Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-566

$90 A nemzetgyűlés 566. ülése 1926. évi június hó 2-án, szerdán. alatt nem tudott megszabadulni a háborúnak legborzalmasabb intézkedésétől, a kivételes törvényektől! Mi az oka annak, hogy aimikor már minden országban régen hatályon kivül helyezték háború idejére alkotott kivételes törvényeket, nálunk még nyolc esztendő multán is azokba a törvényekbe kapaszkodik ez a kormányzat, mert máskép uj törvényekkel, demokratikus intézkedésekkel nem tudná hatalmát biztosítani! (Dénes István: Valóságos sötét Bach-korszak!) Elképzelhető-e, hogy a sajtószabadságnak nagy eszméje a belügyministeri tárcában lapuljon megl (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) Elképzelhető-e, hogy a belügyi kormányzat visszaélést kövessen el napról-napra a gondolat szabadsága ellen és hogy ibirói itélet nélkül belekapaszkodjon az emberi lélek szabad röptébe? Elképzelhető-e az, hogy bilincseket rakjon a gondolatra, a sajtóra és hogy ebben az országban nem lehet megmondani az igazságot, nem lehet megírni az igazságot, mert ha egy lap nem a kormány szájaize szerint csavarja ki az eseményéket, (Esztergályos János: Mint Trepov idején! — Erdélyi Aladár: Melyik az a különös kormánytámogató lapf Én mindig azt keresem! — Cserti József: A 8 Órai!) ha nem hódol ez a sajtó a kormányzatnak, akkor azt a sajtót megfojtják. (Herczegh Béla: Nézze meg a 48-iki sajtótörvényt, több mint harminc szakasz büntető intézkedéseket tartalmaz!) Legyen nyugodt a képviselőtársam, megnéztük és nem is kívánjuk önöktől, hogy megnézzék, de legalább az első mondatát, hogy gondolatait sajtó utján mindenki szabadon közölheti, illenék már megtanulni mindenkinek. (Dénes István: Még az egyházmegyei főgondnoknak is!) Aki ezt az 1. §-t megtanulta, annak könnyű megállapítani, hogy ebben az országban ma sincs sajtószabadság. Ne áltassák magukat, t. Ház, hogy Magyarországon ma van egyetlen független orgánum. Kijelentem, hogy még a Népszava sem meri megírni azt, amit tud, amit igazságnak ismer, amire dokumentumai vanak. (Peyer Károly: Meri, csak mindennap kap húsz sajtópert!) Nem meri felfedni az igazságot, de még a kormány intézkedései közül is számtalant kénytelen elhallgatni. Mit szóljanak akkor azok a lapok, amelyek hatalmas nyomdavállalatokkal rendelkeznek és ha a kormánynak kellemetlenkednek, ki vannak téve annak, hogy egyszer egyik munkától, máskor a másiktól fosztják meg őket és mint legutóbb is a Budapesti Közlöny eseténél láttuk, elviszik egy olyan sajtóvállalathoz, amely azután visszaél a kormánynak ezzel a tényével és oly hatalmas ös-zszegeket rabol ki a rászoruló közönség zsebéből, hogy ezt itt ebben a Házban tovább szó nélkül tűrni nem lehet. Ne áltassa itt magát senki, hogy Magyarországon egyetlen egy lap ugy ír, amint akar. Én már megpróbáltam és vagyoni romlásomat köszönhetem annak, hogy két izben tiltotta be ez a. kormányzat a lapomat anélkül, hogy egyetlen egyszer magyar bíróság előtt álltam volna egyetlen cikkemért (Zaj a baloldalon.) Kétszer tiltották be a lapomat, egy milliárdot rabolt el tőlem ez a kormányzat... Elnök: A képviselő urat kénytelen vagyok ezért a kifejezésért, rendreutasítani, (Hebelt Ede: Ez rablás!) A képviselő urat rendreutasítom! (Hebelt Ede: Hát nem rablás 1 Törvényes formában elkövetett rablás!) A képviselő urat másodszor is rendreutasítom és figyelmeztetem, hogy