Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-565

A nemzetgyűlés 565. ülése 1926. évi június hó 1-én, kedden. 339 mar! — Szijj Bálint: Összesűrítve! — Zaj. — Elnök csenget.) T. Nemzetgyűlés! Bármennyire türelmetlenkednek is ott a túlsó oldalon, ez a megajánlás! törvényjavaslat a mi megítélésünk szerint az utolsó lehetőség arra, hogy a kormányt helytelen működésére figyelmeztessük és épen ezért, ha a legnagyobbfoku türelmetlenség mutatkozik is a nemzetgyűlés túlsó oldalán, nem mulaszthatom el ezt az utolsó alkalmat megragadni arra vonatkozólag, hogy minden észrevételünket a kormány ténykedésére vonatkozólag elmondjuk. A munkanélküliek biztosítására vonatkozólag most már, ugylátszik, egy trövénytervezettel állunk szemben, amely ankétezés alatt van illetékes fórumok bevonásával. Azonban már most is látszik és erősen észlelhető, hogy az érdekelt kapitalisták rendkívül erélyesen szembeszállnak ezzel a törvénytervezettel — mert ez valóban még nem is törvényjavaslat, csak törvényjavaslat-tervezet — és már kifejezésre juttatják súlyos aggályaikat. Mindent elkövetnek már most, hogy ebből a tévénytervezetből még csak törvényjavaslat se lehessen. Hivatkoznak elsősorban arra, hogy a munkanélküliek biztosítása olyan terheket ró az iparra, amelyeket az ipar semmi körülmények között elviselni nem tud s ugyanazok a hangok hallatszanak mostanában is, mint hallatszottak annakidején, mikor a betegsegélyezésről szóló törvényjavaslat megjelent. Akkor is azt mondották, hogy ebbe elpusztul az ipar, ezt a kalkulációba belevenni nem lehet, ez a versenyképességet fogja veszélyeztetni s^ már jó néhány esztendőt éltünk le azóta, amióta betegbiztosítás van s az ipar mégsem pusztult bele. Csak annakidején hangoztatták ezt a pusztulást. Épen így vagyunk most is. Most is csak hangoztatják, hogy egy szociális teher alól mentesüljenek és olyan magyarázatokat iparkodnak hozzáfűzni, melyek talán sokak előtt, különösen a túlsó oldalon ülő képviselők előtt tetszetősek, mert azt iparkodnak magyarázni, hogy ha a munkanélküliség ellen törvény lesz, ha munkanélküliség elleni biztosítás lesz, akkor gyökeret ver itt az országban a munkátlanság és majd nehéz lesz ezeket az embereket újból rávenni a munkára, mert inkább a munkanélküli segélyt fogják élvezni, mintsem hogy munkát vállaljanak. Erre vonatkozóan, azt hiszem, elegendő annak kijelentése, hogy Ausztriában megvan az állami biztosítás. A költség-ekhez a munkáltatók és a munkások 42—42%-kal járulnak hozzá, az állam 14%-kál, a község 4%-k'al. Belgiumban is van munkanélküliség esetére való biztosítás, azonban nem állami, nem olyan> mint Ausztriában, hanem egyszerűen a szakszervezetek fizetik a munkanélkül isee-élvfc és az állam a szakszervezetek által kifizetett segélynek 50%-át megtéríti. Csehszlovákiában állami munkanéliküli-biztosítás van, nmelvnek költségeit az állam fedezi. Dáriíáb?n Is vari biztosítás munkanélküliség esetére, ionban olymódon, hogy a költséget a tae-ok járulékaiból fedezik és közpénzekből -nótoliák. Az állam maga 35%-kai járul hozzá. Hollandiáin az ü. n. dán rendszer van kialakulóban. Jugoszláviában munkanélküli segélyezés vaui, amelyhez az állam a járulékoknak 5%-a erejéig járul hozzá. Lengyelországban szintén van munkanélküliség elleni biztosítás, n<?vszintén Lettországban, Németországban. Naevbrittaniában, Olaszországban, Spanyolországban, Svájcban, Svédországban, — hoe-y a többit ne soroljam fel —- egyedül csak Magyar orNAPLÓ. XLIV. szagon