Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-566

A nemzetgyűlés 566. ülése 1926. évi június hó 2-án, szerdán. 383 hiszen pártunkban is sokszor tanácskoztunk erről és a legjobb szándékaink voltak. (Zaj a jobboldalon.) Mi a mellett, hogy szocialisták va­gyunk, magyarok is vagyunk és a munkásság érdekeinek felkarolása egyúttal nemzeti érdek is. Őszintén bevallom, hogy ebből a tépelődés­ből ma már teljesen kijöttem, most már belá­tom, hogy kár volt tépelődni, kár volt gondol­kodni, mert azt látom, hogy gróf Bethlen Ist­ván mimsterelnöksége egyenesen katasztrofá­lis volt. Ő kétségtelenül nagy képességeit nem ugy használta fel, amint kellett volna, nem ugy élt ezzel a fegyverrel, amit a természet kegye neki juttatott, mint ahogy kellett volna. Talán jobb lett volna, ha kevesebb képes­sége van, mert akkor régen elment volna he­lyéről, sem idegekkel, sem taktikai érzékkel nem birta volna. (Zaj.) Igaz, hogy gróf Beth­len István nem tehet róla, hogy az bölcsője nem a nérj ölében ringott és talán, mert ma­gasan született, azért nem ment át az élet is­koláján, nem áll közel a néphez, nem szereti a nénet és folytat olyan politikát, mint amilyen­nek tanúi vagyunk. Azt hiszem, négyévi parlamenti szereplé­sem alatt sohasem voltam a túlzás embere. Mindig megértésre törekedtem és mindig élt bennem a szándék, hogy legalább valami tár­sadalmi nexus legven közöttünk, hiszen egy ország fiai vagyunk, tehát nem helyes, ha el­lenségként állunk egymással szemben. De ami­kor a szomorú jelenségeket látom künn az or­szágban, amikor azt látom, hogv súlyos bűn­cselekmények maradtak megtorlatlanul csak azért, mert hazafias jelszavakkal követték el azokat: \ amikor szemtanuja voltam annak, hogy éjjel a Népszava és Az Est kirakatát összerombolták is amikor a rendőrség jött. a romboló tömeg a Himnuszt kezdte énekelni, mire a rendőrök hantákot állottak, szóval a tömeg visszaélt a Himnusszal, nrofanizálták azt s igy legalizáltak egy gaztettet... (östör József: Bethlen nem is volt akkor minister­elnök! — Barthos Andor: Ha lett volna, sem lehetne ezt az ő számlájára irai!) Bethlen Ist­vánnak az a bűne, hogy nem számolt le ezzel a szellemmel és nem irtotia ki, mert őt szel­lemi ereje, lelki energiája és kvalitásai arra TT>-edesztinálták, hogy második Kossuth Lajosa lehetett volna az országnak, ha akkor, amikor kormányra került, szembeszállott volna ezek­kel a sötét hatalmakkal és kiirtotta volna eze­ket. (Barthos Andor: Meg is teszi! — Berki Gyula: Várjanak még 15 évig, akkor jár le a ministerelnöksége! — Zaj.) Semmi kifogásom sincs az ellen, ha a ministerelnök ur jó egész­ségben nem tizenöt évig, hanem még har­mincöt évig él, de ezt ne tegye meg a minis­terelnöki székben, hanem vonuljon vissza bir­tokára. (Barthos Andor: Elvették az oláhok!) Majd visszakapja! (Felkiáltások jobb felől: Re­méljük f isi — Szabókv Jenő: Kakovszky elv­társ már visszakapta!) Lehetetlen, hogy ha ő magába tér és gondolkodik a multakon, maga is bene lássa, hogy nem jó utón járt. Akárhogy esürjük-csavarjuk a dolgot... (Lendvai István közbeszól. — Derültség jobb felől.) Ezt a csűrés­csavarást nem olyan értelemben értem, mint Lendvai képviselőtársam nekem imputálja. Amikor többes számban beszélek, akkor tulaj ­d önképen t. képviselőtársaimat értem a túl­oldalon, mert ha magamról beszélek, akkor nem beszélek többes számban. Nem lehet letagadni, hogy amikor a minis­terelnök^ ur forradalomról és ellenforradalom­ról beszél s látszólag a forradalom és ellenfor­radalom ellen