Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.
Ülésnapok - 1922-567
426 A nemzetgyűlés 567. ülése 1926. évi június hó á-én, pénteken. totta, hogy olyan vezetőknek és támogatóknak van kezében Magyarországon a mozgalom, hogy ez előre is Biztosltja az eszme diadalra jutását.« Mint mondja, »Magyarország vezető férfiadnak lesz feladata, hogy a páneurópai eszmét kivigyék az utódállamokba az egész Balkánra Bulgáriába. Görögországba és a többi országokba. Általam arra kér benneteket ne csüggedjetek a munkában« stb. »Azonkivül hosszabban beszélgettem a dologról Löbével, a német birodalmi gyűlés elnökével, aki elmondotta, hogy most alakult meg itt a Páneurópai Unió.« Ugy ahogyan ismeitettein. »A német birodalmi gyűlés elnöke szintén nagy örömmel üdvözli a .magyarországi páneurópai mozgalmat és üdvözletét küldi nektek. Egyben arra kér általam benneteket, törekedjetek arra, hogy necsak nemzetgyűlési képviselők, volt ministerek és intellektuellek legyenek a résztvevői, hanem terjesszétek az eszmét a magyar kispolgárság és munkásság köreiben is, mert szerinte valamely mozgalomnak legszilárdabb alapköve csak az együttműködés lehet. — Löbe külön felkért arra, hogy neked, kedves barátom, adjam át üdvözletét stb. Egvben felkért a német birodalmi gyűlés elnöke, hogy keressem fel a Berlinben most megalakult, állandó helyiséggel rendelkező titkárságot, amelynek vezetője Major Gall őrnagy, aki a folyóügyeket intézi. Én ezt meg is tettem és hosszabb beszélgetés után abban egyeztünk meg, hogy a németországi titkárság mindenkor rendelkezésemre, illetőleg rendelkezéstekre áll.« Igen érdekes a bécsi páneurópai csoport vezetőségének névsora is. Az osztrák páneurópai csoport vezetőségének elnöke Seipel Ignác pápai prelátus, buzgó pap és Ausztria volt kancellárja. Vezetőségi tagok Breisky Walter dr. alkaneellár, dr. Brockhausen Károly egyetemi tanár, dr. Brosche Zsigmond ministeri osztályfőnök, dr. Dumba Konstantin nagykövet, dr. Goldscheid Rudolf, Günther György, Hainisch Marianne, az osztrák köztársaság elnökének anyja, dr. Herta Frigyes főtanácsos, Meinl Gyula nagykereskedő, dr. Redlich József minister, Rosthorn követ, dr. Schober János rendőrfőnök.« Egy rendőrfőnök! Méltóztassék Nádossyról egy páneurópai koncepciót elképzelni! (Nagy Vince: Páneurópai frankokat hamisított!) — »Dr. Spitzmüller Sándor minister, dr. Verdross Alfréd egyetemi tanár, Vinzl József, a kereskedő- és iparkamara alelnöke, Wirth József udvari tanácsos, a távirati iroda főnöke.« Nem fogom t. Nemzetgyűlést ezekkel a mellékletekkel soká untatni, bár talán a tiz órát is kihúzhatnám ilyen páneurópai tudnivalók ismertetésével. De méltóztassék megengedni, hogy bemutassam a »La Bulgarie« azon számát, amely közli André Liapteheff ministerelnök beszédét. Hosszú volta miatt nem akarom felolvasni, Csak néhány kiszedett részt ismertetek belőle forditásban. Azt mondja, hogy: nekünk nem a multat kell felhánytorgatni, hanem végre-valahára a jövő útjait kell kiépíteni, a multat feledni és egy kenyérjövőt Európának megteremteni. Majd később azt mondja: erre a gyűlölet fegyverei alkalmatlanok. Majd beszéde vesén, az itt kékkel aláhúzott francia szöveg pedig egyenesen arra konkludál, hogy egyetlen politika van. amelyet minden kormánynak követni kell és ez: Páneurópa politikája- Tehát Liaptcheff, aki közel sem radikális, hanem inkább reakciós gondolkozású politikus, hivatalos programmjává teszi