkében Pán-Európa ellen foglalt állást komoly érvek felhozása nélkül; a végén állitja, hogy Európa pusztulása feltarthatatlan és ez a megsemmisülés csak annyiban különbözik majd az eddigi kulturegységek elpusztulásától, nogy ez borzalomban, súlyban és kihatásaiban páratlan lesz. De ezt a pusztulást a nemes báró volt hadügyminister mint történelmi szükségszerűséget allitja fel tantételként. Ezt igen veszedelmes teóriának tartom és katona részéről, még hozzá egy katona-minister részéről nem is tartom egészen stílusosnak, hogy telismerjünk egy bajt, felismerjük annak egész borzalmát, de ugyanakkor ölbe tett kézzel akarjuk bevárni pusztulásunkat. Itt kell perhorreszkálnom azt a sérelmet is, amely a Világ betiltásával egy olyan lapot ért, amely nagyszerű munkása volt ez életmentő munkának. Helytelenítem a magyar feministák állásfoglalását, akik egy hozzámintézett levélben annak a felfogásuknak adtak kifejezést, hogy Pán-Európa eszméjének zászlója alá a feministák nem jöhetnek, mert Pán-Európában veszélyeztetve látják a világbékét. A feministákhoz irott válaszomon egyáltalában nincs változtatnivalóm. Miután ez teljes képet ad a páneurópai koncepciónak a genfi politikához való viszonyát, szükségesnek tartom, hogy azt a nemzetgyűlésnek bemutassam. A többek között ezeket irtam a magyar feministáknak (olvassa): »A páneurópai eszmekörnek tartozom azzal, hogy nagybecsű soraikra megjegyezzem, hogy minden komoly és őszinte békeakarás végső célkitűzése valóban csak a föld minden népét egyesítő »Nemzetek Szövetsége« által képzelhető el. A mi munkánk a Nemzetek Szövetsége biztos kiépülésének legjelentősebb útja. Egyben a legreálisabb, mert nem téveszti szem elől azokat a fejlődési fokozatokat, amelynek kikerülése a nagy célkitűzést is problematikussá tenné. Bizalommal kisérjük mi is a Nemzetek Szövetsége munkáját. Arra, a mi célkitűzésünk mellett is feltétlenül szükség van, már csak azért is, mert egy magárahagyott Európa — még ha Pán-Európa is — a Népszövetségi kontroll nélkül egykönnyen a győző államok korlátlan akaratán múló berendezkedéshez vezetne, amelyben Pán-Európa egykönnyen a mai helyzet megcsontosodását jelenhetné. Isten őrizz ettől! Igenis szükségünk van tehát a földkerekség minden népének a genfi központon át megnyilvánuló erkölcsi és mindegyre izmosodó hatalmi kontrolljára. A Nemzetek Szövetsége azonban nem zárja ki, sőt egyenesen megköveteli, hogy az azonos gazdasági és kulturérdek által egybetartozó kontinensek, a nagy szövetség körén belül külön-külön és egységesen szervezkedjenek. Persze nem egymás ellen, hanem ellenkezőleg, a világbéke biztosabb elérésére és annak állandósítására. De az odavezető ut: Európa egységes organizálása. Ez azonban csapásra ma még kivihetetlen. Natura non facit saltum. Ennek is eljön majd az ideje. Boldog leszek, ha Európa egységét megérhetem. Utópisták nem vagyunk. Csak gyakorlatilag megvalósítható célkitűzésekért dolgozhatunk. Hisz Pán-Európához is a Duna-egység megvalósulása után érkezhetünk el. Tehát »Pán-Európával« mintha