Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-566

A nemzetgyűlés 566. ülése 1926. évi június hó 2-án, szerdán. 3Ö1 amig a törvényhatósági városokban az egyes társadalmi osztályok nagynehezen megalakíthatják a magnk klubját, kaszinóját, amig itt Budapesten gombamódra szaporodnak a klikkek gondnoksága alá helyezett kis klubok és lebujok, amig egyes társadalmi osztályok a ma-, guk kaszinóit f

entarthatják, addigi az országban egyáltalán nem lehet szervezkedni, addig egyáltalában nem lehet alakitani sem olvasókört, sem kaszinót, sem ájtatossági klubot, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.), még imádságos társaságot sem; olyan olvasó-társaságot sem alakithat Magyarországon a fölmives nép, a magyar falu népe, ahol a Szentírást olvassák fel. Amikor Borsod megyében bikacsökkel verik szét az egyik felekezet híveit, ha bibliamagyarázás címén tizen-tizenöten összejönnek és gyertyafény mellett olvassák fel nekik a bibliát (Dénes István: Zavarták az egri káptalan cirkulusait! — Peyer Károly: Miért nem a Nyolcóreszt olvassák ott fel?!); amikor a tollfosztókat és a fonókat verik már szét ebben az országban bikacsökkel; (Derültség jobbfelől. — Peyer Károly: Tilos gyülekezet) amikor a képviselő is beszámolójára csak akkor kap engedélyt, ha külön reverzálist 'állit ki arról, hogy a frankügyet pedig meg nem emliti; (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) amikor a földmives munkásság egyetlen otthonát, amelyet a maga pénzén emelet, a maga pénzén épitett, három esztendőn keresztül nem tudja megnyitni: (Dénes István: Ugy van! Krisztus nevében bezárva tartják!) akkor miért beszélnek ebben az országban gyülekezési szabadságjogokról! Van-e még itt olyan naiv lélek, aki elhiszi, hogy itt az egyesülési és a gyülekezési szabadságjognak még a csirája is él! Szó sincs róla! De nemcsak a közszabadságok tekintetében látjuk a szörnyű visszasüllyedést és látjuk, hogy egy reakciós kormányzat hogyan tapossa el a nép jogokat, hanem ez a szellem az egész kormányzat minden irányzatán végigvonul. Ha nézzük a közoktatást, látjuk, hogy van egy igen snájdig közoktatásügyi ministerünk, aki szereti a maga tárcáját, aki túlontúl, naprólnapra nagyobb ambicióval foglalkozik azokkal a kérdésekkel, amelyekkel egy kultuszminister a maga hatalmas reformideáival évtizedekre megbénította a magyar kultúrát, amikor azt látjuk, hogy a numerus clausus mellett telhetetlen étvágyában még egy kis numerus clausus-törvényt is behozott, amely azt jelenti, hogy ezután a negyedik elemi osztály elvégzése után a középiskolákba csak felvételi vizsgával lehet feljutni és igy szortírozza először már a középiskola kezdetén azokat az elemeket, akiket az ő szeme nem lát ott szivesen, s amikor ezt a rendeletet az utána következő, egyébként szintén reakciós ministernek kellett megsemmisítenie: akkor azt mondhatjuk, hogy itt szisztematikus, rendszeres törekvést látunk arra, hogy ebben az országban elnyomjanak minden szabad fejlődési lehetőséget, elnyomják a szabad, egészséges kultúra iránti törekvéseket. