Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-566

382 A nemzetgyűlés 566. ülése 1926. évi június hó 2-án, szerdán. kel vivja meg a maga harcait a polgári társa­dalommal, egymást nem gyalázva, egymást nem gyanúsítva, egymás hazaszeretetében nem kételkedve; és ha egyes gyárakban, egyes ipari üzemekben vanak is sztrájkok, gazdasági har­cok, de amikor ezek elmultak, akkor az a mun­kás és az a munkaadó megint együtt dolgozik a maga és az ország javára. (Zsirkay János: A szakszervezetekben sincs szabadság, az a baj! A legnagyobb terror uralkodik!) Nem akarom önt megsérteni, ön lehet nagy­szerű drámairó, amint a Pongrác mester-rel megmutatta, de ehhez nem ért a képviselő ur! (Zsirkay János: Sajnos, sokkal jobban értek, mintsem ön óhajtaná!) Tudja meg a képviselő ur, hogy én már évekig dolgoztam a munkás­mozgalomban és jó pár évig tanultam, képez­tem magam s hallgattam az előadásokat, amig a szocializmus gazdasági, társadalmi és poli­tikai vonatkozásaival teljesen tisztában vol­tam és még ma sem állitoin magamról, hogy e tekintetben mindent - tudok és ezért tovább is tanulok! (Zsirkay János: Kiverik azt, aki más véleményen van, mint a vezetőjük! — Felkiál­tások a szélsőbaloldalon: Lári-fári! — Zsirkay János: Kisebbségi vélemény nem lehetséges, azt nem tűrik!) Kérem, azok a munkások van­nak olyan intelligensek, hogy el tudják birálni a dolgokat; amikor titkos szavazásoknál lead­ják a szociáldemokrata jelöltekre szavazatai­kat, ezzel már tanúságát adták annak, hogy meg vannak elégedve vezéreikkel, különben nem szavaznának rájuk. Titkos szavazásnál semmiféle terrort r sem lehet gyakorolni, ugye­bár?! (Zsirkay János: Beszéltem nagyon sok­kal!) Nem értem! (Esztergályos János (Zsir­kay Jánoshoz): A nép árva gyermeke!) Egy konkrét esettel fogom megvilágítani ezt a kér­dést. (Zsirkay János: Tessék!) Az István-telki főműhelyben a Máv-munkások keresztényszo­cialista alapon vannak szervezve. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Hivatalból vonják le tőlük a tagsági díjakat!) Választás volt és amikor vége volt a titkos szavazásnak, abból az urná­ból, ahol az István-telki főműhely keresztény munkásai szavaztak, a szavazatoknak 70%-a nem a keresztényszocialista jelöltre, hanem a szociáldemokrata jelöltre esett. Ezt adja össze a képviselő ur! (Zsirkay János: Ennek meg­van a maga természetes magyarázata!) A ma­gyarázat csak az, hogy titkos volt a szava­zás. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Egyedül Pikler képviselő urat illeti a szó. Pikler Emil: Hiszen Magyarországon ép az a szomorú, hogy a polgári társadalomnak igen nagy része, amint ezt Zsirkay képviselő úrral folytatott párbeszédem is igazolja, nem fog­lalkozik ezekkel a kérdésekkel azzal a komoly­sággal, amint ezt más országokban a polgári társadalom részéről látjuk. (Esztergályos Já­nos: Nem is akar, mert ez jövedelmezőbb! — Zsirkay János: Ha a jövedelmezőségiét tekin­tem, rögtön elcserélem az én jövedelmemet az önével. — Esztergályos János: Benne vagyok, készséggel !) Elnök: Csendet kérek! (Esztergályos János: Én nem kaptam tombola-engedélyt!) Eszter­gályos képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Pikler Emil: Az ipari kapitalizmus két klasszikus államában, Angliában és Németor­szágban a nagy kapitalisták, ha nem is arra tanitják fiaikat, hogy szocialisták legyenek, de megismertetik velük a szocializmust és a mun­kásmozgalmakat. (Patacsi