Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-566

A nemzetgyűlés 566. ülése 1926. évi június hó 2-án, szerdán. 381 ciáldemokrata párt kezd a munkásságé mellett a polgári társadalom pártja is lenni. így van ez, t. Nemzetgyűlés. De ez nem egészséges állapot és ne gondolják, hogy ennek örülünk, mert szervezeteink, egész mentalitásunk és gondolatvilágunk nincs erre berendezve. Mi nem akarunk prozelitákat cteináílni, nem szaladunk a polgárság után, ezek hozzánk jönnek, bennünk bizva, kötelességünk őket szeretettel fogadni és bajaikkal törődni, önök egyenesen a mi korteseink, t. képviselőtársaim. Nemrég jártam például Szombathelyen, ebben az- intelligens, uri városban és meg voltam lepve, hogy ahol megfordultam, találkoztam jómódú kereskedőkkel, iparosokkal. akikben nemcsak, hogy nem láttam gyűlöletet a szociáldemokráciával szemben, hanem azok az emberek valósággal tőlünk várnak valami javulást, mert egészen kétségbe vannak esve és azt mondják, hogy: ha választás jön, akkor másra nem is szavazhatunk, mint szocialistára, mert ha azok nem segítenek rajtunk, mi lesz velünk?! (Hajós Kálmán: Másoknak is azt mondják! Az ellenfélnek!) Ez nem egészséges állapot és a szociáldemokrata párt, jólleht, ez nagyon kitüntető ránézve, ennek nem örül, mert ebben a tényben látja visszatükröztetve az ország siralmas állapotát. Mi azt szeretnők, ha a polgári társadalom — persze demokratikus és liberális felfogásban, — szintén szervezkednék, ugy, mint mi; hogy a polgárság is meg legyen szervezve hogy azutáin az a két hatalmas szervezet, a polgárság szervezete és a munkásság szerveztete együttes erővel harcoljon a reakció ellen. Mi nem ugy képzeltük a dolgot, hogy a polgárság a mi táborunkba fog sorakozni, de hogy ez mégis igy van, ez legjobban megvilágítja a helyzetet. (Zaj jobbfelől.) Tudom, hogy önök ezt nem szívesen hallgatják, talán nem is hiszik el, pedig elhihetik, mert már 1922-ben láthatták, hogy egyes vidéki kulturcentrumokban, nagyobb városokban a polgárság százai adták le szavazataikat a szociáldemokrata jelöltekre. Lehetett ezt látni Pécsett, ahol Esztergályos János képviselőtársam fölényesen, abszolút többséggel győzött két ellenjelöltjével szemben, ami csak a munkásság erejével nem történhetett volna meg. Ugyanilyen volt a helyzet Miskolcon és Győrött is és azóta ez a helyzet még sokkal jobban eltolódott balfelé. Az igen t. kormáiny is tudja ezt, hiszen asz a körülmény, hogy a titkos szavazást nem akarja törvénybe iktatni a vidéken, legjobban bizonyítja, hogy a kormány ismeri ezt a helyzetet. (Mozgás jobhfelől.) T. Nemzetgyűlés! Ezt a felhatalmazást, amelyet a kormány ezzel a javaslattal kér, én magam részéről jóllehet politikai bizalmatlansággal vagyok e rendszerrel szemben, megadnám akkor, ha ugy látnám és ugy érezném, hogy a Genfben időző kormányelnök, akármicsoda politikai nézetkülönbségek ^ választanak is el bennünket egymástól, hű sáfárja az ország érdekeinek a maga módja szerint. De azt látom, hogy az ő csökönyös ragaszkodása a hatalomhoz károsítja az országot; azt látom, hogy azok a baklövések, amelyeket elkövetett, az országnak ártalmára vannak. Én nem vádolom őt azzal, hogy a frankhamisításban részes, mert ezt bizonyítani nem tudom, de egészen bizonyos, hogy könnyelműen, felületesen járt el, hogy nem volt meg a kellő előrelátása és körültekintése. Ha pedig most a túlsó oldalon szidják a cseheket és a franciákat a sajtóikban megnyilvánult hangulat miatt, akkor nem járnak helyes utón; (Felkiáltások jobbfelől: Na!) mert ha arra az álláspontra helyezkedhetünk is, hogy a külföldnek semmi köze sincs a mi belső dolgainkhoz, hát ez igaz, ezt én is vallom, a külföld azonban nem hagyja magát elhallgattatni, nincs is hatalmunk az elhallgattatásaira, a kormánynak tehát mindent el kell követnie, hogy a külföldi sajtónak és a külföldi államok exponenseinek ne legyen módjuk és alkalmuk arra, hogy a magyar kormány ellen ilyen vádakkal felléphessenek. Mi nem vagyunk hajlandók az országot a kormánnyal azonosítani, mert emlékezzünk arra, hogy Briand francia ministerelnök ur is hangsúlyozta, hogy a magyar népet, a magyar nemzetet nem lehet azért vádolni, mert soraiban néhány ember volt, aki frankot hamisított. (Egy hang jobbfelöl: A kormányt sem!) A kormányt sem, igen t. képviselőtársam, de amikor a kormányelnök: gentleman-eknek mondotta a frankhamisitókat, akkor ezzel, engedelmet kérek, olyan erkölcsi bizonyítványt állit ki részükre, amellyel mi nem azonosíthatjuk magunkat. (Zsirkay János: Az olaszliszkai csodarabbit nem mondja gentleman-nek ! — Dénes István: Ez igaz, csakhogy az olaszliszkai csodarabbi nem volt minister!) Az olaszliszkai csodarabbi nem is hamisított pénzt, hanem a fia, a veje és ő nem is hivatkozott hazafias indokokra. (Drozdy Győző: És nem is ment virágot szedni Hir Györggyel! — Derültség a szélsőbaloldalon. — Hajós Kálmán: Arról jó lesz nem beszélni! Azt hiszem, ez a virágszedés nem is történt meg! — Esztergályos János: Hát hol szedtek virágot

