Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-567

418 A nemzetgyűlés 567. ülése 1926. évi június hó 4-én, pénteken. dalmak után hét évvel még- mindig kivételes hatalom eszközeivel kormányoz. Csak a kivételes hatalom eszközeinek rideg alkalmazásával tudja magát fentartani. Nincs titkos válsztójog: a kormány törlemlitetite és a lapbetiltás fegyverével láncra verte a sajtót. Nincs egyesülési és gyülekezési szabadság: a kormány önkényétől és tetszésétől függ polgárok és munkások véleményszabadságának a lehetősége. Nem ad engedélyt, vagy csupán kivételesen, képviselői beszámolóra, de ekkor sem engedi szpvá tenni a kormányria nézve kellemetlen kérdéseket, igy ezidőszerint a frankhamisítás ügyét. Nincs esküdtbirásjkodás:

f a politikai véleménynyilvánítás és az egyéni szabadság, a politikai üldözés és a börtön megfélemlítése alatt áll. Nincs titkos választójog: a kormány törvénybeiktatta a nyilt választást, hogy hatalmi eszközeivel, a nép szabad akaratának meghamisításával szerezzen magának többséget és ezzel a többséggel kormányozzon az ország népének akarta ellen. Több, mint egy évtized óta nem alakították újjá a városi, vármegyei törvényhatósági autonómiát, még mindig* a háború előtt megválasztott törvényhatóságok kormányoznak a nélkül, hogy választásokat irtak volna ki. Az alkotmányosság látszatával leplezett kormányzás reakciós pártabszolutizmust akar, amely a hatalmi eszközök kegyetlen és kíméletlen alkalmazásával tartja fenn politikai uralmát. Ezt a pártabszolutizmust szolgálja, az az egyoldalú gazdasági és pénzügyi diktatúra, amelynek szomorú következménye az ország súlyos gazdasági válsága, a kereskedelem, ipar, mezőgazdaság pangása, a növekvő munkanélküliség, nélkülözés és nyomor. A frankhamisitás pőrének bírói tárgyalása megerősítette az ellenzéki pártokat eddig vallott felfogásukban: a pör nem födte fel a frankhamisitás politikai hátterét, nem deritett világosságot arra, hogy a vádlottakon kivül kiktől származott a frankhamisitás terve, kik voltak részesei vagy tervének ismerői; miként kapcsolódtak be egyes állami szervek s miként egyes állami alkalmazottak. A pör tárgyalása nem terjedt ki a frankhamisításban tervezett belügy ministeri »kibontakozásra« és a hamisitás eltussolását célzó kérdés tisztázására A kormánynak és különösen a ministerelnöknek a frankhamisításba való szerepét a pör nem tisztázta. Ellenkezően, még súlyosbította azt az állandóan kisérő gyanút, amely jogosan támadt a közvéleményben. Hiszen a kormány részessége vagy tudomása nélkül nem lett volna lehetséges, hogy a különböző tárcákhoz tartozó állami intézmények és funkcionáriusok egész sora foglalkozzék 1923 óta frankhamisítással, a különböző hatóságok szemeláttára. Mindezek alapján megállapítható, hogy a frankpörben hozott birói Ítélet nem kelt megnyugvást és a politikai felelősséget nem tisztázta, mint ahogy a frankbizottság jelentése felett való parlamenti szavazás sem mentesítette a kormányt a felelősség alól. Az a szellem, amely a frankhamisítást 1923 óta táplálta, azonos azzal a kormányzati szellemmel, amely megtorlatlanul hagyott gyilkosságokat és bűntényeket, eltűrte és fedezte az egyéni akciókat, nagyra növelte a titkos társaságokat elősegítette romboló tevékenységüket, kíméletlenül alkalmazta a politikai üldözést és polgárjogot nyújtott a kalandorszellemnek. Ez a szellem nem részesült abban az erkölcsi megbélyegzésben