Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-567

À nemzeigyüles 567. ülése 1926. évi június hó à-ên, pénteken. 41 szag nyakába varrják ezeket a forgalombahozott hamis frankokat, hanem szerencsétlen, ártatlan hotelportásokat, ártatlan kereskedőket, velünk barátságos viszonyban álló államok polgárait kivánták bajba juttatni, gazdasági katasztrófába dönteni. Sőt, ha figyelembe vesszük a milánói esetet, hogy egy Magyarországról, az itteni gazdasági viszonyok miatt oda kikényszerült és ott exisztenciát teremtett saját állampolgárunkat akarták elárasztani hamis frankokkal, akkor megértjük, hogy nem hazafias szempontok és hazafias célok vezették a frankhamisitókat a hamisitás elkövetésében, hanem a legaljasabb, a legönzőbb szempontok, amely kért a legsúlyosabb büntetés járt volna és amelyeknek elkövetőivel szemben nem állhat oda a magyar minister elnök, hogy kijelentse róluk, hogy a frankhamisitókat s elsősorban azoknak vezérét, Windischgraetz herceget, gentlemannek tartja. (Esztergályos János: Embert barátjáról, madarat tolláról!) Amikor a frankbotrány kipattant és amikor mi, akik a frankbizottságnak tagjai voltunk, a bizottságban arra az álláspontra helyezkedtünk, hogy mindent kivizsgálni, ami ezzel kapcsolatos, és elmenni ennek a bűncselekménynek gyökeréig, bármennyi időre nyúlnak is azok vissza, akkor a többségi párt volt az, arnely ebben a szándékunkban megakadályozott bennünket és lehetetlenné tette, hogy a kivizsgálást az egész vonalon megcsináljuk. Mondtuk akkor, t. Nemzetgyűlés, hogy avval, hogy a frankbizottságban megakasztották az igazságra törekvő működésünket, avval, hogy a frankbizottság többségi jelentését a nemzetgyűlés magáévá tette a kisebbségi véleménnyel szemben, avval, hogy most már bírói Ítéletet is kaptunk, amely birói ítélet Ítéletet mond azok felett, akik elkövették ós bevalloták a frankhamisítás cselekményét, nem lesz lezárva a frankhamisítás kérdése. Hangsúlyoztuk, hogy ez a kérdés napirenden fog maradni itt, mert napirenden kell maradnia; napirenden kell maradnia mindaddig, amig a ministerelnök ur be nem váltja azt az igéretét, amelyet többizben tett a nemzetgyűlésnek, hogy szakitani fog a múlttal és szakitani fog azzal a rendszerrel, amely előidézte, megteremtette és kiváltotta a frankhamisítást. Ehhez nem elégségesek azok a módszerek, amelyeket a ministerelnök ur eddig használt; bennünket nem fog megtéveszteni az, ha a vitézeket rendre-sorra tüntető felvonulásra felhozza Budapestre. Az sem fog bennünket elnémitani, ha a vármegyéket fogja sorompóba állitani és ha ezek a Tutankamen korából való vármegyék bizalmi szavazatot nyilvánítanak a kormány mellett. Az sem rettent vissza, (Esztergályos János: Ha ochranákat szervez!) ha a kormány az ellenzéket uj választással fenyegeti meg, amely uj választáson sokkal súlyosabb, sokkal ridegebb és kíméletlenebb terrort és hatósági önkényt helyez kilátásba, mint amilyent már 1922-ben láttunk. Az uj választás sem fogja ezt a kérdést nyugvópontra hozni; az uj választás után is, bármilyen kevesen fognak az ellenzékről is bekerülni ebbe a nemzetgyűlésbe, az a kevés ember fog tiltakozni az ellen a kormányzati rendszer ellen, amely megteremtette és kiérlelte ezt az anarchiát ós ezt a terrorisztikus fellépést, amelyet ma észlelhetünk és amely odajuttatta ezt az országot, hogy teljesen földre van teperve, politikai jogaitól teljesen meg van fosztva és ez a