Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-566

384 A nemzetgyűlés 566. ülése 1926. évi június hó 2~án, szerdán. hangzik, hogy mire lehetünk elkészülve- Az egységespárt megmarad a œaandatumok lejártáig; alkosson egy uj kormányt, még pedig azzal a marsrutával, hogy teljesen szakitva az eddigi politikai irányzattal, végre európai politikát csináljon, végre a népnek is igyekezzék nyújtani valamit; a képviselők odaát végre arra használják fel mandátumaikat, hogy azok a kerületek, amelyek őket ideküldték, valóban meg legyenek elégedve velük és ugy dolgozzanak és ugy működjenek, hogy titkos szavazás esetén is nagy többséggel kerülhessenek be a parlamentbe. De én ugy látom, hogy önök nagyon félnek a nép Ítéletétől. (Ellenmondások a jobboldalon.) Bizony, mert ha nem félnének, akkor nem volna semmi kifogásuk a titkos választójog törvény beiktatása ellen. Semmi reményem nincs arra, hogy az egységes párt a kormány távozása után is tényleg jobb belátásra jusson, mert ha derengene az önök agy velejében a jobb belátás (Zaj a jobboldalon.), ha tényleg élne önökben az eddig titkolt szándék, hogy letérnek a téves útról, akkor semmi kifogásuk nem volna a titkos választójog ellen. Egészen bizonyos, hogy amig Magyarországon nem lesz olyan szavazati rendszer, mely mellet az általános, egyenlő és titkos választójog alapján megtartott választások tisztasága is biztosítva lesz, addig nem lehet remélni, hogy a magyar parlamentnek — most nemzetgyűlés, később orsziájggyülés, — a nép parlamentjei lesznek. Én lehetségesnek tartom, nem is kételkedem benne, hogy az egységes párt soraiban is vannak olyan képviselők, akik tényleg a kerület igaz bizalmából vannak itt; nem ismerem annyira az egyes vidéki kerületeket, de ez bizonyára igy van. (Felkiáltások job felől: Csakhogy elismerik végre!) • -•!!!'*) !«* (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el.) Én azonban azt gondolom, hogy azokat, akik tényleg a nép bizalmából vannak itt, a nép titkos szavazati jog alapján is be fogja küldeni a ; parlamentbe, azoknak nincs okuk félni a titkosságtól. De merem állítani, hogy a képviselő urak túlnyomó többsége azért fél a titkos szavazati jogtól, mert tudja, hogy ha törvénybe íktattatik, mandátumát nem nyeri többé viszsza. (Ellenmondások a jobboldalon.) Sokszor olvasunk nemzetgyalázájsi perekről; az ügyészség nem is győzi a munkáit, hogy nemzetgyalázasi pöröket indítson, pedig én nem ismerek nagyobb nemzetgyalázasi, mint azt, amely a magyar népet igy diszkvalifikálja, amely a magyar népet politikailag éretlennek, a titkos szavazati jogra értelemnek minősiti. (Patacsi Dénes: A becsületes magyar nyíltan lép az urna elé, nem titkosan! Jöjjön el, kérdezze meg az én választóimat! — Kiss Menyhért: A választások előtt nem ezen a véleményen voltak! — Pataesi Dénes: Jöjjön el hozzám, ott tanulhat magyarságot!) T. Patacsi képviselőtársam, sokszor hallottuk már azt a frájzist (Pataesi Dénes: Ez nem frázis, ez valóság!), hogy a magyar ember nyilt jellemű (Sütő József: Az egész, világon titkos a választójog, csak ebben a sötét országban nyilt! A titkos társaságok pedig lopják az ország pénzét!), de bármilyen jó magyarok vagyunk, nem lehet azt állítani, hogy Budapest, Miskolc és Pécs népe ne lenne éppen olyan nyilt jellemű, mint az a baranyai nép, amely Patacsi képviselő urat választotta meg. Nem lehet ugy disztingválnunk, hogy egyes vidékeken és városokban