Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-566

À nemzetgyűlés 566. ülése 1926. évi június hó 2-án, szerdán. 3i5 fiskálispolitika folyt, amelynek se füle se farka nem volt. Ezt méltóztassanak tudomásul venni. (Gaal Gaston: Legalább is nem láttuk! — Zaj. — Halljuk! Halljuk balfelől.) Elismerem, hogy a kormánynak igenis van­nak érdemei, mert a valutavisszaesést megálli­totta, az állam budgetjét rendibehozta, ami a pénzügyi konszolidáció alaptétele, aminek meg kell lennie, mert anélkül nem tudunki boldo­gulni. Konstatálom, hogy a kormány művészi munkáit alkotott a magyar jegybank felállítá­sával, amelyről elmondhatom, hogy okos veze­tése tekintetében ma legelső az összes bankok közlött az egész vonalon. ÉS ha mindezt elisme­rem, akkor nem mondhatják nékem, hogy kri­tikámban ebben az irányban részrehajló va­gyok, (Szomjas Gusztáv: Várjuk a magángaz­daság talpraállitását!) Azt hiszem, világosan beszélek. A kormány túlságba vitt elővigyázatossága — azt hiszem, ez ellen nem lehet önöknek kifogásuk — a la­kosságot a súlyos adók révén teljesen tönkre­tette és én azt állitom, hogyha nem válnék be a termés ugy, ahogy remélem, hogy a magya­rok istene hozzásegit bennünket, még a mező­gazdaság is ugyanabba a helyzetbe fog jutni, amelyben ma a kereskedelem és az ipar van. (Mozgás és felkiáltások a jobboldalon: Már ott is van!) Önök sokkal erősebb krizisen fognak keresztülmenni, tisztelt uraim, mintsem gon­dolják. (Gaal Gaston: Már benne vagyunk nya­kig!) Hiszen már most láthatjuk az egész vo­nalon, hogy az a mezőgazdaság, amely a háború után már majdnem adósságmentes volt, most milyen drága kamatozású hiteleket vesz fel. (Szomjas Gusztáv: Megtakarított pénze volt!) Megtakarított pénze is volt. Pedig drága köl­csön felvétele a vég kezdete. Óva intek min­denkit, itt és az országban, hogy akárhogy se­gitsen magán, de ezeket a drága uzsorákölosö­nöket ne vegye fel, különösen pedig ne vegye fel hosszú időre, mert ezek a kamatok fenn nem tarthatók, ezek mellett a kamattételiek mellett nem lehet exisztálnia egyik foglalkozási ág­nak sem. Azáltal tették tehát tönkre az orszá­got, hogy a bevételeiket nem fokozatosan, nem ugy hozták be, amint azt a népszövetségi szak­értők okosan előirták, hanem hirtelenül .egy­szerre akarták az egészet behabzsolni, hogy ez- ! által a fiskuson segitsenek. (Gaal Gaston: Gyorstalpaláis!) Az természetes, hogy a szaná- ! lás megköveteli a maga áldozatait, mindenütt ! meg is követelte; ezért a kormányt szemrehá­nyás nem érheti. De hogy ilyen nagy mértékben ; tegye silánnyá az ország közgazdaságát, annak j nem lett volna szabad bekövetkeznie. És itt ! van igaza Bassaynak, és itt van igaza annak ! az anekdotának, melyet elmondottam és amely- i nek lényege az, hogy: semmi ostobaságot el ! nem követni. Mert azok, amik történtek, osto­baságok, voltak és egy kis elővigyázatossággal : es kevesebb professzori tudással sokkal jobban j meg lehetett volna oldani a problémát. Bocsánatot kérek a t. Nemzetgyűléstől, sőt í a pénzügyminister úrtól is, hogy az ő távolié- i tehén ig'en erős támadásokat fogok ellene in- i tézni, de négy hónapig szünetelni fog a Ház, a ! pénzügyminister ur jelenleg Genfbe van, ré- | szemről (tehát nem marad más hátra, mint hogy itt a Házban az ő távollétében mondjam el közgazdasági megjegyzéseimet. Ö bizonyára ; meg fogja találni a módját annak, hogy ameny­nyiben az általam elmondandókat rektifikálni j akarja, azokat később rektifikálja. Nem szoká- i som távollevőket támadni, de itt nem marad más hátra. Nem a pénzügyminister ur szemé­lyét