Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.
Ülésnapok - 1922-566
À nemzetgyűlés 566. ülése 1926. évi június hó 2-án, szerdán. 389 tiek segítségével itthon tarthatják azokat az embereket, akik már Egyiptomot, a gúlák hazáját is felkeresik, mert talán azt hiszik, hogy valamely modern Fáraó újra gúlákat emeltet és igy munkához juthatnak. Van itt ebben az országban föld, van itt ebben az országban száz és százezer hold olyan róna, pusztaság, amely várja a művelő kezet, az okos gazdát, csupán okos földmivelő politikát, bölcs és okos földreformot kell ennek a kormánynak csinálni. De amikor azt látjuk, hogy mig azelőtt a kávéházakból bankokat csináltak, most a kávéházakból hajóstársaságok irodájává változik át minden harmadik helyiség, amikor azt láltjuk, hogy a kormányzat megcsapolta a magyar vérereket és ömleszti ki ebből az országból a vért, (Dlénes István: Csinálhatunk majd irredenta politikát beteg magyarokkal!) akkor ne beszéljünk arról, hogy azt alkarjuk, hogy valaha is nagy legyen a magyar. Az a földbirtokpolitika, amit ez a kormányzat csinál, nemcsak a földmivesnépet pusztítja el, de elpusztítja magát a nagybirtokost is, amint arra az imént már céloztam; (Cserti József: Ne féltsd őket!) el fogja őket pusztítani, mert ha ennek az országnak milliói és milliói koldusbotra jutnak, akkor az a néhány sziget hiába áll ott, mert el fogja söpörni az áradat és a gazdasági tengernek hullámverése azt is maga alá fogja sodorni. Lehetetlenség, hogy a népnek adóval, munkával való kiuzsorázása és a jogok teljességéből való kizárása meg ne bosszulja magát azon a társadalmi osztályon, amely a maga törvényhozásában okozója ennek az állapotnak. Mi olyan földreformot óhajtottunk és kivántunk, amely pár hónap alatt, maximum egy esztendő alatt földhöz juttatja azt az igényjogosultat, aki becsületees, jóravaló, szorgalmas ember, nem pedig haszontalan, kasza-kapakerülő, amilyenből — hála Isten — kevés van ebben az országban. Mi olyan földreformra gondoltunk, amelynek alapján a többtermelés csakugyan megvalósítható, mert, azt hiszem, az igen t. nagybirtokosok ma már nem ringatják magukat a hamis statisztikának abban a hiedelmében, hogy talán csakugyan a nagybirtok termel többet, mert hiszen a legújabb tudományos vizsgálatok már meggyőzhették őket arról, hogy az a néhány szem, amennyivel több búzát termelnek, elenyésző csekélység a mellett a hallatlanul nagy állatállomány mellett, amivel a trpebirtok és a kisbirtok többet produkál. Amikor azt látjuk, bogy Magyarországon a baromfikivitel értéke a buzakivitelnek egyharmadára emelkedett, akkor már nincs itt létjogosultsága semmiféle olyan tenedenciózus Omge-statisztikának, amely a magyar törpebirtokot és kisbirtokot mint termelőt nem helyezi arra a színvonalra, amelyet megérdemel és azt merészeli vitatni, hogy a nagybirtok termel többet. Hogy a nagybirtokosok, illetve az Omge., amikor ezzel a statisztikával áltatni akarja a laikus magyar közvéleményt, mennyire nem. őszinte, azt bizonyitj körülmény, hogy az adókivetéskor sohasem hallottam, hogy gróf X. Y. vagy a tizezerholdas Kóhn Mózes odament volna az adókivető-bizottság elé és azt mondta volna: uraim, nem igazság az,hogy az egy-kétholdas Kiss János barátom több adót fizessen, mint én, mert hiszen köztudomású, hogy a nagybirtok többet termel, tehát engedjék meg, hogy én fizessek több adót. Amikor adófizetésről van szó, egészen