titkos szavazati jog legyen, másutt pedig nyilt. (Patacsi Dénes: Az én ke- * rületem minden tekintetben az ország legelső vidéke! — Klárik Ferenc közbeszól.) Elnök: Klárik képviselő urat kérem, szíveskedjék csendben maradni. Pikler Emil: A titkos szavazati jog egyáltalában nincs összefüggésben a jellemmel; a titkos szavazati jognak épen az az értelme, '. hogy felszabaditja a lelkiismeretet, hogy senki exisztenciális érdekeiben, családi érdekeiben és semmiféle tekintetben befolyásolva ne legyen. Engedelmet kérek, annak a magyar államvasnti tisztviselőnek vagy más állami tisztviselőnek mégis csak fontosabb és életbevágóbb a maga és családja exisztenciája, mint politikai meggyőződése és igy kénytelen, fájó szívvel bár, politikai meggyőződését a maga és családja exisztenciájának alárendelni. Hiszen épen azért kell a titkos szavazati jog, hogy a szavazóurna előtt senki előtt fel ne merüljön az a lelki dilemma, az a lelki konfliktus, amely nyilt szavazás esetén felmerülhet. (Zaj és ellenmondások a jobboldalon.) Ez egészen tiszta ügy. Mitől félnek abban az esetben, ha titkosan szavaz az ország népei (Patacsi Dénes: Semmitől! Nem bánom, ha behozzák!) Tessék ennek propagandát csinálni! A háború előtti időkben, amikor még a gyönyörű szép, nagy történelmi Magyarországban éltünk, amely, sajnos, elmúlt álommá vált, az volt a kifogás, hogy a nemzetiségek miatt nem lehet megadni a titkos szavazati jogot, mert akkor Erdély, a Felvidék, Árva-, Liptó-, Turóc-, Trencsénmegye románokat és tótokat, a Bácska pedig szerbeket fog a magyar parlamentbe beküldeni. Ezzel indokolták, hogy nem lehet behozni a titkos szavazati jogot. De ma mivel indokolják? Hát a színmagyar Duna—Tisza közének, a színmagyar Tiszántúlnak, Debrecen városának, Haj dumegy ének, Pest-Pilis-Solt-Kiskunmegyének, Héjjas Iván pátriájának lakosságától félnek, hogy ott nem magyar embereket fognak majd megválasztani?! Hát mitől félnek? (Klárik Ferenc: A néptől félnek!) Igaza van Klárik képviselőtársamnak, a magyar néptől jobban félnek, mint valamikor a nemzetiségektől. (Patacsi Dénes: Soha! — Dénes István: Csak a nagybirtokokat féltik!) Felvidéki ember vagyok, Árvamegyében születtem (Egy hang a jobboldalon: Látszik!) és a háború előtti időkben sokszor vitatkoztam pánszláv agitátorokkal, magyarázgatva nekik, hogy nagy tévedésben vannak, amikor a magyar közigazgatás ellen panaszkodnak és azt mondják, hogy a tót népet semmibe se veszik, hogy az a jelszó, hogy a krumpli nem étel, a tót nem ember. Magyarázgattam nekik, hogy ez nem igaz, magyarázgattam nekik, hogy a szinmagyar vidékeken a közigazgatás épen olyan brutálisan, épen olyan mostohán bánik a szinmagyar néppel, mint a tót néppel, hogy a bánásmódban semmiféle nemzeti vagy nemzetiségi tendencia nincs s annak oka csupán az, hogy a közigazgatás népellenes és azt hiszi, hogy még mindig a derestörvény van érvénybon. Ez az oka annak, mondottam, hogy a néppel igy bánnak, legyen az magyar, tót vagy szerb. Ugy is volt és ugy is van ez ma is, hogy csonka Magyarországon — sajnos, hogy azt kell mondanom: csonka Magyarország — a magyar nép épen ugy el van nyomva, mint valamikor el voltak nyomva Nagy-Magyarországon a nemzetiségek. Amikor mi a magyar kisebbségek jogaiért szót emelünk, amelyek ma az utódállamokban vannak, akkor elsősorban ; portánk előtt kell sepernünk és idebenn kell körülnéznünk, hogy a magyar népnek megvan-e minden joga,