Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.
Ülésnapok - 1922-566
348 A. nemzetgyűlés 566. ülése 1926. évi június hó 2-án, szerdán. mi, amelyek fontosak az országra nézve és ugy látszik, egyszerűen vakon biznak abban a ministeriumban, amely épen itt van. Én is voltam már kormánypárti képviselő, de mameluk soha ebben az életben nem voltam, ezt mutatja egész huszonötéves parlamenti multam. Tudom, hogy bizonyos tekintetben mameluknak is kell lenni, ha valaki kormánypárti; de óva intem önöket, hogy ezt a mamelukságot túlságba ne vigyék. (Reischl Richárd: Mutasson egyet! — Lendvai István: Vannak vörös mamelukok is pártfegyelem címén !) Ezután áttérek azokra a témákra, amelyek a nép megterhelésére vonatkoznak az egész vonalon. Állitom, hogy az adóalanyok helyreállítása lehetetlen mindaddig, amig nem lesz megadva nekünk az a lehetőség, hogy azonos elvek és lehetőségek alapján belekapcsolódjunk a külföldi kereskedelembe. Elsősorban az adózásról van szó és azt fogom tárgyalni. Rassay Károly ismertetett itt egy statisztikai adatot a népesség megterhelését illetőleg. Ezt az adatot nem akarom felhasználni, hanem felhasználom azt, amely Smith főbiztos ur jelentésében áll rendelkezésre az egyik hónapról szóló kimutatásban. Ő azt mondja, hogy a megterhelés fejenként évente 45 aranykorona volt Magyarországon, a mostani megterhelés pedig 72 aranykorona. A közgazdák általános felfogása az, hogy ez a 72-es szám téves, mert 90 aranykoronás a megterhelés. Nem túlzok egy cseppet sem, nem a magam véleményét mondom. 90 aranykorona okvetlenül az az összeg, amely megterhelésképen fejenként a népességre hárul. Most olyan adatot hozok ide, amely a másik szélsőséget involválja, mert természetszerűen nincs^ meg mindenütt ez az arány, különösen a,^ háborút vesztett országokban. ÉszakAmerikában 5000 dolláros jövedelem után 1918-ban 180 dollár adót fizettek. Ha átszámítom ezt a mi koronánkra, ez kitesz körülbelül 350— 360 milliót, tehát ez után a 350—360 millió jövedelem után fizettek ők akkor 12 és félmillió koronát. Most, 1926-ban, ez után a 350—360 millió korona után. ugyanígy átszámítva ennék az adónak tizedrészét fizetik, tehát 1'2 millió koronát. Ha ezt átszámítom egy hónapra, ez 30 milliós jövedelemnek felel meg. 30 millió jövedelem után fizet az amerikai 100.000 koronát. Azt hiszem, tisztán beszéltem és meg méltóztatott érteni. Ha egy hónapban az amerikainak 30 milliós jövedelme van, ez után havonként 100.000 koronát fizet. Ebbe nincs beleszámítva az, ha valakinek pl. négytagú családja van. Mert akkor jóformán semmit sem fizet az 5000 dolláros jövedelem után. Tessék elképzelni, hogy mit fizetünk mi. Korányi pénzügyministersége alatt én vívtam ki a pénzügyi bizottságban, hogy senki sem fizethet több adót, mint jövedelmének 75%-át. (Beck Lajos: Nagy vivmány volt!) Ezt mint nagy vivmányt vittük keresztül akkor! Ezek ismeretében ne tessék csodálkozni azon, hogy ha az Árumintavásáron Budapesten a Ford-gyár Maliit egy autót s azt 50%-kai olcsóbban kinálja adóval együtt, mint akárki más, mert, amint tudjuk, az autót 65 millió koronájával ajánlotta fel. Ne tessék azon csodálkozni. Amerika kénes velünk konkürrálni, mert nincs megterhelve. Hogyan akarunk mi konkürrenciába bocsátkozi nem Amerika, hanem mások ellen, amikor olyan nagy az adóztatás nálunk, hogy az minket tönkretesz. Ez nem tréfadolog. A kormány nem volt takarékosságra bírható és mindenki tudja ebben az országban, hogy