Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.
Ülésnapok - 1922-566
382 A nemzetgyűlés 566. ülése 1926. évi június hó 2-án, szerdán. kel vivja meg a maga harcait a polgári társadalommal, egymást nem gyalázva, egymást nem gyanúsítva, egymás hazaszeretetében nem kételkedve; és ha egyes gyárakban, egyes ipari üzemekben vanak is sztrájkok, gazdasági harcok, de amikor ezek elmultak, akkor az a munkás és az a munkaadó megint együtt dolgozik a maga és az ország javára. (Zsirkay János: A szakszervezetekben sincs szabadság, az a baj! A legnagyobb terror uralkodik!) Nem akarom önt megsérteni, ön lehet nagyszerű drámairó, amint a Pongrác mester-rel megmutatta, de ehhez nem ért a képviselő ur! (Zsirkay János: Sajnos, sokkal jobban értek, mintsem ön óhajtaná!) Tudja meg a képviselő ur, hogy én már évekig dolgoztam a munkásmozgalomban és jó pár évig tanultam, képeztem magam s hallgattam az előadásokat, amig a szocializmus gazdasági, társadalmi és politikai vonatkozásaival teljesen tisztában voltam és még ma sem állitoin magamról, hogy e tekintetben mindent - tudok és ezért tovább is tanulok! (Zsirkay János: Kiverik azt, aki más véleményen van, mint a vezetőjük! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Lári-fári! — Zsirkay János: Kisebbségi vélemény nem lehetséges, azt nem tűrik!) Kérem, azok a munkások vannak olyan intelligensek, hogy el tudják birálni a dolgokat; amikor titkos szavazásoknál leadják a szociáldemokrata jelöltekre szavazataikat, ezzel már tanúságát adták annak, hogy meg vannak elégedve vezéreikkel, különben nem szavaznának rájuk. Titkos szavazásnál semmiféle terrort r sem lehet gyakorolni, ugyebár?! (Zsirkay János: Beszéltem nagyon sokkal!) Nem értem! (Esztergályos János (Zsirkay Jánoshoz): A nép árva gyermeke!) Egy konkrét esettel fogom megvilágítani ezt a kérdést. (Zsirkay János: Tessék!) Az István-telki főműhelyben a Máv-munkások keresztényszocialista alapon vannak szervezve. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Hivatalból vonják le tőlük a tagsági díjakat!) Választás volt és amikor vége volt a titkos szavazásnak, abból az urnából, ahol az István-telki főműhely keresztény munkásai szavaztak, a szavazatoknak 70%-a nem a keresztényszocialista jelöltre, hanem a szociáldemokrata jelöltre esett. Ezt adja össze a képviselő ur! (Zsirkay János: Ennek megvan a maga természetes magyarázata!) A magyarázat csak az, hogy titkos volt a szavazás. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Egyedül Pikler képviselő urat illeti a szó. Pikler Emil: Hiszen Magyarországon ép az a szomorú, hogy a polgári társadalomnak igen nagy része, amint ezt Zsirkay képviselő úrral folytatott párbeszédem is igazolja, nem foglalkozik ezekkel a kérdésekkel azzal a komolysággal, amint ezt más országokban a polgári társadalom részéről látjuk. (Esztergályos János: Nem is akar, mert ez jövedelmezőbb! — Zsirkay János: Ha a jövedelmezőségiét tekintem, rögtön elcserélem az én jövedelmemet az önével. — Esztergályos János: Benne vagyok, készséggel !) Elnök: Csendet kérek! (Esztergályos János: Én nem kaptam tombola-engedélyt!) Esztergályos képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Pikler Emil: Az ipari kapitalizmus két klasszikus államában, Angliában és Németországban a nagy kapitalisták, ha nem is arra tanitják fiaikat, hogy szocialisták legyenek, de megismertetik velük a szocializmust és a