hadakozik, egészen más szavak­NAPLÓ. SLIV. kai, egészen más kommentárral, egészen más hangsúlyozással teszi ezt balfelé, mint jobb felé. Nekem nincs kifogásom az ellen, ha valaki a forradalmi és ellenforradalmi szellem ellen egyformán harcol, de az ellenforradalom, amely legalizálta a maga szellemét ebben az ország­ban, amely az ország intézményeibe, közigaz­gatásáb ministeriumokba bevitte a maga szellemét és nem az objektiv igazság, hanem az ellenforradalmi igazság alapján birálja el a dolgokat, kell, hogy megbosszulja magát. Belá­tom, hogy a történelmi erők játéka az, hogy egy levert forradalom után az ellenforradalmi mentalitás virulens erővel lép fel és kegyetle­nül igyekszik megtorolni azt, amit az ő felfo­gása ellen a forradalom vétett, de ezt éveken keresztül állandósítani nem lehet, annál ke­vésbé, mert, amint az ellenforradalom a tör­ténelmi erők kirobbanása, ugy a forradalom is az. És ne feledjük el azt, hogy az 1918. évi for­radalom nem is volt forradalom. (Mozgás a jobboldalon. — Szabóky Jenő: Egy pár zsidó­gyerek csinálta!) Sem gróf Károlyi Mihály, sem Hock János, sem József főherceg nem volt zsidógyerek, akik pedig hűséget esküdtek a köztársaságnak. (Esztergályos János: Az a hu­szonhét kormánypárti főispán nem volt zsidó­gyerek!) Sőt közülök néhányan még most is az önök soraiban ülnek. Nagyatádi Szabó István sem volt zsidógyerek. Ilyen mókákkal ezt elin­tézni nem lehet. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! A képviselő urat pedig kérem, méltóztassék a tárgyhoz vissza­térni! Pikler Emil: Nem akarok újra és újra agyoncsépelt dolgokkal előhozakodni csak rá akarok mutatni arra, hogy amig az ellenforra­dalmi szellem, amely sötét szárnyait^ itt kibon­togatta, a maga káros befolyását érvényesiti az állam életében, mindaddig javulásra nincs kilátás. Likvidáljuk a forradalmat és az ellen­forradalmat; minden politikai nézeteltérés el­lenére bocsássuk meg egymásnak kölcsönösen, amit egymás ellen vétettünk. Rendben van; én belemegyek ebbe az alkuba, csak történjék ez tiszta sziwel és becsületesen. De hogy sze­gény munkásembereket egy-egy ártatlan elszó­lásért, egy piros sz-ekfüért agyonkinozzanak, vagy hogyha egy munkás a rendőrségre vagy a hatóság elé kerül, ugy bánjanak el vele, mint a legutolsó csirkefogóval, azért, mert munkás, (Ellenmondások jobbfelől-) ennek végre meg kell szűnnie. Ne lássák önök a mun­kásokban az ország ellenségeit. (Barthos An­dor: Nem is látja senki! — Somogyi Béla köz­beszól.) Tessék a munkásokra bízni, kiket akar­nak szószólókul. (Lendvai István: Azért fogja ön megszavazni a munka szabadságáról szóló törvényt!) Ön nem a _ munka szabadságát akarja hanem a sztrájk szabadságát akarja meggátolni abba pedig természetszerűleg nem fogunk belemenni. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Pikler Emil: Az a hangulat és az a meg­győződés, amely bennem egy kissé rapszodiku­san megszólalt és amely, mondhatom, teljesen objektiv, győzze meg önöket arról, hogy itt ad­dig javulás nem lehet, amig önök az ellenfor­radalmi szellemet le nem épitik. Őszintén szólva, én a kormányt bukottnak tekintem. Lehetetlennek tartom, hogy a kormány hatal­mon maradhasson; ezt megteheti még néhány hétig vagy két-három hónapig, de erkölcsi le­hetetlenségnek tartom, hogy ez a kormány helyénmaradjon azok után. amiket a minister­elnök ur Genfben tapasztalni fog. Nem akarok útmutatással szolgálni Genfnek, de már is lát­juk abból a sajtókoncertből, Európaszerte fel­56

Next

/
Oldalképek
Tartalom