nincs. És ezekben az itt felsorolt államokban nem következett be az, hogy a munkanélkülliség elleni biztosítással a dolgozni nem akarok száma szaporodott volna. Ott nem félnek ilyen jelenségtől, mert hiszen a segélyezés szabályokhoz van kötve, meghatározott időre szol, nem pedig örök időre. És ha ez nálunk megvalósul, nálunk is szabályokhoz lesz kötve és nálunk is meghatározott időre fog szólani. Es-valójában az ebből származó terheknek egyrészét a munkás vállalja, hiszen a saját érdeke lesz ez a biztosítás, de viszont vállalnia kell egy bizonyos részt a munkáltatónak és szerény véleményem szerint az államnak is és a költségvetés tételei közé fel kell venni olyan öszszeget, amely szükséges és elégséges a munkanélküliség elleni bitositásra. Nálunk Magyarországon a munkáltatók el akarják gáncsolni ezt a kérdést azzal az általam már előbb emiitett kifogással, hogy egyrészt a dologtalanok száma fog ezáltal szaporodni, másrészt pedig, hogy az ipar nem tudja kalkulációjába bevenni a munkanélkülség elleni biztosítás költségeit. Ezért ankéteznek és értekeznek és mindenfélekép kapacitálni próbálják különösen a népjóléti minister urat arra, hogy álljon el ettől a törvénytervezettől és azt teljesen vesse el, sőt még tovább mennek, el akarják vetni a munkanélküliség elleni biztositásnak egész gondolatát is. Nekünk pedig ez alkalommal, amidőn azt látjuk, hogy a nemzetgyűlés málr hosszú pihenőre készül, ismételten szót kell emelnünk ebben a kérdésben és követelnünk kell, hogy ez a törvényjavaslat még a nyári szünet előtt ide kerüljön a nemzetgyűlés elé, (Ugy van! a szélsőbáloldalon.) mert amint halljuk, a nemzetgyűlés az őszbe nyúló, körülbelül október közepéig tartó szünetet akar elrendelni. Márpedig ha ez a törvényjavaslat ezt megelőzően nem kerül a nemzetgyűlés elé, akkor ez a körülmény már megint előre fogja vetni árnyékát annak a katasztrófának, amely a hosszantartó munkanélküliségből bekövetkezhetik. Tessék elképzelni, hogy ha a nemzetgyűlés a szünet előtt nem tárgyalja le ezt a törvényjavaslatot, a szünet után megint nem az lesz, az első dolga, úgyhogy ia munkanélkülieknek, akik már két esztendő óta vannak kétségbeejtő helyzetben, ujabb keserű tél és a legbizonytalanabb helyzet szakad a nyakukba. Ennek elkerülése érdekében van szükség arra, hogy a nemzetgyűlés ezt a törvényjavaslatot minél előbb letárgyalja. És én nem térittetem el magamat azizal a kijelentéssel, amelyet a népjóléti minister ur egy izben már tett, hogy t. i. ha ez a törvényjavaslat törvényerőre emelkedik, akkor is még sokáig fognak a munkanélküliek annak révén támogatáishoz jutni, mert először a szükséges tőkét kell előteremteni, amelyből a munkanélküliek segélyezése zavartalanul biztositható lesz. Ezzel szemben vagyok bátor kijelenteni, hogy ezt az időt nem kell megvárni. A kormánynak tudnia kell erre a célra pénzt előteremteni. Tessék előleget adni, amelyből a segélyezést azonnal el lehet kezdeni (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ha lehetett itt különböző célokra (Györki Imre: Bacher szanálására.) nehéz, milliárdokat, sőt százmilliárdokat kihasitani, akkor egy ilyen fontos szociális probléma megoldására és egy nagy közgazdasági katasztrófa elhárítására is kell a kormánynak pénzt előteremteni tudni. Nem szabad tűrni azt, hogy a munkanélküliek még az ősszel is abban a, kétségbeejtő helyzetben legyenek, hogy a rájuk vonatkozó törvényjavaslat még be sincs nyújtva a nemzetgyűléshez, nemhogy letárgyalva volna. 50