támadom, azt tisztelem, becsülöm, a tudá­sát is becsülöm, — már praxisát nem annyira — de azt látom, hogy e tekintetben egészen máskép kellett volna eljárnia. A kiadások, amellett végtelenül nagyok (Gaal Gaston: És improduktivek!) és impro­duktivek. A kiadások tekintetében se mm iféle mértéket nem tartottunk. Nem tudtunk feltá­pászkodni arra az álláspontra, hogy mi tizen­négy vármegyéből álló ország vagyunk és ez a tizennégy vármegyéből álló ország nem tart­hatja fenn azt a szervezetet, amelyet Nagy­Magyarország fenn tudott tartani. Lehetetlen­ség, nonsens az egész berendezésünk az ország­ban. (Gaal Gaston: Fenn az ernyő, nincsen kas!) És ne higyjék az urak, hogy ez csak az én nézetem, hogy ez csak ellenzéki nézet; mél­tóztasanak meghallgatni, hogyan vélekedik ezekről a kérdésekről egy kevésbé destruktiv elem, mint én. Azt hiszem, Popovics Sándorról senki sem fogja állítani, hogy túlzásba megy. és ime, mit mondott ő azon az anketten, melyet az ő elnöklése vei tartottak a kereskedelmi ka­marák. (Neubauer Ferenc: Gondoskodott volna ezeknek a bajoknak elkerüléséről!) Ameny­nyire Popovics gondoskodhatott, annyira gon­doskodott is. Ennek az állami funkcionárius­nak, a magyar jegybank elnökének szavait nem akarom teljesen reprodukálni» csak a kommüniké alapján olvasom fel. Abban a kom­münikében, melyet a kamara kiadott, Földes Béla volt professzor, akivel itt számtalanszor vitatkoztam s akinek tanítvány a vagyok, igen erősen megtámadta a kormány politikáját. A kommüniké szerint Popovics Sándor reflek­tált Földes szavaira és ennek során súlyos ki­jelentéseket tett. Többek között rámutatott arra, hogy ami nálunk a kiadások apasztása terén történik, az nem lépte túl a létszámcsök­kentés rendszabályait. Ellenben senki nem fog­lalkozott nálunk azzal, hogy az állami admi-* nisztráció keretei egyszerüsittessenek. Ezt Po­povics Sándor, a jegybank elnöke mondja. Azt mondja továbbá: meg kellene vizsgálni, mi az, amit nem birunk el tovább az állami admi­nisztráció terheiből. Szükség van-e egyáltalá­ban annyi ministeriumra, amikor mások össze­vonták a központi hatóságokat! Kell-e egyálta­lában mindaz, ami hivatal- és közintézmény j formájában ezidőszerint fennáll! Ismétlem, ezt Popovics mondja. (Erdélyi j Aladár: Pedig Popovicsnak sincs igaza, mert | tessék megnézni: a takarékossági bizottságban tiz szervezet fekszik épen az egyszerűsítésre ; vonatkozólag. Hogy ez még nem vitetett keresz­j tül, az más, de foglalkozni foglalkozott vele. — ; Gaal Gaston: Tervezünk, de nem cselekszünk! j — Erdélyi Aladár: Bocsánat, én azt nem álli­i tottam, én csak a foglalkozásról beszéltem. — ! Zaj. — Elnök csenget.) Mi hasznunk van ne­künk abból, ha a takarékossági bizottság zárt ajtók mögött tárgyal ilyen kérdéseket és ezeket j nem hozza nyilvánosságra? (Nagy János egri: Mindjárt ostromot inditanának ellene!) Hja, ; kérem, az ostromot ki kell birni. (Erdélyi Ala­! dár: Igen, helyes, álljuk! — Szomjas Gusztáv: Jó néven vesszük a kritikát ! — Zaj.) Miért nem : hozzák a Ház elé az anyagot? (Erdélyi Aladár: : Mert eskü köt minket, hogy arról, ami ott tör­ténik, nem nyilatkozunk.) Ha eskü köti az ura­| kat, akkor Popovicsnak vagy másnak nem is i lehet tudomása arról, ami ott történik. Minden­' esetre azonban azt látjuk, hogy abból, amit | önök odabenn tárgyaltak, a legkisebb részt sem i valósították meg. Mi hasznom abból, ha önök ! regényeket irnak, ha önök tárgyalnak és az \ időt vesztegetik? (Erdélyi Aladár: Én sem sze­! retem a regényeket!) Mi hasznunk abból, ha a 51*

Next

/
Oldalképek
Tartalom