megcsonkított és agyonszanált ország tehetetlenül vergődik ma itt. Az sem félemlíthet meg bennünket, ha — mint eddig csinálta a kormány — az egyes lapokat félemliti meg, amint megfélemlítette már eddig is és nem fenyegetheti meg — ez az érzésünk — azokat az állampolgárokat sem, akiknek — mint az előbb felolvastam — Preszly főispán közigazgatását szabadítják a nyakára és akiknek már arra kell ügyelniök, mit olvasnak, mert ez is hatósági besúgás ós hatósági befolyás alá került. Ilyen körülmények között elszomorító és megdöbbentő az a kép, amely elénk tárul. Megdöbbentő az ország szempontjából, hogy ilyen körülmények között, ilyen közállapotok mellett, amelyek idejuttatták ezt az országot ós amelyek kitermelték a frankhamisítást, a ministerelnök ur még mindig nem hajlandó levonni átkos politikájának konzekvenciáit, még mindig hivatottnak érzi magát, hogy az országot a külföldi államok képviselőinek jelenlétében képviselje és reprezentálja. Kérdezem én: várhatunk-e egy olyan közülettől, amelyben ez a ministerelnök jelen van, a magyar belpolitikára, a magyar pénzügyi politikára valami gondos, előrelátó és hasznos intézkedést! Várhatjuk-e a ministerelnök úrtól, hogy reánk nézve kedvező intézkedéseket fog hozni a népek szövetségétől Genfből akkor, amikor azok a külföldi államférfiak, akik leülnek vele, tudják, hogy a ministerelnök ur, ha nem is részes a pénzhamisításban, de több mint két év óta tudott arról, hogy egy idegen állam pénzének hamisítása folyik Magyarországon és tudott arról, hogy már kész hamisítványok várnak! forgalombahozatalra, arra* hogy megfelelően elhelyezzék őket! De a ministerelnök ur maga is március 23-án, már több ízben idézett beszédében a következőket mondotta (olvassa): »Természetszerűleg következik az, hogy ha egy kormány a maga részéről hibát követ el, ha egy kormány ezen hibájából a jó viszonyt megzavarja, nem szabad, hogy létével vagy a hatalomhoz való ragaszkodásával bajba hozza az országot, hanem ilyen esetben le kell mondania, hogy a nemzetet megmenthesse. Amikor ezt kimondom, kimondom azt is, hogy ilyen esetben a magyar kormánynak kötelessége, .hogy ilyen megterheltséggel nem biró kormány részére helyet csináljon.« T. Nemzetgyűlés! Azt hiszem, minidenkinek éreznie kell, hogy amit a ministerelnök ur itt a maga kormányzatára vonatkozólag mondott, az tényleg be is következett. Tényleg érezzük a külföldről, Genfből (áradó szelet, érezzük a nyugati kulturállamokból felénk jövő sugallatot, hogy ezzel a kormányzattal és ennek a kormányzatnak fejével ott nem ülnek le érdemlegesen tárgyalni ós onnan semmiféle jó intézkedést és üdvös ténykedést az országra várni nem lehet. Hyen körülmények közötti, minthogy a ministerelnök ur nem vonta le azt a politikai konzekvenciát, amelyet pedig március 23-án mondott beszédében maga is jelzett s amelyet az azóta bekövetkezett események miatt le kellene vonnia, én a demokratikus polgári ellenzéki pártok és a szociáldemokrata párt neveben a következő deklarációt terjesztem elo (olvassa): , , »A demokratikus ellenzéki partok es a szociáldemokratapárt tiltakozik az 1925/26. es az 1926/27. évi appropriációs javaslatok együttes tárgyalása ellen. Tiltakojzik azért, mert a- kormánynak ez az alkotmányellenes lépese a w pártabszolutizmus és a reakciós politika hosszú bűnlajstromában csak ujabb bun, amelyet az alkotmányosság látszatával takar. A Bethlen-kormány a háború es a torra60*