Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-566

A nemzetgyűlés 566. ülése 1926. évi június hó 2-án, szerdán. 349 vagy gazdasági könyveket vezet és üzleti, iparvállalati vagy gazdasági jövedelmét hiteles mérleg és nyereség-veszteség-számla bemutatásával bizonyltja és ez az adóztatás céljaira elfogadható, adóalapul szolgáló tiszta jövedelmét a 13. § rendelkezéseinek figyelembevételével a mérleg és nyereség-veszteség-számla alapján kell megállapítani.« Ezt a pénzügyminister ur nem 40 évvel ezelőtt mondta, tehát nem hivatkozhatik arra, hogy egy másik pénzügyminister mondta, mert 1925-ből datálódik ez a rendelet. S mi történik ezzel? A kereskedő el van Ítélve arra, hogy egy csomó könyvet vezessen, amelyekbe az adóhatóságoknak minden pillanatban betekintésük van. A könyvek vezetése természetesen minden egyes adóalanynak pénzébe kerül és mikor rákerül a sor, a hatóság azt mondja: nem fogadom el a könyveket, hanem becslés alapján állapitja meg az adót. Hátha rendben van az. hogy a pénzügyminister ur a saját rendeleteit nem tartja be s megengedi az adóhatóságoknak, hogy saját rendeletei ellenére az egész vonalon mindenütt egész Magyarországon, — az önök kerületeiben is, t. képviselőtársaim — adóbecslés alapján állapittassék meg az adó, akkor nem értem: hol van a jogállam, hol van az igazságos elbánás? Vagy vonja vissza ezt a t. pénzügyminister ur vagy pedig az ő rendelete épen olyan kötelező reá nézve, mint az adóalanyokra nézve, sőt reá nézve sokkal kötelezőbb, mint az adóalanyokra nézve. Ha a pénzügyminister ur azt állapította meg, hogy könyvek szerint adózzanak az adóalanyok, akkor ezt be is kell tartani. Ha azt mondaná, hogy vannak olyanok, akik az adózás tekintetében svindlereznek, akik gazemberek, (Graeffl Jenő: Van ilyen sok!) csukassa be őket a pénzügyminister ur, de tartsa be a rendeletét az egész vonalon. Ez a becslés alapján való megadóztatás különösen a kisemberekre nézve őrült nagy terhet jelent. A kisember nem segíthet magán; akárhogy appellál, igazságot nem kap sehol sem, ha csak nem fog egy képviselőt és azt huzza a pénzügyministeriumba, hogy ezt az igazságtalanságot megszüntessék, igazságot nem talál sehol sem s meg kell fizetnie az adót, akár akarja, akár nem. Ehhez járul az, ami most a legnagyobb sérelem. 1925-ben az 1924 alapján megállapított adókat fizették, mert egy évvel mindig előbb állapítják meg az adókat. 1924 még jó esztendő volt, akkor még dolee jubilo volt, akkor még rendben volt minden. 1925-ben azonban, — amint önök nagyon jól tudják — a gazdasági krízis már megkezdődött. Ezerszámra láttunk az egész vonalon inzolvenciákat és 1925-ben mégis már a nagyobb adót kellett megfizetniök. Nézzük azonban, mi történt ebben az évben és engedjék meg, hogy az önök figyelmét felhívjam erre. A pénzügyminister ur bizalmas utasitására magasabb adóalapokat állapítanak meg, mint megállapítottak a múlt esztendőre vonatkozólag. A pénzügyminister ur tehát bizalmas utasításban az adóközegeket kötelezte, — és ezt a pénzügyminister ur nem tagadhatja, mert előttünk van ez a bizalmas utasítás — hogy nagyobb adókat vessenek ki most 1926-ban, mint kivetettek az előző évben, pedig most teljesen a tönk szélén vagyunk. Nincs tehát igazam abban, t Nemzetgyűlés, amikor azt mondom, hogy itt benn egészen másként beszélnek, mint ahogy odakünn cselekednek? A pénzügyminister, ha bizalmas rendeletet ad ki, tudja, mit csinál. Ő azt akarja, hogy az adóalanyok ne tudhassanak semmit