Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.
Ülésnapok - 1922-566
A nemzetgyűlés 566. ülése 1926. évi június hó 2-án, szerdán. 393 talnák, Inogj az az ország- kapcsolatot teremthet a magyar piaccal, akkor figyelmeztetnék is arra a magyar kormányzatot, azt látjuk, hogy e helyett a demokratikus, okos és célszerű berendezkedés helyett pénzpocsékolással és nagyzási hóborttól származó arisztokratákkal, a. régi külügyi képviselet mintájára megszabott külpolitikával akarják ezt az országot boldogi tani. Amilyen pazarlást és pénzpocsékolást látunk idefenn a legmagasabb foktól az állami élet minden egyes rétegében, ugyanezt a pénzpocsékolást látjuk kifelé is a magyar külpolitikában. A magyar ministerek utazgatása hol Genfbe, hol Parisba, hol Egyiptomba tönkreteszi ezt a szegény országot, (Ellenmondások jcbbfelől.) Hát olyan gazdag ez a nép, hogy ezt a hallatlan költségekkel járó utat elbírja! (Kiss Menyhért: Hány milliárdba került! — Pékár Gyula: Hivja ide a Népszövetséget, hogy itt tárgyaljanak!) Egyiptomba sem megy el a Népszövetség és Olaszországba sem megy el. Azt látjuk azonban, hogy a kormány igen tisztelt tagjai az állam költségén nagyon gyakran kirándulnak és igen gyakran költséges utazgatásokat tesznek. (Dénes István: Állandóan Mezőhegyesen vadásznak!) Ha pedig nem nyilik számukra alkalom ilyen külföldi kéjutazásra, akkor keresnek erre itthon alkalmat. (Zaj a jobboldalon.) Nem én emelem a vádat, hanem a magyar közélet, a magyar politikai és gazdasági élet egy kipróbált régi embere, Mezőssy Béla irta meg a napokban a Magyarságban, hogy ebben az országban olyan alakoskodó politikusok kezében van a hatalom, akikben nincs elég bátorság ahhoz, hogy megmondják az igazságot annak, akinek kezébe van letéve ennek a nemzetnek kormányzása, hogy megmondják a kormányzónak azt, hogy ez a nép szenved, hogy ez a nép tovább nem bírja ezt az elnyomatást, hogy ez a nép elüusztul, elsorvad s hogy ez az ország ez alatt a kormányzás alatt pár esztendő múlva eléri sirját. (Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Kabók Lajos: De a kormány is belekerül a sírba!) Mert napról-napra óriási léptekkel haladunk a megsemmisülés, a pusztulás, a sir felé. És ha ebben a kormányzatban volna egy kis őszinteség, — ahogy Mezőssy Béla irja — akkor az igen t. kormány meg tudná tenni kötelességét, meg tudná mondani odafenn, hogy az, amire vállalkoztak, hogy t. i. a gazdasági konszolidációt megteremtik, esztendők múlva sem sikerült, sikerült azonban ennek az uralomnak a tönk szélére juttatni a magyar polgárokat, az ipart és a kereskedelmet, úgyhogy ez az ország vezet ma az öngyilkosságok statisztikájában. (Kuna P. András közbeszól.) Nézzék meg a Mentőes'yesület statisztikáját és Kuna P. tisztelt barátom örüljön, hogy ön még nem szerepel ebben a statisztikában. Ne mérgelődjék felette, mert azt a statisztikát a kormány által is talán támogatott szerv adta ki, igy tehát hihet benne. Ennek a kormányzatnak kritikája benne van ebben a statisztikában. Nézzék meg, hoev az embervédelmi kiállítás idején hogyan védik az embert ebben az országban; nézzék meg ebből a statisztikából, hányan uusztulnak el kellő védelem nélkül a gyárakban, a bányákban, az üzemekben, mig kenyerüket keresik! (Kabók Lajos: Nagyon érdekes számok azok!) Nézzék meg. hány ezer és ezer ember pusztul el orvosi segély nélkül ebben az országban, nézzék