a páneurópai koncepciót. Ezért hibáztatom, hogy a magyar kormány ezt a külpolitikai orientációt nem maga veszi a kezébe, hanem egy csoportnak engedi át, amely elvégr.e is hivatalos^ szervezet hiányában sokkal nagyobb munkával kisebb ereedményeket tud elérni. Milyen szép volna, ha a hivatalos kormányzat képviselhetné ezt a gondolatot Mágyaország képviseletében az októberben megtartandó wieni páneurópai kongresszuson, amelyen Európa minden nemzete képviselve lesz. (Éhn Kálmán: Nagy-Magyarországot, nem Pálieurópát!) A magyar csoportban^ a sok között^ eddig helyet foglalnak: Auer Pál, Balkányi Kálmán, az Omke igazgatója, Bartók Béla, a hires zenetanár, Baumgarten Nándor kúriai biró, Beck Lajos, Éber Antal, az Olasz-Magyar Bank igazgatója, Erődi-Harrach Béla. Eszényi Ferenc nagybirtokos, Görgey István, Gratz Gusztáv, Györki Imre, Halasi-Fischer Ödön, Hantos Elemér, báró Haupt-Buehenrode István, Hegedűs Lóránt, Horváth Zoltán, Huska Vilmos, Hegymegi-Kiss Pál, Jacobi Andorné, Józan Miklós, unitárius püspöki vikárius, Kéthly Anna, Kövesligety Radó, Kunffy Lajos, Latinak Jenő, Lakó Imre, Leszner Richárd, Létay Ernő, Lukács György, aki ennek az eszmekörnek egyik régi ismerője, Mla1 as its Géza, Móricz Zsigmond, Marczali Henrik, Nagy Ernő, Nagy Emiiné, a volt igazság" ügyminister neje, Nadler Róbert, Nagy Vince, Nánássy Andor, Pakots József, Pikler Emil, Pólya Tibor és Iván festőművészek, Rassay Károly, Rotter Zsigmond, Rupert Rezső Schneider Gyula Sándor Pál, gróf Somssich Tihamér. Strausz István, Eőri-Szabó Dezső, Székács Antal, a Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, báró Szterényi József, Teleki Sándor grófné — irói nevén Szikra, — Tóth Sándori ezredes, Vákár P. Arthur kormányzótanácsos, Várady Gábor, Vámbéry Rusztem, Vészi József, a Pester Lloyd vezérigazgatója. Vida Jenő és még igen sokan, akiknek nevét felolvasni igen sokáig eltartana. Azoknak, akik lehetetlenséget látnak abban, hogy ennek a nagy eszmének szolgálatában kapitalisták, konzervatívok és szocialisták egy nagy gazdasági célkitűzésben együtt dolgoznak, azt mondom: túlkorán • mosolyognak. Józan szocialista útja ma csakis a kapitalizmus útja lehet. Páneurópa, nem tagadom, a kapitalizmus útja; de más kivezetőut ma nincsen az európai útvesztőből. A kapitalizmus helyreállítása ma az egyetlen, de egyetlen mentsvár. Ha ezt a kapitalizmust Európában huszonhat felé töröm, megsemmisül kaipütalista és proletár egyaránt. Az a véleményem, hogy minden dicséret illeti inkább a mi szocialistáinkat, épugy mint a külföldieket is, hogy a kapitalista programúihoz saját érdekükben is nagy bölcsen csatlakoztak és felkérem e helyről Pikler Emil t. képviselőtársunkat, hogy ne törődjék azokkal a támadó cikkekkel, amelyek őt a moszkvai Vörös IJjság részéről érik, amelyekben szemrehányást tesznek neki azért, mert kapitalistákkal ül le egy asztalhoz. Nagyon kérem Pikler Emil t. képviselőtársamat, (Peyer Károly: Majd csak kibírja valahogy Pikler!) hogy ne törődjék ezekkel az olcsó vádakkal. A helyzet tisztázása szempontjából meg kell mondanom, hogy a kapitalizmus alatt nem a feudalizmust értem, amely a militarizmusban és klerikalizmusban szokta magát kiélni, hanem az amerikai mintára szabott demokratikus kapitalizmust értem, annak az Amerikának kapitalizmusát, amelynek vezérei Washington, Jefferson, Franklin és társai iktatták a függetlenségi nyilatkozatba a következőket (olvassa):
