Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.
Ülésnapok - 1922-566
A nemzetgyűlés 566. ülése 1926. sulykot, mert lehetetlenség, hogy 2% átalányt adjanak, ellenben amikor ők Vass minister urnái tárgyaltak, csupán be akarták mutatni, hogy a hus miért olyan drága, azért, mert 12%-os adó terheli. Ők a hus olcsóságát akarták elérni és ezért emiitették ezt fel, de konstatálom, hogy nem okosan játrtak el. Ez a példa nem alkalmas annak bizonyítására, hogy a minister ur nem tudja bevezetni a átalányozást. A minister urnák igaza van. Nem ígérte még meg, hogy a fázis-rendszert bevezeti (Reischl Richárd: Kilátásba helyezte!), de megígérte a pénzügyi bizottságban azt, hogy három cikknél, amelyekről beszélt is, próbaképen bevezeti a fázis-rendszert, hogy ennek alapiján meg tudja majd Ítélni, hogy vájjon a fázisrendszert az egész vonalon bevezetheti-e. Ezt megígérte. (Gaal Gaston: Hát bevezette!) T)ehogy vezette be, A t. minister ur erre Büdóné példájára megint próbált egy okos kibúvót találni, csakhogy az ő kibúvója nem: okos. Azt mondta, hogy most nem akar experimentálni, mert a, budgetet rendben akarja tartani. Kérdem én, mi haszna van abból, ha a budgetet rendben tartja, de az országot tönkreteszi a forgalmi adóval? Ha pedig* példát akar, nem keli ezt a saját bőrünkön kitapasztalni, itt van Ausztria, amely a fázis-rendszert már megvalósította és ezzel a dolog rendben van. Itt is elfelejti a t. minister ur, hogy mi »átolvastuk azi amit valamikor ő mondott. A t, minister ur 1923-ban azt mondotta, hogy nekünk a dolgot előbb jól meg kell fontolni, jól meg kell nézni, hogyan csinálják mások és csak azután szabad a fázis-rendszerre áttérni. Neki tehát akkor statisztikai adatok gyűjtésére volt szüksége. A legutóbbi beszédében pedig azt mondotta, hogy: dehogy is, nekem a budgetet rendben kell tartanom és nem vagyok hajlandó semmiféle experimentumba belemenni. Ez kétszínű beszéd. Vagy igaz az, hogy próbát akart csinálni, vájjon a fázisrendszert az egész vonalon ország érdekeinek sérelme nélkül meg lehet-e valósítani vagy nem igaz. A nemzetgyűlés csak megérdemli egy ministertől, hogy felvilágosítsa a szándékáról, mit akar tényleg csinálni, mert a folytonos ide-oda ugrálással nem jutunk semmire sem, az ország pedig ebbe belepusztul. Arra nézve, hogy a minister három cikkre nézve megígérte a fázisrendszernek próbaképpen való bevezetését, két bizonyítékom van. Az egyik az, hogy ő maga beszélt róla, maga tárgyalt az illető felekkel, a másik bizonyítékot pedig szolgáltatják képviselőtársaim, akik a pénzügyi bizottság ülésein jelen voltak. Ott jegyzőkönyvet ugyan nem vezettek, de hivatkozom Örffy képviselőtársamra, aki a kormánypárti padokban ül, ő indítványozta ezt s az ő indítványát fogadta el a minister ur. Azt hiszem, ezzel eléggé megvilágítottam a forgalmi adó ügyét, s remélem be fogja látni a minister ur, hogy ez a hólabdarendszer az országot teljesen aláássa. Hivatkozom az ország összes érdekképviseleteire, egyesületeire, az ország összes közgazdáira, kereskedőire, gyárosaira, mezőgazdáira, mindenki azt mondja, hogy ezt a vészes, terhes forgalmi adót nem tudjuk fentartani ebben az országban, mert tönkreteszi gazdaságunkat. (Rupert Rezső: Látjuk!) Nincs egyetlenegy ember a pénzügyminiszteren kivül, aki a forgalmi adót a mai formájában fenn akarná tartani. Ö az egyetlen ember, aki gátja annak, hogy egészséges közgazdasági helyzetet teremtsünk. Egyetlenegy ember van itt az egész vonalon és a t. kormánypárt a helyett, hogy ezt az évi június hó 2-án, szerdán. 