ha igy folytatja, kénytelen leszek erősebb rendszabályokat alkalmazni. (Dénes István: Be fogjuk perelni a kormányt egy milliárdra. — Derültség jobbfelől.) Drozdy Győző: Egy milliárdra becsülhető az az öszeg, amelyet a kormány elkommunizált anélkül, hogy egyetlen egy soromat inkriminálta volna egy magyar ügyész, anélkül, hogy egyetlen egyszer álltam volna egy cikkemért akár izgatás, akár lázítás, akár valótlan állitások miatt a magyar bíróság előtt. (Zaj a baloldalon.) Amikor azt tapasztaljuk, hogy a magyar kormányzat a franktárgyalások idejére — reméljük, hogy csak erre az időre — kiméletlenül betilt egy magyar lapot, nevetséges indokolással ... (Egy hang jobbfelől: Nem magyar lap az! — Dénes István: Hát milyen lap? — Felkiáltások jobbfelől: Szabadkőmives lap!) A szabadkőmivesek vannak olyan jó magyarok, mint a kurzusnak azok a férfiai, akik erre a nemzetre azt a szörnyű gyalázatot hozták. A szabadkőmivesek magyarságát kétségbevonni nem lehet. Mikor azt tapasztaljuk, hogy ez a kormányzat egy írásjelért, amelyet nem azon a helyen alkalmaztak, amelyen talán természetszerűleg alkalmazni kellett volna (Esztergályos János: De másnap helyreigazították!) és dacára annak, hogy helyreigazították, kíméletlenül betilt egy nagy orgánumot és földönfutóvá tesz háromszáz családot, amikor a szenvedő, nyomorgó magyar írók, szellemi munkások, a magyar hírlapirodalom erősségeit elüldözi állásukból és kiveszi szájukból a falat kenyeret akkor ebben az országban nem lehet beszélni sajtószabadságról. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon-) De amilyen kíméletlenül gázol keresztül az ellenzéki meggyőződésű lapokon és amilyen kíméletlenül és brutálisan töri le azokat a gondolatokat, amelyek ennek a népnek demokratikus haladását segítenék elő, ép oly kíméletlen és embertelen politikát folytat a kormányzat egyéb emberi szabadságjogok tekintetében is. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon-) Ha nézzük a gyülekezési jogot, (Esztergályos János: Ami nincs!) a belügyminister ur a minap egyik beszédében bevallotta, hogy igaz, egyelőre csak beszámoló beszédek tartását engedélyezzük, minden képviselő bizonyos megfelelő ós arányos időközökben, mondj cl cl belügyminister ur... (Cserti József: És jótállással, aláírásokkal!) négy polgárnak jótállásával tarthat beszámoló beszédet, sőt még az is megengedtetik, (Esztergályos János: Ha a szolgabíró megengedi!) hogy még másik képviselőtársa is felszólalhat azon a beszámoló beszéden ... (Zaj a baloldalon. — Esztergályos János: Épen, ma kaptam végzést, hogy nem engedik meg a képviselői beszámolót! — Kima P. András: Halljuk a szónokot!) Amikor egy országban a szabadságjogok eltiprása ilyen fokra emelkedik, hogy félnek attól, ha az emberek ketten-hárman az utcán összejönnek és tiltott népgyűlésnek bélyegeznek egy vacsorát, egy^ baráti körben megtartott ebédet, amint ez • az én saját kerületemben is megtörtént,, hogy amikor egy alkalommal lementem Szekszárd környékére, Őcsény községébe és ott egy barátomnál, egy kisgazda házánál ebédeltem, akkor tiltott népgyűlés tartásáért kértek ki innen a Háztól, (Dénes István: Ugy kell, miért nem szálltál gróf Somssichhoz?) és ha véletlenül a Ház kiadott volna, okvetlenül meg is büntetett volna az a közigazgatási hatóság, akkor ne beszéljünk ebben az országban gyülekezési jogTÓl! De amíg az egyik oldalon minden szabad,