munkásmozgalmakat. (Patacsi Dénes: De nemzeti irányban!) Előfordul azután az is, hogy például Baldwinnak, a konzervativ ministerelnöknek fia szocialista programmal lépett fel, bár igaz, hogy megbukott. Például a legnagyobb német cégek egyikének fiai elolvasták Marx, Lassale, Engels és Bébel munkáit és az egész szocialista forradalmat ugy ismerik, mint bármely szocialista. A német Eeichsrathban, a tartománygyüléseken és az angol parlamentben nem is kerül sor arra, hogy valakit lehazaárulózzanak azért, mert szocialista. (Zsirkay János: Olvastam Macdonald könyvét is!) Ugy látszik, nem sokat tanult a képviselő ur belök 1 ! Talán nem értette meg, mert ha Macdonald könyvét a képviselő ur elolvasta és ha az a magv amely lelkébe beleültetődött, fává nőtt volna, nagyobb szeretettel hallgatná beszédemet és nem ellenkeznék velem. (Zsirkay János: Macdonald könyvét elolvasva, fajvédővé kellet lennem! A legnagyobb (fajvédő!) Akkor önnél különös hatást váltott ki. Miért van az, hogy Németországban az ó-konzervativ katholikus centrumpárt a legszorosabb politikai fegyverbarátságot tartja fenn a szocialista demokratapárttal? Németországban katholikus papok, pl. a kölni hercegérsek leülnek a szocialista vezérekkel, együtt tárgyalnak a haza sorsáról, együtt beszélik meg a dolgokat. (Patacsi Dénes: De ott nem is bántják a vallást, nem törnek a keresztény vallás ellen!) Hát hol törnek? (Esztergályos János: Ott egyesek nem csinálnak szokolcsomagokat, ez is különbség! — Dénes István: Ott a papoknak nincs 5—10 ezer holdas födjük! — Patacsi Dénes: Földszakértő! — Dobóczky Dezső: Benne vagyunk az egyenesben! — Elnök csenaet.) Hol olvasták a képviselő urak szocialista sajtóban a kereszténység tanai ellen támadásokat? Igen, antiklerikálisok vagyunk, legyen az a klerikálizmus katholikus, református vagy zsidó, az mindegy, az ellen harcolunk; de senkinek vallási meggyőződése ellen, semmiféle evangélium ellen nemcsak hogy nem harcolunk, hanem azt mondjuk, hogy mindenkinek vallása magánügy 3 mindenki imádhozhat Istenéhez, ha jól esik neki. (Patacsi Dénes: Hát a keresztény vallás szertartásait kik gúnyolják? — Zaj. — Elnök csenget.) Bebel szerint »Nur ein guter Mensch kann ein guter Sozialist sein«. Ez érvényes más vonatkozásban is, mert egy jó ember meggyőződését gúny tárgyává nem tesszük, meggyőződésééi't nem támadjuk. Igenis, mi a történelmi materializmus hivei vagyunk és a természettudományokat tiszteljük mindenek felett, ezt nem tagadjuk, de senkinek vallási meggyőződése ellen nem támadunk, senkit emiatt nem gúnyolunk. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Pikler Emil: Vissza akarok térni a korményelnök ur személyére, nem szubiektiv és individuális alapon, de minthogy Magyarország sorsa mégis az ő kezében van. leleplezem önmagamat. Nagyon sokáig tépelődtem, — bár nem rajongtam soha Bethlen Istvánért, hiszen ő Tisza Istvánnal szemben is sokalta a választójognak azt a mértékét, amelyet Tisza elfogadott; tehát én őt reakciós embernek tartottam mindig — vájjon Bethlen ministerelnök ur mégis nem a jót akarja-e, vájjon nem jók-e a szándékai és azt az éles harcot talán mégsem érdemli meg, hiszen utóvégre magyar ember, a nemzeti hiúság megvan benne, mint magyar mágnásban ós talán mégis csak meg fogja találni az eszközöket arra, hogy itt rendes állapotokat teremtsen. Megmondom őszintén, nemcsak énrólam van szó ezzel kapcsolatban,