minden történik, csak épen takarékosság nem. A kormány kezében van az adóprés, ezt az adóprést felhasználhatja bevételeinek fokozására, de ennek az adóprésnek is van egy határa. El lehet venni a .iövedelmet, el lehet venni még az illető adóalany kapitálisának egyrészét is, de hogy akkor mi marad az államnak később, évek múlva, azt nem tudom. Ezt az állam csak a saját kárára teheti és csak a teljes vakság vádjával kell, hogy illessem a kormányt, hogy nem látja tiszta szemmel, hogy ez az adózás, amely most Magyarországon folyik, tovább fenn nem tartható semmiféle foglalkozás: se az ipar, se a kereskedelem, se a mezőgazdaság tekintetében. Ennek tudatára kell ébrednünk, azért beszélek ilyen terjedelmesen erről és azért fogom tovább is feltárni, milyen veszélyes az országra, amit csinálnak. A koldusokat le lehet verni, de ezzel egészséges Magyarországot önök nem fognak teremteni. Emellett a zaklatások^ tömegének van kitéve az egész közönség. Önök ezt épen olyan jól tudják, mint én, ha nem is helyeslik. Nincs itt ember, akit ma nem zaklatnának különféle módon. Nemcsak fizetnie kell, hanem az időt is el kell vesztegetni és az embernek nincs nyugta semmikép. A hiénák egész sorozata megy végig az egész vonalon és nem hagA T ja dolgozni az embereket. Bejönnek az üzletekbe épen az üzleti forgalom idején, ott megvizsgálják a könyveket és jaj a kereskedőnek, ha ilyen ember bejön, mert 10.000 ilyen közeg közül nem mindenki egészen olyan, aki igazságos akar lenni, hanem vannak olyanok is, akik az állam érdekein kívül saját érdekeiket is szolgálják. Annak a szegény adóalanynak meg' kell hunyászkodnia, mert kis hiba esetén őrült nagy büntetéseket szabnak ki rá a hatóságok és az illető közegek ezzel tényleg rászorítják az adóalanyokat arra, ^ hogy ne ^maradjanak meg a tisztesség, az adómorál utján. Be fogom azonkívül bizonyitani. hogy egészen máskén beszél a pénzügyminister ur, mint ahogyan künn az országban azt keresztülviszik. Itt lehetséges »Sand in die Angen der Menge streuen«, port hinteni a tömegek szemébe, itt lehetséges szónoklatokkal elérni azt, hogy önök rámondják, hogy ugy van, lehetséges ügyes fordulattal elérni azt. hogy önök a ministernek helyeselnek, de kifelé a cselekvés eeészen máskép néz ki. kifelé a minister ngv iár el az adóalanyok ellen, mintha ezek az államnak ellenségei volnának, nem pedig fentartói. (Propper Sándor: Rendőrállam ezen ^ a téren is!) Én nem állitom azt hogy rendőrállam, (Esztergályos János: Egészen bátran állithatja!) de hogy méltánytalanul járnak el itt mindenkivel szemben, akinek nincs hatalma arra. hogy azt megtorolja, ezt állitom. Minél kisebb az ember, annál inkább meg akarják nyomoritani a hatóságok. (Szomjas Gusztáv: Nem akarják! Ez nem míéltő Sándor Pálhoz! — Szeder Fe rent 1 ,: Hanem csinálják!) T. képviselő ur. ne méltóztassék nekem azt mondani, hogy mi méltó hozzám, mj nem. Hoerv mi méltó hozzájm. azt magam ítélem meg lelkiismeretem szerint, s a képviselő úrtól és senkitől a viláeon — multam mutatja — nem vagyok Imjlandó ebben kitanitást elfogadni. Tisztelettel jegyzem ezt meg. (Pikler Emil: Azért küldték ide, hogy ezeket elmondja!) Amit különben mondtam, azt bizonyitani fogom. Itt van a pénzügyminister urnák 3000/1925. szálúm eredeti hivatalos összeáll Irtása, — tehát a pénizügyminister nr adta ki ezt a rendeletet — amelv 12. §-ánaik negvedik bekezdéslében a következőket mondja: »Ha az adózó szabályszerű üzleti