meg, hogy a tüdővész hány ezret rabol el s azután vessen a kormány egy pillantást arra a szomorú menetre, amely napról-napra ugy hajnalban, mint éjszaka keresztül vonul a hidon, tapogatja a vasat, hogy elszánja magát és megszabaduljon ettől az itt jajgató, de az életben semmit sem tevő kormányzattól. (Ugy van! a sze'sőbaloldalon. — Mozgás jobbfelől.) Ennek a kormányzatnak, amely nem tűri és nem birja jajszó nélkül hallgatni ezt a beszédet, amelyből csak itt tör fel egy jaj, egy unalmas jaj, ennek a kormányzatnak vignettája, pecsétje, bélyege az, hogy soha sem volt annyi öngyilkos ebben az országban, mint, tisztelt minister ur, az önök országlása, uralkodása alatt. (Gr. Csáky Károly honvédelmi minister: Ki jajgatott?) Ugy láttam, a minister ar vagy ásított, vagy gúnyosan jajgatott! (Gr. Csáky Károly honvédelmi minister: Se nem jajgatam, se nem ásítottam! Vegyen szemüveget !) Akkor bocsánatot kérek a minister úrtól, ha nem jól láttam! (Kabók Lajos: Nem a minister ur volt, hanem Móser képviselő ur! — Móser Ernő: Elmosolyogtam magam ezen a hangon. Felesleges ezt annyira kiszínezni ! — Kabók Lajos: Sajnos, hogy ez a valóság!) Elnök: Csendet kérek! Drozdy Győző: Nincs történetíró, aki az önök korszakát meg tudná írni. Egy uj Dante kellene, aki megírná a magyar Poklot, megírná azt a tüzet, azt a lángot, amely elemészt ebben az országban minden polgárt, minden dolgozó embert. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Dante kellene ide, aki meg tudná irai azt a szenvedést, azt a kint, azt a nyomorúságot, amelyet ez az uralom erre az országra hozott. Tűrhetetlen, napról-napra elviselhetetlenebb a polgárság helyzete. Egyetlenegy tárca keretében sem látunk olyan intézkedést, amely a népmilliók követeléseivel parallel haladna, amely a demokráciát egy lépéssel is tovább vinné, amely megoldaná azokat a problémákat, amelyek miatt ez a neu szenved. Utoljára rátérek arra a tárcára ... Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy be kell fejeznie beszédét, mert a Ház határozata értelmében féltizkor át kell térnünk az interpellációkra. Drozdy Győző: Röviden befejezem. Ha azt tekintjük, hogy például az igazságügyi tárca keretében hiába követeljük a háború után nyolc esztendővel is, hogy állíttassák vissza az esküdtszék, még mindig egy rendi alkotmányba való elavult rendszer alapján kell bírái elé állania annak, aki ebben az országban egyáltalán irai és szólni merészel, de^ az esküdtszék igazságos bíráskodása elől elzárják a magyar polgárságot, akkor könnyű megáll anitanunk, hoficy ennek a kormánynak esze ágában sincs a demokrácia becsületes, tisztességes útjára átvezetni ezt a nemzetet. Természetes tehát, hogy amikor ilyen bűnökkel terhelten minden részében, minden vonatkozásában ezer és ezer hibát látok e kormányzat működésében, az anpropriációs javaslatot nem fogadhatom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. — Kabók Lajos: Majd pénteken folytatjuk! — Zaj.) Elnök: Az idő előrehaladván, a vitát megszakítom. Bemutatom Vasadi-Balogh György képviselő ur levelét, amelyben családi okoból háromheti, továbbá Borenilya Pál kénviselő ur levelét, amelyben eeészséffének helyreállítása céljából háromheti szabadságidő engedélyezését kéri. Javaslom, hogy a kért szabadságot engedélyezni méltóztassék. (Helyeslés.) A nemzetgyűlés a kért szabadságokat megadja. Bemutatom a t. Nemzetgyűlésnek Vázsonyi 57*
