Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.
Ülésnapok - 1922-565
322 A nemzetgyűlés 565. ülése 1926. évi június hó 1-én, kedden. selőtársunk intelme polgári részről felhangzott intelem volt, amelyet önöknek annál többre kel] becsülniök, mert Rassay Károly képviselőtársunk (Lendvai István: Bizony, milyen jó ébredő volt azelőtt!) hosszú esztendőkön keresztül nem túlzó ellenzéki álláspontot foglalt el. (Lendvai István: Csak Budán akarta a zsidókat a föld alatt látni!) Rassay t. képviselőtársunk a szanálás előtt, a szanálás egész ideje alatt és a frankbotrány bonyodalmai alatt állandóan lábujjhegyen járt és arra intette az egész ellenzéki tábort, hogy kövesse őt és szintén lábujjhegyen járjon, hogy a kormány a maga programinját végrehajthassa. Rassay t. képviselőtársunk a maga mérsékelt ellenzéki szerepében és felfogásában a kormány programmjának egy fejezete után, a szanálás lezárásánál mondott egy beszédet- Ennek a beszédnek — amely, ismétlem, ma helyettes kormányelnöki elismerésben részesült — szellemét és tenorját, ha már tőlünk nem fogadják el az urak a figyelmeztetést fogadják el mint mérsékelt polgári részről jövő figyelmeztetést. Rassay t. képviselő ur, mint mondottam, két és fél éven át a szanálás egész ideje alatt mérsékelt álláspontot foglalt el. Nagy reményekkel volt eltelve. Hitt az Ígéretekben. Kormányigéretekre és kijelentésekre épitette fel a maga mérsékelt .ellenzéki politikáját s két és fél esztendő múlván, mikor a kormány programmjának eredményeit kellene látnunk, Rassay t. képviselőtársunk kénytelen konstatálni a kormányzat gazdasági, politikai és erkölcsi csődjét. (Szomjas Gusztáv: Ez már nagy szó! — Lendvai István: Ugy látszik, nem lett belőle minister!) Ha önök netalán nekünk nem hinnék, vagy ha önök a mi akciónkat túlzó ellenzéki akciónak minősitenék, Rassaynak, a mérsékelt polgári politikusnak hihetnek és higyjenek. Segítsenek a dolgokon, mert ugy látom,,... (Lendvai István: Nem helyes a mai nap egy pogrom-ébredőnek a nevére hivatkozni állandóan! A biróság megállapította Rassayról, hogy 1920-ban csak temetőben akart zsidót látni, ugy látszik ma meg is érte ezt az örömöt! — Mozgás. — Malasits Géza: Boruljanak egymás keblére! — Lendvai István: En nem mentem volna el zsidókkal barátkozni! — Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Lendvai István képviselő urat kérem, szíveskedjék csendben maradni! Propper Sándor: Mondóin, segítsenek a dolgon, mert ugy látom, hogy a bajok nincsenek túlságosan messze. Nem akarok külföldi példákra hivatkozni, de érdemes az észlelés szempontjából, hogy egy héten belül, az utolsó héten két ország, Lengyelország és Portugália rázta le magáról forradalmi utóm azt az irányzatot, amely a reakciót, a korrupciót és a gazdasági nyomorúságot jelentette. A mi helyzetünk nem sokkal különb, mondhatnám azonos. A kormány ugy hiszi, hogy erősen ül a nyeregben. A kormánynak vannak megfelelő szuronyai. (Malasits Géza: Tizenegyezer darab!) A kormánynak vannak megfelelő hatalmi szervezetei és van (elszántsága. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Cinizmusa is!) A jelek azonban azt mutatják, hogy ezek az eszközök is végesek, hogy ezek sem tartanak örökké és hogy ezeken se lehet nyugodtan szenderegni. Nagyon jól tenné a kormány, ha szakítana az ellenforradalmi rendszerrel, ha végre felszámolná, a háborút, a forradalmakat és az ellenforradalmat s nagyon jól tenné, ha kiselejtezné kormányzati módszerei közül a háborús kivételes hatalmat és megtenné azokat a lépéseket, melyekre szükség van ahhoz, hogy h, gyógyulás folyamata komolyan bekövetkezzék. Az amnesztia és az emigráció kérdését is szóvá kellene tennem. Merek, egy fogadást is ajánlani, hogy Nádosy őméltósága, mint a belügyminister ur egykori első munkatársa, mint pénzhamisitó, akit fegyházra Ítéltek, hamarabb látja meg a szabad levegőt, mint azok, akiket nyolc esztendővel ezelőtt dugták börtönbe, hitvány besugások alapján. (Malasits Géza: A Jézuska meghozza neki is a szabadságot! — Kabók Lajos: Még hamarabb is!) Ezek olyan kérdések, melyek elől kitérni nem lehet s amelyek felett demagógiával és bizonyos cinizmussal, nonchalence-szal elmenni nem lehet. A belügyminister ur hirdette meg a harcot a cinizmus ellen. Ez is időik jele: a legcinikusabb kormány legcinikusabb képviselője hirdet harcot a cinizmus ellen. (Mozgás.) T. Nemzetgyűlés! Arra kérem a kormányt, még akkor is, ha tudom, hogy hiába kérem s sajnos tudom, hogy hiába kérem, vegye végre fontolóra a dolgokat és ne dugja fejét a homokba a jelenlegi szükségletek előtt. Annyiszor kérdeztem már itt, — megkérdezem mégegyszer — (Halljuk! Halljuk!) mikor lesz vége a politikai bosszuálláisnak. (Kuna P. András: Kérdezze meg azt is, aki azt a katholikus papol lelőtte az oltár előtti) Mikor hajlandó végre a kormány az első lépést megtenni az igazi engesztelődés terén? Tisztelt konszolidációs kormány, már a fajvédők is elismerik, Eckhardt Tibor, képviselőtársunk is elismeri, hogy szükség vam az emigráció likvidálására és a konszolidációs kormány még nem látja ennek az elérkeztét, még nem látja elérkezettnek az időt, hogy a politikai üldözöttek előtt megnyissa a börtönök aijtajait. A konszolidáció kormánya nem hajlandó feladni a forradalmi eszközöket. (Lendvai István közbeszól. — Malasits Géza: Senki se tudná, hogy a világon van, ha nem üldöznék a zsidó lapok. — Lendvai István: Nem tudo,m, milyen szolgálatot tettem a zsidóknak, hogy ennyire propagálnak. Zaj.) Elnök Lendvai István képviselő urat ismételten kérem, méltóztassék csenben maradni! (Szeder Ferenc: A minister háta mögé ül!) Propper Sándor: Kinek van szüksége a mai módszer alkalmazására? Kinek van szüksége a politikai # üldöztetés módszerére? Kinek a javált szolgálja ez a módszer? (Kuna P. András: Teljes szabadság van!) Erkölcsi alapon álló kormánynak, ismétlem, nincs erre szüksége. A bujkálás, a dugdosás, a terror, a tisztességtelenség nem erkölcsi alapon álló kormánynak a szükséglete. És ha a kormány igényt tart arra, hogy elfogadják azt, amit hirdet, ha reflektál arra,, hogy kijelentései és programmja hitelt érdemlők legyenek, akkor szakítson ezzel a módszerrel, szakítson a bujkálással, a dugdosással, a közvélemény félrevezetésével, a görbe utakkal, szakítson a politikai hitványság módszerével, szakítson a politikai zsarolással és lépjen arra az útra, amely utat Európában a kormányzati bölcsesség és a kormányzati erkölcs jelöl ki a kormányoknak. A költségvetés felhasználására vonatkozó felhatalmazást, az appropriációs törvényjavaslatot, miután a kormánnyal szemben bizalmatlansággal viseltetem, nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalom) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Kabók Lajos! Kabók Lajos: T. Nemzetgyűlés! Tisztelettel kérem a tanácskozjáisképesség megállapítását. Elnök: Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a jelenlevő képviselő urakat megszámlálni.
