Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.
Ülésnapok - 1922-566
346 A nemzetgyűlés 566. ülése 1926. évi június hó 2-án, szerdán. bizottság a saját tapasztalatai, saját bölcs belátása és a kormánypárt presztízse alapján sem tudja kényszeríteni a ministeriumokat, hogy beváltsák azt, amit a takarékossági bizottság javasolt? (Gaal Gaston: Mióta titkos tagja vagyok a takarékossági bizottságnak, talán majd megváltozik a helyzet! — Zaj.) Nagyon jól tudom, önöknek fáj, hogy Popovics igy beszél; de vegyék tudomásul, hogy ő még sokkal erősebben beszélt, mint ahogy a kommüniké mondja. Arról nekem nincs is jogom beszélni. Popovics tetőtől talpig becsületes hazaíi, akinek intő szavait igenis jó, ha megjegyzik maguknak. Azért hoztam ide ezeket, nehogy azt higyjék, hogy kritikámban túlmentem azon a határon, melyet magyar hazánk jóléte megkövetel. De tovább megyek, t. Nemzetgyűlés. Nemcsak a sok ministerium felesleges, — hiszen rámutattam Hollandiára, ahol az összes ministeriumok egy házban vannak, pedig Hollandia sokkal gazdagabb állam, mint ez a szegény Magyarország, mégis kevés személyzettel tudja megoldani feladatait és jól intézi el teendőit. Miért ne tudnók mi ezeket a ministeriumokat összevonni a harmadrészre 1 ? Mi szükségünk nagy hivatalnoki létszámra, ennek a 14 vármegyének vezetésénél! (Mozgás.) Ez a nemzetgyűlés olyan, mint a mostani magyar ipar, túlnagy méretekben van felépítve. (Haller István: Harmadrésze is elég volna!) Szükségünk van ennyi képviselőre? (Felkiáltások jobb felől: Nincs! — Erdélyi Aladár: Elég kevesen vagyunk, csak ennyi maradna! — Barthos Andor: A sok beszédre nincs szükség!) Mire nincs szükség? (Barthos Andor: Ezt nem a képviselő úrra mondtam. ön mindig tárgyilagos kritikát mond. — Ugy van! a jobboldalon.) Én egy év óta nem beszéltem egy szót sem, csak az utóbbi hetekben, amikor szükségét láttam annak, hogy elmondjam a kritikámat, (Erdélyi Aladár: Egyáltalátn nem a képviselő úrra vonatkozik!!) Ha pedig néha keményebb szó jön az ajkamra, gondolják meg, hogy ha önök feláillanak beszélni, önök sem uralkodnak mindig a szónoki hevükön s azon a matérián, amit tárgyalnak és olykor olyan szó röppen ki az ajkukon, amit talán nem is akartak mondani. Én nem akarok bántani senkit (Helyeslés a jobboldalon.), de konstatálom, nézzenek körül, hetek, hónapok óta hányan vagyunk ebben a teremben. Rendes körülmények között még a karzatok is üresek. (Erdélyi Aladár: Ha egyenesen nézek, akkor sem látok senkit. Nem is kell körülnéznem.) Én etekintetben nem teszek különbségiét kormánypárt és ellenzék között (Barthos Andor: Teljesen igaza van. Mindig ugyanazok vagyunk itt!) A nemzetgyűlésnek igenis, határoznia kell arról, hogy a képviselők egyharmadrésze is elég ahhoz, hogy itt véleményét megmondja. Azt hiszem, minden józan ember, aki ebben a tereinben van, osztozik véleményemben.. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Mi ahhoz képest, amennyit dolgozunk, túlsáigosan nagy fizetéseket húsunk, mert mindenütt vagyunk, csak itt nem vagyunk ebben a Házban. (Ugy van! jobbfelől.) Bocsánatot kérek, ha a nép azt látja, hogy mi nem érdeklődünk a dolgok iránt, hogy mi magunk is unalmasnak találjuk az egészet és csak akkor jövünk be, ha kilátás van botrányokra, (Ugy van! — Taps a jobboldalon-) akkor mégis csak meg kell gondolni, hogy: midőn az ország pénze tényleg oly keveset ér és annyira devalválódik, szükség-es-e, hogy minket hiába