Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.
Ülésnapok - 1922-566
À nemzetgyűlés 566. ülése 1926. évi június hó 2-án, szerdán. 3i5 fiskálispolitika folyt, amelynek se füle se farka nem volt. Ezt méltóztassanak tudomásul venni. (Gaal Gaston: Legalább is nem láttuk! — Zaj. — Halljuk! Halljuk balfelől.) Elismerem, hogy a kormánynak igenis vannak érdemei, mert a valutavisszaesést megállitotta, az állam budgetjét rendibehozta, ami a pénzügyi konszolidáció alaptétele, aminek meg kell lennie, mert anélkül nem tudunki boldogulni. Konstatálom, hogy a kormány művészi munkáit alkotott a magyar jegybank felállításával, amelyről elmondhatom, hogy okos vezetése tekintetében ma legelső az összes bankok közlött az egész vonalon. ÉS ha mindezt elismerem, akkor nem mondhatják nékem, hogy kritikámban ebben az irányban részrehajló vagyok, (Szomjas Gusztáv: Várjuk a magángazdaság talpraállitását!) Azt hiszem, világosan beszélek. A kormány túlságba vitt elővigyázatossága — azt hiszem, ez ellen nem lehet önöknek kifogásuk — a lakosságot a súlyos adók révén teljesen tönkretette és én azt állitom, hogyha nem válnék be a termés ugy, ahogy remélem, hogy a magyarok istene hozzásegit bennünket, még a mezőgazdaság is ugyanabba a helyzetbe fog jutni, amelyben ma a kereskedelem és az ipar van. (Mozgás és felkiáltások a jobboldalon: Már ott is van!) Önök sokkal erősebb krizisen fognak keresztülmenni, tisztelt uraim, mintsem gondolják. (Gaal Gaston: Már benne vagyunk nyakig!) Hiszen már most láthatjuk az egész vonalon, hogy az a mezőgazdaság, amely a háború után már majdnem adósságmentes volt, most milyen drága kamatozású hiteleket vesz fel. (Szomjas Gusztáv: Megtakarított pénze volt!) Megtakarított pénze is volt. Pedig drága kölcsön felvétele a vég kezdete. Óva intek mindenkit, itt és az országban, hogy akárhogy segitsen magán, de ezeket a drága uzsorákölosönöket ne vegye fel, különösen pedig ne vegye fel hosszú időre, mert ezek a kamatok fenn nem tarthatók, ezek mellett a kamattételiek mellett nem lehet exisztálnia egyik foglalkozási ágnak sem. Azáltal tették tehát tönkre az országot, hogy a bevételeiket nem fokozatosan, nem ugy hozták be, amint azt a népszövetségi szakértők okosan előirták, hanem hirtelenül .egyszerre akarták az egészet behabzsolni, hogy ez- ! által a fiskuson segitsenek. (Gaal Gaston: Gyorstalpaláis!) Az természetes, hogy a szaná- ! lás megköveteli a maga áldozatait, mindenütt ! meg is követelte; ezért a kormányt szemrehányás nem érheti. De hogy ilyen nagy mértékben ; tegye silánnyá az ország közgazdaságát, annak j nem lett volna szabad bekövetkeznie. És itt ! van igaza Bassaynak, és itt van igaza annak ! az anekdotának, melyet elmondottam és amely- i nek lényege az, hogy: semmi ostobaságot el ! nem követni. Mert azok, amik történtek, ostobaságok, voltak és egy kis elővigyázatossággal : es kevesebb professzori tudással sokkal jobban j meg lehetett volna oldani a problémát. Bocsánatot kérek a t. Nemzetgyűléstől, sőt í a pénzügyminister úrtól is, hogy az ő távolié- i tehén ig'en erős támadásokat fogok ellene in- i tézni, de négy hónapig szünetelni fog a Ház, a ! pénzügyminister ur jelenleg Genfbe van, ré- | szemről (tehát nem marad más hátra, mint hogy itt a Házban az ő távollétében mondjam el közgazdasági megjegyzéseimet. Ö bizonyára ; meg fogja találni a módját annak, hogy amenynyiben az általam elmondandókat rektifikálni j akarja, azokat később rektifikálja. Nem szoká- i som távollevőket támadni, de itt nem marad más hátra. Nem a