Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.
Ülésnapok - 1922-566
A nemzetgyűlés 566. ülése 1926, geket állitunk fel, palotákat veszünk, AusztriaMagyarországból maradt reánk és ilyen őrületeket csak egy ország csinálhat: a tapasztalatlan Magyarország. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon. —^ Láng Lajos: Azt keíl néznünk, hogy miből élünk!) Igen, a mindennapi kenyérről kellene gondoskodni és nem ilyen képviseletekről. Elmondok egy másik esetet. Egy barátom, aki Angorából jött vissza, a következő dolgot mondotta el nekem: Kemal basának egy katonai attaséja és egy kis púpos Írnoka van, ennyi az egész irodája. Amikor a barátom autóval elment Kemal basához, akkor Kemal kérte őt, hogy vigye be autójával a városba, mert autóját a felesége rendelkezésére bocsátotta és apró, három szobából álló villája 8 kilométernyi távolságra van. Kemal basának tehát egyetlenegy autó áll rendelkezésére, akkor, amikor 8 kilométernyire lakik. Hol van a Balkán, nálunk vagy Kemal basánáll (Mozgás.) De mondok egy másik példát is. Azon az ankéten, amelyet itt tartottak a Kereskedelmi Kamarában, Földes Béla, miután Popovics Sándor már felelt neki, a kommüniké szerint azt mondotta,, hogy nem akarok többet mondani, pedig tudnék. Földes Béla rámutatott arra, hogy milyen óriási összegeket nyel el a külügyi szolgálat és a ministerek vidéki utazgatásai. Ezt nem egy ellenzéki képviselő mondta, ezeket a szavakat a Kereskedelmi Kamarában, tehát a kormányhoz közel álló intézményben mondották el. (Zaj a jobboldalon-} Bocsánatot kérek, t. barátaim ott lehettek volna és felelhettek volna neki. (Kabók Lajos: A munkanélkülieknek nincs pénz, de ilyesmire van!) Ebből a beszédből tanulhatnánk pedig. Ott tudják, hogy nincs pénz, ami pedig van. azt hasznos dologra kell fordítani; mi egyszerűen csak pazarlunk, diplomáciánknak nagy palotákat vásárolunk. Egy szegény nemzet pénzéből a kormánynak nincs joga ilyen kiadásokat eszközölnie. Ott, ahol az adóbehajtás és az adókövetelés olyan óriási mértékű, mint nálunk, ilyennek megtörténnie nem szabad és nem lehet. (Ugy van! a baloldalon.) Azt mondják, hogy a nép tunya, a nép nem gondolkozik, de mindig rá szokott jönni a dolgokra — rendesen későbben — s azután rettenetesen szokott megtorolni. Aki a históriát tanulta, látja, hogy a múltban a legtöbb felkelés, a legtöbb kellemetlenség egy ország részére mindig azért támadt, mert a királyok és a hatalmasok túlságosan igénybe vették a nép adózókéuességét. (Ugy van! Ügy van! a szélsŐbáloldalon.) A nép csendes és amig fizetni bír. mindaddig fizet; de ha egyszer nem tud fizetni, akkor a türelme természetesen megszakad. Hogy azután az ilyen elégedetlenséget le szokták verni és kell is, hogy leverjék, ehhez hozzájárulok; de nem szabad túlságosan fokozni azokat az igényeket, amelyeket a néppel szemben támasztanak. De legyen szabad visszatérnem arra a témára, amelyet előzőleg tárgyaltam. Legyünk őszinték egymással szemben, még ha ez egy kissé fáidalmas is. Én 25 éve vagyok tagja ennek a Háznak s tudom, hogy amikor előszói léutem^ be a képviselőházba, — akkor még a régi képviselőházban voltunk — én a képviselőségben óriási nagy pozíciót láttam. Hogy mit jelentett akkor valaki számára képviselőnek lenni, azt önök. uj képviselők talán nem is tudják: de mi, akik régebbi idő óta vagyunk kénviselők. tudjuk, hogy állami dignitás volt a képviselőség, magas fokon állott az, akit évi június hó 2-án, szerdán. 