fizessenek. (Várnai Dániel: Sándor Pál sincs itt mindig!) Én csak akkor nem vagyok itt, t. barátom, ha szabadságom van, különben a legszorgalmasabb látogatója vagyok a Háznak. Hogy az én 66 évemmel 12 órát nem ülhetek itt, az talán megbocsátható. (Bothenstein Mór: Más sem!) De nem is tartom helyesnek, hogy 12 órát egyfolytában itt üljünk, mert az- én, nézetem az — ami önöknek nagyon fog tetszeni, — hogy: kevesebbet beszélni és többet cselekedni, (Helyeslés és taps a jobboldalon. — Drozdy Győző: De ők sem nem beszélnek, sem nem cselekszenek! — Zaj.) Mondtam, hogy ez önöknek tetszeni fog, mindjárt tudtam. A mi külképviseletünk... (Lendvai István: Van olyan is?) Van olyan, die hogy mit ér, csak az tudja, aki ezeket a külképviseleteket valamikor igénybe akarja venni. Azt, hogy ezeknek a külképviselőknek gazdasági tudásuk volna és a népességnek belőlük valami haszna volna, határozottan tagadásba veszem. Tessék nekem, báró Korányi kivételével, valakit mutatni, akinek ott van gazdasági tudása. Tessék nekem mutatni valakit, aki figyelmeztetett volna minket, hogy ilyen vagy olyan üzletet lehetne kötni, mint ahogy ezt más képviseletek nap-nap után megteszik. Hol láttunk a mi részünkről ilyen bolondgomba-diplomatát, aki közgazdasági kérdésekben nekünk előnyöket hozott volna! (Drozdy Győző: Nem elég, ha repiezentálnak?) Elmondok egy incidenst, amelyet nagyon szívesen mondok el, mert megtörtént. Amikor a bródi vagongyárat alapítottam, elhatároztam, hogy elsősorban Beográdban el fogok menni a mi külképviseletünkhöz. Nagyon nagy dologról volt szó, mert ez a vállalat 55 millió dinárral alakult. Elmentem ottani képviseletünkhöz, hogy segítsenek nekem, hogy a jugoszláv kormánnyal a barátságos viszonyt valamikép helyreállítsuk és hogy e réven a gyárat megalapíthassuk. Ottani követünknél, én, mint nemzetgyűlési képviselő még beengedést sem találtam. (Barthos Andor: Ki volt az?) Elfelejtettem a nevét, azonban annakidején Bethlen minister.elnök urnák jelentettem ezt az esetet. (Barthos Andor: Ez csakugyan abszurdum!) Ekkor ottani követünk helyetteséhez fordultam, aki elvezetett engem az ablakhoz és onnan mutatott nekem eg$ r embert, aki összefont kezekkel a ház eresze alatt ült- Azt mondotta: látja képviselő ur azit az embert? Ki az az, ember? — kérdeztem. Egy spion. — felelte a helyettes követ — azt nézi, hogy ki jön be a magyar követséghez és aki ide jön, annak utána megy és megnézi, hogy mi járatban van itt Beográdban. Ha tehát ön azt a gyárat tényleg meg akarja alapítani, akkor mindenhová menjen, csak hozzánk ne jöjjön. (Szomjas Gusztáv: Ez megmagyaráz mindent! — Derültség a baloldalon-) A gyár megalapításában azután a német követ volt segítségemre, az ő segítségével csináltuk meg. Nem szégyen és gyalázat ez a mi diplomáciánkra? Bocsánatot kérek, ha a mi képviseleteink szomszédainknál nem szolgálják a magyar állam presztizsét és ha nem állanak minden magyar polgár rendelkezésére, amikor ilyen nagy dologról, két nemzet közeledéséről van szó, amikor nekem azt mondják, hogy mindenhová jöhetek, csak hozzájuk nem, akkor mi szükség van a külképviseletekre? Mi a külképviseleteinket őrült pénzzel fizetjük sokkal drágábban, mint a külföldi államok. Bocsánatot kérek, annyi pénzünk van nekünk, hogy ezt megeselekedhetjük? Nekünk nem kell követ sehol, nekünk az egész vonalon csak konzulokra van szükségünk, akik a mi érdekeinket képviselik. Ez a hatalmi téboly, hogy mindenütt nagy követsé-