sem, hanem csakis a pénzügyi közegek, de elfelejti, hogy az adóalanyok érzik azt, hogy őket magasabban adóztatják meg és rájönnek arra mindig, hogy nagyobb adókat követelnek tőlük az egész vonalon. Kérdem: mi az a bizalmas rendelet? Milyen alapon szabad a pénzügyminister urnák ilyen tekintetben bizalmas rendeletet kiadni? Megértem, hogy kiad pl. bizalmas rendeletet a belügyminiszter ur a bolsevista vagy a kommunista agitáció ellen, megértem még azt is, ha bizalmas rendeletet ad ki a népgyűlések megtartása < tekintetében, de hogy a pénzügyminister kiadjon egy bizalmas rendeletet becsületes polgárok ellen, még pedig ugy, hogy azok ne tudjanak arról semmit, hogy magasabban kell megadóztatni a polgárokat — bizalmasan mondja, hogy magasabban — ilyen rossz, haszontalan időkben, mikor mindenki nyomorult ebben az országban: ezt egy pénzügyministernek, egy becsületes embernek — itt már azt mondom, hogy becsületes embernek is — megtennie semmi körülmények között nem szabad. Suba alatt bizalmasan megsúgni hatóságainknak, hogy magasabb adókat vonjanak ki a tönkretett exisztenciáktöl, ezt itt a Házban be nem jelenteni, hanem itt a Házban azt mondani, hogy igenis, méltányosan fog az egész vonalon az adóalanyokkal szemben eljárni, azt hiszem, ez nem járja, legalább én részemről ezt a dolgot magyar tempónak nem vehetem. Ez mehetett a régi cári uralomban, ezt lehetett csinálni a Balkánon, de mi még Magyarországon nem találkoztunk olyan jelenséggel, hogy egy magyar pénzügyminister a nélküL hogy ezt őszintén kijelentette volna, a közegeit arra uszítja, hogy az amúgy is tönkrement adóalanyokat még erősebben adóztassák meg. Bizalmas?! Hát én tudok a históriából több olyan szcénát, amelyet bizalmasan követtek el. Angol Erzsébet nem akarta meggyilkoltatni Mária Stuartot, nem akarta meggyilkoltatni az ő kedvencét, Essex grófot és azt mondta utólag, hogy nem tudta; de aláirta előzetesen, hanem azt mondta, hogy utasítást adott, hogy várjanak vele. Ez egy bizalmas rendelet voltDe hogy valaki bizalmas rendeletet adjon ki a saját adóalanyai ellen, ilyent én még világéletemben nem hallottam, különösen akkor, amikor a pénzügyminister urbi et orbi azt hirdeti, hogy ő nem kivánja a nép erősebb megadóztatását, sőt ellenkezőleg: enyhiteni fogja az adókat. Amikor ő maga is látja, hogy feleslegekkel dolgozik, hogy inveszticiókat tud eszközölni, akkor ne eszközöljön inveszticiókat, hanem az adókat mérsékelje ugy, ahogy az egy nyomorult országban csak lehetséges. A t. minister ur abból indul ki, hogy a közeg csak csinálja ezt a dolgot, a közeg emelje fel az adót, majd aztán jön egy deputáció egy képviselő vezetésével és ő ennek a deputációnak ki fogja jelenteni, hogy meg fogja vizsgálni a dolgot és méltányosan fogja elintézni az ügyet Emlékeztet a minister ur engem még másra is, mert a minister urnák jó szive van; arra a szcénára emlékszem, amikor a gazdag emberhez jön egy koldus és a gazdag ember egyszerre csak sirni kezd és azt mondja szolgájának: dobd ki mert megtöri a szivemet! Ez jellemző a t. minister úrra, aki épen ugy tesz, mint az én szakácsném, aki képtelen egy csibét megölni, de megfőzni tudja. (Derültség-) Ez jellemző tehát a t. pénzügyminister úrra: neki fáj a szive a nagy adózásokon, de titokban, bizalmasan megsúgja adóhatóságainak, hogy a múlt évvel szemben, amely rossz volt és az ideivel szemben, amely még rosszabb, csak neki annak az adózónak, hogy minél több megtakarítást eszközölhessünk!