a frankpör tárgyalásának során, hogy ujabb kalandos vállalkozásoktól visszarettenne, mert élete egybe van forrva a kormányzat szellemével, belőle sarjadzott és belőle táplálkozott. Az ország számára csak az adhat megnyugvást, ha ennek a kormányzati szellemnek a megszemélyesítői elhagyják a helyüket, mert a hatalomhoz való makacs ragaszkodásukkal mérhetetlen kárt okoznak az országnak. A demokratikus ellenzéki pártok és a szociáldemokrata párt újból hangsúlyozzák, hogy Magyarországot nem képviselheti a külföldön sikerrel olyan ministerelnök, aki 1923-ban értesül egy idegen állam pénzének a hamisítási tervéről és ezt nem akadályozza meg a rendelkezésére álló hatalmi eszközökkel; nem képviselheti méltóan olyan minstereliiök, akinek a kormányában olyan belügyminister foglal helyet, aki a frankhamisitás két fő vádi ott jávai a frankhamisitás kipattanásakor a lakásán folytat megbeszélést s tud »kibontakozási,« tehát eltussolás szándékról és ezt nem hozza az illetékes hatóság tudomására és ezt nem igyekszik megakadályozni, sőt amikor a bíróság előtt erről számot lehetett volna adni, akkor hivatali titoktartás ürügyével a vallomástétel alól kitért. Mindezek alapján a demokratikus ellenzéki pártoknak és a szociáldemokrata pártnak kötelessége kijelenteni, hogy a Bethlen-kormány működését az országra és a népre egyaránt károsnak, veszélyesnek és megbélyegzőnek tartják és nem mulaszthatják el annak a hangsúlyozását, hogy a magyar nép demokratikus érzése, az igazságtalan trianoni békeszerződés revíziójára való törekvése és őszinte békevágya homlokegyenest ellenkezik kormányának reakciós, alkotmányellenes és minden etikai alapot nélkülöző szellemével és működésével.« Elnök: A képviselő urnák előbbi hosszú mondata a sértő kifejezéseknek egész sorát tartalmazza, amiért kénytelen vagyok a képviselő urat rendreutasítani. (Esztergályos János: Én egyet sem találtam benne!) Györki Imre: Ezt az imént felolvasott deklarációt a Nemzeti Demokratapárt, az Országos Függetlenségi Kossuth Párt, a Kispolgárok és Földmivesek Pártszövetsége' és a Magyarországi Szociáldemokrata Párt parlamenti frakciója nevében terjesztem elő- Akkor, amikor előterjesztettem ezt a deklarációt, s amikor meg kell állapitanom és hangsúlyoznom kell, hogy a frankhamisitási botrány kipattanása óta sem történt ebben az országban a kormányzat részéről semmi olyan intézkedés, amelyből azt a látszatot lehetne meríteni, hogy a kormány szakitani fog a múlttal, leszámol azokkal a sötét szellemekkel, amelyek ezt a mai helyzetet előidézték és az országot ilyen katasztrofális helyzetbe vitték, akkor valósággal megdöbbentő kép tárul elénk és szinte az az érzése az embernek, vájjon kell-e, lehet-e folytatni azt a küzdelmet, amelyet négy esztendőn keresztül folytattunk ! Nekünk csak szocialista meggyőződésünk és szocialista hitünk ad erőt ahhoz, hogy továbbra is felvegyük a küzdelmet, továbbra is őrt álljunk ezen a helyen és ostorozzuk a kormányt mindaddig, amig meg nem teszi azokat a helyes és megfelelő intézkedéseket, amelyek az ország^ dolgozó népének érdekében feltétlenül szükségesek. Mert az az érzésünk, hogy bármilyen sötét, bármilyen sivár is a jelen ebben az országban, ez nem rettenthet bennünket vissza a^ további küzdelemtől, mert ennek a szerencsétlen országnak és e szerencsétlen ország még szerencsétlenebb dolgozóinak is végre meg kell kapniok azt, amit munkájuk