Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-565

A nemzetgyűlés 565. ülése 1926. évi június hó 1-én, kedden. 327 szerüleg vannak feltüntetve a beruházás tételei, melyeket az 1925/26. költség-vetési évben a kormány^ felosztott. E tételek végösszegéből azt látom, hogy összesen 1,960.835,000.000 korona volt az 1925/26. évre — hogy igy fejezzem ki magam — hasznos^ beruházási célokra előirányozva, tehát kerekszámban majdnem kétbillió papirkorona. Mi annak idején ugy gondoltuk, hogy ez a nagy összeg, amely valójában nem lekiesinylendő összeg,^ tényleg hasznos beruházásokra lesz felhasználva,, azonban a megajánlás! törvényjavaslatból, amely már számszerű adatokat sorakoztat fel, világosan meg lehet állapítani, hogy ebből a kerek kétbillió papirkoronányi összegből mekkora összeget használnak el tényleg hasznos beruházásokra és mennyit csak mondott hasznos beruházásokra. A dohánytermelők kölcsöneire 43-5 milliárd, a Pénzintézeti Központ alaptőkeemelésére 290 milliárd, az Országos Központi Hitelszövetkezetnek szintén alaptőkeemelésére 72'5 milliárd. (Saly Endre: Hasznos beruházások!) az Iparosok Országos Központi Szövetkezete alaptőkeemelésére 29 milliárd, rövid lejáratú mezőgazdasági hitelekre 145 milliárd, mezőgazdasági termények értékesítésére 43;5 milliárd, a házhelyhez jutottak támogatására és pedig pénzbeli kölcsönnyújtás alakjában 87 milliárd, az ármentesitő társulatoknak kölesönre 290 milliárd van előirányozva ugy, hogy a felsorakoztatott tételek együttesen 10 billió és 500 milliárd papirkoronáJt tesznek ki. Ha ezt az összeget levonom a megajánlási törvényjavaslatban feltüntetett 1,960.835,000.000 papirkoronából, akkor a szerintem hasznos beruházásokra marad több. mint 960 milliárd és 335 millió papir

j korona. Ez azután már egészen máskép tünteti fel a kormány hasznos beruházási programját, mert nem lehet ezeken a jelszavakon tovább nyargalni. Elvégre meg lehet már egyszer állapítani, hogy valójában mi is az a hasznos beruházás és mit nem lehet annak nevezni? Mert én sem kifogásolom, mint ahogy Propper t. képviselőtársam sem kifogásolja azt, ha különböző kölcsönökre bizonyos összegeket előirányoznak, azonban mégis kifogásolom, hogy ezeket a kölcsönöket hasznos beruházásoknak minősíti a kormány. Hiába iparkodtak a t. képviselő urak már Propper képviselőtársam felszólalása közben és más alkalmakkor is. ezeket a kölcsönöket hasznos beruházásoknak minősíteni, mert ezek a szó igazi értelmében nem hasznos beruházások. Tisztelettel vagyok bátor feltenni egy kérdést: ha nekem van egy hatalmas nagy vagyonom, tegyük fel, van 100 milliárd koronám és én ezt kölcsön adom a kormánynak és a kormány ezzel a 100 milliárddal tényleg épitkezik vagy valamilyen tényleges hasznos beruházást csinál, ki hajtja végre akkor a hasznos beruházást? Én, a kölcsönadó, vagy az, akinek a kölcsönt adtam, aki a kölcsönadott öszszeggel tényleg hasznos beruházási munkálatokat hajt végre? így kell ezt az egész kérdést elbirálni. mert ba a kormány az eddigi megáll apitástól eltérni nem hajlandó, akkor kénytelen vagyok megfordítani a kérdést és azt állítani, hogy a kormány a Nemzetek Szövetsége utján külföldi kölcsönt vett fel 250 millió aranykorona értékben és ebből a külföldi kölcsönből bizonyos összegeket beruházásokra fordít, akkor a kormány elgondolása alapján egész joggal azt lehet mondani, hogy a Nemzetek Szövetsége utján létrejött külföldi kölcsönből eszközölt beruházásokat