Dénes: De nemzeti irányban!) Előfordul azután az is, hogy pél­dául Baldwinnak, a konzervativ ministerelnök­nek fia szocialista programmal lépett fel, bár igaz, hogy megbukott. Például a legnagyobb német cégek egyikének fiai elolvasták Marx, Lassale, Engels és Bébel munkáit és az egész szocialista forradalmat ugy ismerik, mint bár­mely szocialista. A német Eeichsrathban, a tartománygyüléseken és az angol parlament­ben nem is kerül sor arra, hogy valakit lehaza­árulózzanak azért, mert szocialista. (Zsirkay János: Olvastam Macdonald könyvét is!) Ugy látszik, nem sokat tanult a képviselő ur belök 1 ! Talán nem értette meg, mert ha Macdonald könyvét a képviselő ur elolvasta és ha az a magv amely lelkébe beleültetődött, fává nőtt volna, nagyobb szeretettel hallgatná beszéde­met és nem ellenkeznék velem. (Zsirkay János: Macdonald könyvét elolvasva, fajvédővé kel­let lennem! A legnagyobb (fajvédő!) Akkor önnél különös hatást váltott ki. Miért van az, hogy Németországban az ó-konzervativ katholikus centrumpárt a leg­szorosabb politikai fegyverbarátságot tartja fenn a szocialista demokratapárttal? Német­országban katholikus papok, pl. a kölni herceg­érsek leülnek a szocialista vezérekkel, együtt tárgyalnak a haza sorsáról, együtt beszélik meg a dolgokat. (Patacsi Dénes: De ott nem is bántják a vallást, nem törnek a keresztény vallás ellen!) Hát hol törnek? (Esztergályos János: Ott egyesek nem csinálnak szokolcso­magokat, ez is különbség! — Dénes István: Ott a papoknak nincs 5—10 ezer holdas födjük! — Patacsi Dénes: Földszakértő! — Dobóczky Dezső: Benne vagyunk az egyenesben! — Elnök csenaet.) Hol olvasták a képviselő urak szocialista sajtóban a kereszténység tanai ellen támadá­sokat? Igen, antiklerikálisok vagyunk, legyen az a klerikálizmus katholikus, református vagy zsidó, az mindegy, az ellen harcolunk; de senkinek vallási meggyőződése ellen, semmi­féle evangélium ellen nemcsak hogy nem har­colunk, hanem azt mondjuk, hogy mindenkinek vallása magánügy 3 mindenki imádhozhat Iste­néhez, ha jól esik neki. (Patacsi Dénes: Hát a keresztény vallás szertartásait kik gúnyolják? — Zaj. — Elnök csenget.) Bebel szerint »Nur ein guter Mensch kann ein guter Sozialist sein«. Ez érvényes más vo­natkozásban is, mert egy jó ember meggyőző­dését gúny tárgyává nem tesszük, meggyőző­désééi't nem támadjuk. Igenis, mi a történelmi materializmus hivei vagyunk és a természet­tudományokat tiszteljük mindenek felett, ezt nem tagadjuk, de senkinek vallási meggyőző­dése ellen nem támadunk, senkit emiatt nem gúnyolunk. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Pikler Emil: Vissza akarok térni a kor­ményelnök ur személyére, nem szubiektiv és individuális alapon, de minthogy Magyaror­szág sorsa mégis az ő kezében van. leleplezem önmagamat. Nagyon sokáig tépelődtem, — bár nem rajongtam soha Bethlen Istvánért, hiszen ő Tisza Istvánnal szemben is sokalta a vá­lasztójognak azt a mértékét, amelyet Tisza el­fogadott; tehát én őt reakciós embernek tartot­tam mindig — vájjon Bethlen ministerelnök ur mégis nem a jót akarja-e, vájjon nem jók-e a szándékai és azt az éles harcot talán mégsem érdemli meg, hiszen utóvégre magyar ember, a nemzeti hiúság megvan benne, mint magyar mágnásban ós talán mégis csak meg fogja ta­lálni az eszközöket arra, hogy itt rendes ál­lapotokat teremtsen. Megmondom őszintén, nemcsak énrólam van szó ezzel kapcsolatban,

Next

/
Oldalképek
Tartalom