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A kormányzatnak kötelessége volna,^ hogy egy egészséges népoktatási reformtörvénnyel lepje meg a parlamentet. Elvégre az 1868. évi népoktatási törvények már annyira elavultak, hogy azoknak komoly revíziója sokáig nem várathat magára. Ha a kultuszminister urban annyira buzogj az ambició, ami mindenesetre tiszteletreméltó dolog, ám miért nem merészel hozzányúlni ehhez a mi iskolarendszerünkhöz, amely bizonyos, hogy régen túlélte magát! Miért nem merészel egy komoly és egészséges JíAPLÓ. XLIV« reformmal előállani? Miért nem kezdi a reformálást például az elemi oktatáson! Miért nem cseréli ki a négy osztályú elemi iskolát anyolcosztályu elemi iskolával! (Kuna P. András: Meglesz hamarosan!) Köszönöm, t. Kuna P. képviselőtársam, a szives megnyugtatást, mert ha ön mondja és ha ön is ennek a kultuszkormánynak védelmére kel, t. képviselőtársam, ugy bizonyos vagyok benne, hogy ez a kultuszminister ur nagyszerűen tölti be feladatát! (Kuna P. András: Nem lehet mindenki olyan tanult ember, mint Drozdy Győző!) Abban igaza van, t. barátom! (Kuna P. András: Nem járhat mindenki sárga csizmában!) T. Ház! A kultuszminister urnák a reformterveit nem felülről és nem a kultúra egyes tanintézeteinek derekánál kellett volna hoznia. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nem az egyetemeket, azután a középiskolákat kellett volna reformálni, szétzilálni, taglalni, csinálni mindegyikből három- vagy négyféle típust, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) hanem ahelyett inkább az egységes oktatás menetét, nagy tervét és épületét kellett volna neki hoznia. És; nem a középiskolákkal kellett volna kezdeni a reformot, hanem meg kellett volna kezdeni az óvodánál, a kultuszkormányzatnak a kisdedóvóra kellett volna felépítenie a nyolc osztályú elemi népiskolát és amikor ennek a tanterve tökéletes lett volna, amikor a nyolc osztályú népiskola kérdését megoldotta volna, csak akkor lett volna szabad a háromtipusu középiskolára gondolnia. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Csak akkor lett volna szabad a leányliceumra meg kollégiumra és a leánygimnáziumok többféle nemére gondolnia, csak akkor lett volna szabad arra gondolnia, hogy a tanítóképző-intézetet is reformálja. A tanítóképző négyosztályu volt és a kultuszkormányzat ezt a négyosztályu tanitóképző-intézetet rendeleti utón, a törvényt tehát egyszerűen rendeleti utón kijátszva, ötoszályuvá tette, úgyhogy öt osztályra osztották szét a négy osztály anyagát, öt év alatt az ifjú ugyanazt tanulja abban az intézetben, mint amit azelőtt négy esztendőn át tanult és nem tudják» most már a kultuszkormánynak ezt a baklövését, ezt a rendelkezését helyrehozni. De amilyen bűnt elkövetett Haller István volt kultuszminister ur a magyar tanítóképzők elrontásával, — amelyek a legszebb iskolái voltak ennek az országnak és amelyek mintái voltak egész Európában a tanítóképzés mestersége műhelyének s amelyeket ő egy rendeletével, egy tollvonásával elrontott — ugyanúgy jár most az igen t. kultuszminister ur a többi iskolatípussal. Most azt hallom, hogy megkörnyékezték a kultuszkormányzatot, hogy a polgári iskolai tanárképzőt, a budai pedagógiumot szüntesse meg és azt valahogyan az egyetembe olvassza bele. (Kiss Menyhért: Meg akarja szüntetni a pedagógiumot?) Igen! (Kiss Menyhért: A legszebb alkotás!) Arról értesülünk, hogy küszöbön áll ennek az intézetnek megszüntetése és ilyenformán a polgári iskolának teljesen népiskolává való ledegrd'lalása. Szó sincs róla, a polgári iskola mai formajavai nem lehet megelégedve egyetlenegy kuiturpolitikus sem, mert a polgári iskola bizonyos zsákutca, hiszen a polgári iskolát végzett égvén nem mehet sehová, utolsó két esztendeje úgyszólván csak mint önképzőkör jöhet tekintetbe, amelynek az életben talán hasznát veszi, de gyakorlati pályán ezáltal nincsen előnye Helyeseljük tehát, ha a kultuszkormány a hibákat nyesegeti, ha uj ideákkal áll elő, feltétlenül kárhozatosnak és végzetesnek tartjuk azonban azt a tervtelen 57