bizonyos, hogy mindig a kisbirtok fizeti az aránylagosan több adót, egészen bizonyos, hogy a kisbirtokosra sózzák rá a nemzetnek legnagyobb terheit, mig a nagybirtok a maga előnyös helyzetének kihasználásával, a régi telekkönyvekkel, amelyeknek szétzilálása elkerülhetetlen, mindig biztosítani tudja a maga számára az enyhébb adózást. A földreform keretében olyan visszásságoknak jövünk a nyomára, amelyekről lehetetlen itt hallgatni. Ha a költségvetést nézzük és megfigyeljük, hogy a földbirtokreform törvényének végrehajtása mennyibe került ebben az országban, megállapíthatjuk, — én számításokat is végeztem — hogy eddig minden esztendőben húszezer hold földnek az árát költötte el a kormányzat a földreform végrehajtására. Ha ellenben e helyett az adminisztrációs és a bürokráciának minden bűnével meggyötört földreform helyett praktikus, gyakorlati, józan földreformtörvényt hozott volna ez a Ház, akkor... (Erdélyi Aladár: Nem ez a Ház hozta, hanem a másik, de abban nem voltunk benn!) Hogy melyik ciklus hozta, az nem fontos, de ez a nemzetgyűlés hozta. (Erdélyi Aladár: Ügy gondolom, hogy reám nézve fontos! — Dénes István: Ez a nemzetgyűlés rontotta el! — Cserti József: A törvény nem rossz, de elrontotta a végrehajtás! — Erdélyi Aladár: Hát a végrehajtást a nemzetgyűlés csináltál — Hebelt Ede: Tűrik!) Elnök: Csendet kérek ! (Dénes István: Kivették a nemzetgyűlés kezéből a dolgot!) Drozdy Győző: Amennyire igaz az, hogy az eredeti törvényt a régi nemzetgyűlés hozta, tehát azért az felelős, annyira igaz az, is, hogy a novellát, amelyet a túloldal egy szépirodalmi műnek, bájos regénynek tekintett, viszont ez a nemzetgyűlés hozta és ez a novella pecsételte meg azután véglegesen ennek a földbirtokreformnak a sorsát. Mert ha egy esztendő alatt húszezer hold földbe kerül ennek a reformnak végrehajtása, akkor azalatt a hat esztendő alatt, amióta nyögjük ezt, már százhúszezer hold földet vehettünk volna ennek az árán, tehát százhúszezer magyar embert tehettüniki volna boldoggá. Azonban ez után a földbirtokpolitika után mi lesz ebben az országban? (Dénes István: Kezdhetjük elölről!) Ha az ipar, a kereskedelem tönkremegy, ha Budapesten és a városokban elnémulnak a műhelyek, a gyárak, ha a kereskedő- és iparostársadalom csődje bekövetkezik, ami elkerülhetetlen e mellett a politika mellett, akkor hiába számítunk arra, hogy Hódmezővásárhely lesz ebből az egész országból. Ilyen földreform mellett a föld sem fog menedéket nyújtani azoknak, akik az ipart otthagyják, akik leteszik a gyalut, a kalapácsot és visszatérnek az anyaföldhöz és attól kérik, hogy tartsa el őket. A kormánynak e mellett a politikája mellett gondoskodnia kellett volna egy levezető csatornáról, amely itt a gazdasági összeomlásnak, a gazdasági hullámzásnaSk a viharoknak idejében való lecsapolásáról gondoskodik. Amilyen ennek a kormánynak pénzügyi és földmivelésügyi politikája, szakasztottan olyan a belügyi politikája is. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Miért kell nekünk itt olyan primitiv és természetes emberi jogokról, mint a sajtószabadság, a gondolat szabadsága, napról-napra beszélni? Miért van az, hogy nyolc esztendővel a Világháború lezajlása után még ma is a kivételes hatalomnak csizmasarka alá tapossa a kormány ennek az országnak minden szabadságát? (Ugy van! Ugy v a n! half elől.) Mi az oka, hogy ez a szerencsétlen ország nyolc esztendő