347 képviselővé választottak, olyan magas fokon, amelyről ma az emberek nem is tudnak. Ma minden képviselő kell hogy minden egyes választójának rendelkezésére álljon. Sokszor látok képviselőket, amikor nagy csomó iratot visznek magukkal és mennek a ministeriumokba a referensekhez, hogy erre vagy arra való tekintettel, főleg, hogy a jövőben ismét megválasszák, kérik őket, intézzék el ezeket az ügyeket. Tessék ezzel szembeállítani a régi időket. Akkor is voltak esetek, hogy képviselők közbenjártak, de nehéz, fogas ügyekben, közügyekben, ma már ez az egész vonalon anynyira túlzásba van vive, amilyenre példa nincs. Keserű az igazság, de én az egész vonalon, az ellenzéki és a kormánypárti oldalon is levonom a tanulságot belőle; nekünk a képviselőséget ismét fel kell emelnünk arra a magaslatra, amelyen Magyarországon mindig volt. (Élénk helyeslés.) Ki kell küszöbölnünk közöttünk a személyes kérdéseket. (Barthos Andor; Az első az. hogy parlamenti hangot használjunk egymással szemben!) Ki kell küszöbölni azt, hogy egyik ember a másik ellen menjen, mert az ember itt nem saját magát képviseli, hanem egy ideát képvisel, amelynek szolgálatába szegődik. (Szomjas Gusztáv: Ki járatja le a tekintélyt! Nem mi!) Nem beszélek a képviselő ur ellen, általában beszélek. Nézze, t. képviselő ur, ezt az ellenzék padjairól sem tagadják. Nekik ép olyan kellemetlen ez, amit az egész Házra mondtam. Nem akarok kipécézni senkit és a képviselő ur nem érezheti találva magát. (Barthos Andor: Egyoldalúiag tetszett megmondani!) A kormánypártra, és ellenzékre egészen egyformán értettem. Én arról a dignitásról beszéltem, amelyet a képviselőség jelentett. Haller t. képviselő ur, aki ellenfelem, emlékezni fog arra, hogy mi vitatkoztunk a múltban erősen, nekimentünk egymásnak, azonban mindig bizonyos parlamenti formák között. (Zaj a bál- és jobboldalon.) Ilyen viszonyok között, amidőn 12 órás üléseket tartunk és a képviselők be sem jönnek a Házba, ne csodálkozzunk, ha a népesség nemcsak hogy nem érdeklődik a mi ügyeink iránt, hanem lenézi a mi munkánkat az egész vonalon. (Haller István: Az a jobbik eset, ha nem érdeklődik!) Itt a képviselőháznak valamit tennie kell, hogy megszüntesse azt az ürességet, amely itt rendesen e padok között tátong. Nem méltó a magyar nemzethez az, ha mi a fizetést húzzuk, kötelességünket azonban nem teljesítjük. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon. — Barthos Andor: Ne vegyék fel a fizetést azok, akik nem járnak be!) Kissé elgondolkodom néha rajta, hogy mi történnék akkor, ha a mi újságjainknak eszébe jutna egyszer, hogy ők is fumigálják ezt a nemzetgyűlést ugy, mint ahogy a képviselők teszik és nem hoznák a mi beszédeinket. (Haller István: Egyebet, mint skandalumot úgysem hoznak!) és nem hoznák a képviselőházi tárgyalásokat 1 ? Tedljes semmiségre volna Ítélve akkor ez a nemzetgyűlés, mert csak az ő gráciájukból tudia az ország, hogy általában mit beszélünk mi itt az üres padok előtt .Az igaz, hogy a kormány részére sokkal kellemesebb volna, ha nem hoznák a tárgyalásokat, (Ellentmondások a jobboldalon.) de azokból a padokból — ne haragudjanak meg érte — mi nagyon ritkán hallunk felszólalásokat. (Barthos Andor: Ha hoznak is valamit a lapok, felületesen hozzák!) Nagyon ritkán halljuk azokat az igazságokat, amelyekről önök ép ugy tudnak, mint