353 egyetlen embert arra kényszerítené, hogy tegye meg kötelességét hazája iránt és hallgasson azokra az emberekre, akik az egész ország közvéleményét képviselik, változtassa meg azt az irányt, amelyet eddig követett, változtassa meg ezt a vészes hólabdarendszert az ország előnyére a nélkül, hogy ezáltal a fiskus budgetjét zavarná, nem tesz semmit. Én önöktől várom ezt, mert meg vagyok győződve róla, hogy nem akarják, hogy az önök választói kényszerítsék önöket arra, hogy ezen a rendszeren változtassanak, mert különben belepusztul az ország. Az egyenes adóknál csak egyesek károsittatnak, de a forgalmi adónál az ország vitális érdekei mennek veszendőbeT. Nemzetgyűlés! Szeretnék még néhány szót szólani a kereskedők helyzetéről. Bocsánatot kérek, hogy ma annyira igénybeveszem a t. Nemzetgyűlés figyelmét, (Halljuk! Halljuk!) de tisztán gazdasági kérdésekről beszélek és minthogy attól félek, hogy négy hónapig nem lesz alkalmam ezekről a kérdésekről beszélni, igazán fontosnak tartom, hogy részletes felvilágosításokat adjak. (Halljuk! Halljuk! — Gaal Gaston: Okos beszéd soha sem hosszú!) Már! az előbb voltam bátor felemlíteni, hogy a kereskedelem helyzete most valóban kétségbeejtő. Tudja és látja mindenki, hogy az egész vonalon a tespedés utján vagyunk, pusztulnak az emberek, ezer és ezer inzolveneiát, kény szer egyezséget látunk az egész vonalon. Ha bemegyünk a boltokba, vevőt nem látunk. Nincs vevő, mert a lakosság elszegényedett (Kun Béla: Nincs pénz!) és képtelen arra, hogy bármit is vásároljon. (Gaal Gaston: Egy gyártás azonban nagyon fejlődik: a bürokratagyártás!) Az emberek inkább elzálogosítják és eladják holmijaikat és volt alkalmam észrevenni, — kissé tanulmányoztam ezt a dolgot — hogy itt olyan árakon lehet néha árut kapni,, aminőket még álmainkban sem tudtunk volna elképzeli. Mert az a kereskedő, aki pusztul óban van, akinek pénzzé kell tenni áruját, nem nézi azt, hogy mit kap érte, csak azt nézi, hogy becsületes nevét valamiképen megmentse. És emellett azt látjuk, hogy a kereskedelmet mén: soha értéke szerint nem becsülték meg. Vannak egyesek, akik meg tudják becsülni, vannak egyesek, vannak talán sokan is. akik tudják, hogy a kereskedelem mit végzett a múltban és hogy a kereskedelemnek az ország iránt valóban nagy érdemei vannak. Ha viszszatekintünk hogy 1849 óta Magyarország és annak fővárosa mivé lett, látjuk, hogy ebben a kereskedőknek is van jó részük. És ha Magyarország kultúráját tekintjük, azt hiszem, mondhatom, hogy a kereskedők ott is minden tekintetben megtették kötelességüket. Ha ipartelepeinket nézzük, azt látjuk, hogy legnagyobb részüket kereskedők alapították; a bankok legnagyobb részét is kereskedők alapították és az egész vonalon azt látjuk, hogy . tülajdonképen a kereskedők voltak mindennek az iniciatorai. Ha visszatekintünk arra az országútra, amelyen haladva Nagy-Msryarország iparát fellendítettük, azon a kereskedők ezer 1 , és ezer kadaverét látjuk feküdni, akik vagyonukat veszítették azon, hogy Magyarországon ipart akartak teremteni. Mégis azt látjuk, hoay mindenkit segítenek ebben az orszásrban. csak a kereskedelem^ mostohagyermek. Láttuk, hogy a mezőgazdaság hitelt kapott. Bár kapna méa- sokkal több hitelt, mert az reánk is kisugárzik! A nagyipar tud magának kapitálist teremteni s a kisiparon is segítettek. (Tankovics János: Nagyon keveset!) Lehetett volna többet segíteni rajta, de segi52*