1

? — Hajós Kálmán: Azt én nem tudom! — Barla-Szabó József: Pápán, a kommunizmus alatt! Liliomot tiportak, nemhogy szedtek! — Drozdy Győző: Irigyli! — Barla-Szabó József: Nem, csak jó lesz arról nem beszélni! — Drozdy Győző: Jobb erről önnek nem beszélni!) Elnök: Csendet kérek! Pikler Emil: T. Nemzetgyűlés! Én nem tudom, hogy a t. túlsó oldal és a t. kormány milyen figyelemre méltatta a szociáldemokratapárt politikai magatartását és működését azóta, amióta mi ezekbe a padokba 1922 nyarán bevonultunk. Ha figyelemmel kisérte, akkor láthatta, hogy már abban a deklarációban is, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) amelyet akkor Peidl t. képviselőtársunk felolvasott, mennyire kifejezést adtunk annak a készségünknek, hogy az ország rekonstrukciójára irányuló munkában mennyire részt akarunk venni. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Úgyszólván teljesen kikapcsoltuk a szocialista programmot s olyan programmot^ állítottunk magunk elé és a nemzet színe elé, amelyet minden becsületes progresszív polgári politikai párt és kormány magáénak vallhat. Ezt akikor egyes polgári politikusok meg is állapították. Hiszen a magyarországi munkásosztálynak épen ez a legnagyobb tragikuma, t. uraim, hogy nincs is technikailag abban a helyzetben, hogy a maga osztáiyprogrammjáért harcolhasson. A szociáldemokrácia a munkásosztály gazdasági, kulturális és társadalmi felszabaditásáért csak olyan országban harcolhat, ahol a polgári közszabadságok megvannak, ahol a polgári társadalom már a maga erejéből kivivta magának a teljes sajtószabadságot, az esküdtbiráskodást, a gyülekezési és egyesülési szabadságot, a teljesen demokratikus, általános, egyenlő és titkos választójogot, szóval: ahol a polgári szabadságok összessége már virulens erőben él. (Ugy van! a ssélsŐbaloldalon.) Ott azután tiszta a helyzet, tiszta a levegő és ott azután a munkásosztály nemes, becsületes szellemi fegyverek-