pénzügyminister ur személyét támadom, azt tisztelem, becsülöm, a tudását is becsülöm, — már praxisát nem annyira — de azt látom, hogy e tekintetben egészen máskép kellett volna eljárnia. A kiadások, amellett végtelenül nagyok (Gaal Gaston: És improduktivek!) és improduktivek. A kiadások tekintetében se mm iféle mértéket nem tartottunk. Nem tudtunk feltápászkodni arra az álláspontra, hogy mi tizennégy vármegyéből álló ország vagyunk és ez a tizennégy vármegyéből álló ország nem tarthatja fenn azt a szervezetet, amelyet NagyMagyarország fenn tudott tartani. Lehetetlenség, nonsens az egész berendezésünk az országban. (Gaal Gaston: Fenn az ernyő, nincsen kas!) És ne higyjék az urak, hogy ez csak az én nézetem, hogy ez csak ellenzéki nézet; méltóztasanak meghallgatni, hogyan vélekedik ezekről a kérdésekről egy kevésbé destruktiv elem, mint én. Azt hiszem, Popovics Sándorról senki sem fogja állítani, hogy túlzásba megy. és ime, mit mondott ő azon az anketten, melyet az ő elnöklése vei tartottak a kereskedelmi kamarák. (Neubauer Ferenc: Gondoskodott volna ezeknek a bajoknak elkerüléséről!) Amenynyire Popovics gondoskodhatott, annyira gondoskodott is. Ennek az állami funkcionáriusnak, a magyar jegybank elnökének szavait nem akarom teljesen reprodukálni» csak a kommüniké alapján olvasom fel. Abban a kommünikében, melyet a kamara kiadott, Földes Béla volt professzor, akivel itt számtalanszor vitatkoztam s akinek tanítvány a vagyok, igen erősen megtámadta a kormány politikáját. A kommüniké szerint Popovics Sándor reflektált Földes szavaira és ennek során súlyos kijelentéseket tett. Többek között rámutatott arra, hogy ami nálunk a kiadások apasztása terén történik, az nem lépte túl a létszámcsökkentés rendszabályait. Ellenben senki nem foglalkozott nálunk azzal, hogy az állami admi-* nisztráció keretei egyszerüsittessenek. Ezt Popovics Sándor, a jegybank elnöke mondja. Azt mondja továbbá: meg kellene vizsgálni, mi az, amit nem birunk el tovább az állami adminisztráció terheiből. Szükség van-e egyáltalában annyi ministeriumra, amikor mások összevonták a központi hatóságokat! Kell-e egyáltalában mindaz, ami hivatal- és közintézmény j formájában ezidőszerint fennáll! Ismétlem, ezt Popovics mondja. (Erdélyi j Aladár: Pedig Popovicsnak sincs igaza, mert | tessék megnézni: a takarékossági bizottságban tiz szervezet fekszik épen az egyszerűsítésre ; vonatkozólag. Hogy ez még nem vitetett kereszj tül, az más, de foglalkozni foglalkozott vele. — ; Gaal Gaston: Tervezünk, de nem cselekszünk! j — Erdélyi Aladár: Bocsánat, én azt nem állii tottam, én csak a foglalkozásról beszéltem. — ! Zaj. — Elnök csenget.) Mi hasznunk van nekünk abból, ha a takarékossági bizottság zárt ajtók mögött tárgyal ilyen kérdéseket és ezeket j nem hozza nyilvánosságra? (Nagy János egri: Mindjárt ostromot inditanának ellene!) Hja, ; kérem, az ostromot ki kell birni. (Erdélyi Ala! dár: Igen, helyes, álljuk! — Szomjas Gusztáv: Jó néven vesszük a kritikát ! — Zaj.) Miért nem : hozzák a Ház elé az anyagot? (Erdélyi Aladár: : Mert eskü köt minket, hogy arról, ami ott történik, nem nyilatkozunk.) Ha eskü köti az ura| kat, akkor Popovicsnak vagy másnak nem is i lehet tudomása arról, ami ott történik. Minden' esetre azonban azt látjuk, hogy abból, amit | önök odabenn tárgyaltak, a legkisebb részt sem i valósították meg. Mi hasznom abból, ha önök ! regényeket irnak, ha önök tárgyalnak és az \ időt vesztegetik? (Erdélyi Aladár: Én sem sze! retem a regényeket!) Mi hasznunk abból, ha a 51*