nem a kormány, hanem a külföldi kölcsönadók hajtják végre, tehát tulajdonképen a hasznos beruházók azok, akik ezt a külföldi kölcsönt adták. Valószínű, hogy a kormány ezt a felállítást nem fogadná el s azt mondaná, hogy ez már nincs igy; a hasznos beruházó én vagyok, mert valójában én fordítom ezeket a bizonyos összegeket a hasznos beruházásokra. Épen ezen indokok alapján nem lehet a kormány által kölcsönadott összegeket sem a hasznos beruházások közé sorozni egyrészt előbbeni fejtegetéseim alapján, másrészt azért, mert ezek a kölcsönök egykor vissza lesznek fizetve. Engedelmet kérek, milyen címen lehet akkor a visszafizetendő összegeket hasznos beruházásokra szánt összegeknek nevezni? Igy kell az egész, beruházási kérdést elbirálni és miután a kormány az 1925/26. évi beruházásokra szánt összegeknek több, mint felét ilyen kölcsönökre irányozta elő, helyesebben mondva már költötte el, ez okból igen aggályos a mi szempontunkból ^ a kormány beruházási Programm ja. Épen ezért erősen kell, hogy kifogásoljam a megajánlási törvényjavaslat 14. §-át is. mert a 14. §-ban az foglaltatik (olvassa): »Felhatalmaztatik a kormány, hogy az 1924. évi IV. te. 3. §-ának a) pontja alapján felvett törlesztéses kölcsön hozadékából további 725 milliard koronát és az 1925/26. költségvetési év végén mutatkozó bevételi többletnek az állami igazgatás zavartalan folytatásához szükséges pénztári készleten felüli részét és a beruházásokra fordított összegekkel kapcsolatban tőketörlesztés és, kamat címén az 1925/26. és az 1926/27. években várható bevételeket az 1926/27. költségvetési évben hasznos beruházásokra fordíthassa.« Méltóztassanak elismerni tehát azt a jogos aggályoskodást, amely részemről is felmerül a megajánlási törvényjavaslat 14. §-ával szemben. Mert ha a 13. §-nál azt lehet megállapítani, hogy az előirányzott összegnek több, mint a felét nem fordították tényleges hasznos beruházásokra, hanem, mint ahogy kimutattam, kölcsönökre és a kölcsönök a kormány részéről hasznos beruházásoknak nem minősíthetők, akkor jogos az aggály, amely odairányul, hogy mi történjék azzal a felhatalmazással, amelyet a 14. § értelmében fog a kormány kapni és amely ezakasz alapján összegszerűen meg van állapítva 725 milliárd, ezenkívül az 1925/26. évi költségvetés feleslege, amelyről e pillanatban még nem egészen világos, hogy mennyi — a költségvetés és a megajánlási törvényjavaslat tételei szerint 400 milliárd, azonban véglegest csak akkor lehet tudni, amikor a költségvetési év lezáródik, akkor már tisztában lesznek a zárszámadások alapján a tényleges felesleggel, mert az lehet kevesebb is, lehet több is, de mégis egy bizonyos nagy összegre kapna a 14. § szerint a kormány felhatalmazást, amelyet beruházásokra fordithat, sőt a 14. §-ának második ibekezdése még arra is felhatalmazza a kormányt, hogy az államvasutak és a posta-, táviróésl távbeszélő-üzemeknek 1925/1926. évi beruházási tételeit, azonkívül ezen üzemeknek az üzemi többletfeleslegét szintén hasznos beruházásokra fordíthassa. Valóságos rébusz ez, egyáltalában számokban ki sem lehetne fejezni, ha a kormány bárkit feleletadásra kényszerítene, sőt a kormány maga sem tudna arra válaszolni, hogy valójában a 14. §. szerint milyen összeget akar továbbra is beruházásokra felhasználni. Épen azért, mert bizonytalan nagy összegről van szó és mert a 13. §. már számszerűleg bizonyítja, hogy a kormány a beruházásokra szánt összegeknek több