Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-565

 nemzetgyűlés 565. ülése 1926. évi június hó 1-én, kedden. 323 Héjj Imre jegyző (megszámlálván a jelenlevő képviselőket): Harminchárom! Elnök; Minthogy a Ház nem tanácskozásképes, az ülést 5 percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. A szó folytatólag Kabók Lajos képviselő urat illeti. (Felkiáltások jobhfelől: Hol a párti — Propper Sándor: Legalább is olyan percentben, mint önök, mi is itt vagyunk! — Derültség és felkiáltások jobb felől: Ah! Ah! — Szeder Ferenc: Ah bizony! Nem mi kértük a 12 órás üléseket. — Lendvai István: Helyes, ez a numerus clausus elmélete. — Putnoki Sándor: Mindenkinek kötelessége itt lenni! — Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak!) Kabók Lajos: T. Nemzetgyűlés! A tárgyalás alatt levő megajánlási törvényjavaslat vitájánál eszembe jut a szanálási törvényjavaslat tárgyal ás a. Az 1924-ik év április havában nagy vita folyt a szanálási törvényjavaslatról. (Lendvai István: A szociáldemokraták hagyták cserben azt a szanálási vitát!) Ebben a szanálási vitában magam is résztvettem és már akkor, 1924 április hó 12-ikén, kifejezésre juttattam azokat a súlyos aggályokat, amelyeket előre éreztem. Előre sejtettem, hogy a szanálási törvényjavaslat törvényerőre emelkedéséből mi fog következni; már annakidején azt mondottam bevezető szavaimban, hogy: »Ugy érzem, hogy a nemzet nagy sirja előtt állok és ebbe a nagy sirba az ország dolgozó társadalmát akarják beletemetni.« Most, amidőn már a szanálási időszak végén vagyunk, meg lehet állapitani a legnagyobb tárgyilagossággal, hogy ez a szanálási törvény tényleg a nemzet sirja volt, mert mindaz, ami a szanálási törvény nyomán keletkezett, rendkivül nagyarányú gazdasági csőd és gazdasági desorganizáeió, mind igazolja azokat a sejtéseket, amelyeket több mint két esztendővel ezelőtt én is és más ellenzéki képviselőtársaim is kifejezésre juttattunk. S ha most kutatunk a szanálási törvény tételei, paragrafusai között, meg lehet állapitani, hogy 1924 április havában maga a kormány sem volt olyan merész, messzemenő elgondolásaiban és terveiben, maga a kormány sem mert olyasmikre gondolni, amiket most két esztendő elteltével már meg is valósitott. Mert azok a súlyos terhek, amelyek különböző adók alakjában az ország lakosságára szakadtak, annakidején a kormány elgondolásában még nem voltak, annakidején a kormánynak sokkal szerényebb elgondolása volt és ugy látszik, hogy evés közben jött meg az étvágy ós az egyik felhatalmazási törvényjavaslatot követte a másik, majd végre eljutottunk a költségvetések tárgyalásához és az 1926/27. évi költségvetés tárgyalásánál már azt lehetett megállapítani, hogy a kormány mind meszszebb és messzebb ment a súlyos terhek kivetésében, nem törődve azzal, hogy már ezideig is olyan gazdasági válságot idézett elő, amely előbb-utóbb ennek az országnak teljes rombadőlését fogja maga után vonni. Vizsgálva a megajánlási törvényjavaslatot, a következő megállapításokat lehet tenni. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Az 1925/26. évi megajánlási törvényjavaslatban a magyar államnak rendes kiadásai 12,774.114.082.000 koronában, az átmeneti kiadások 497,340.467.000 koronában, a beruházási kiadások 423,400.000.000 koronában vannak előiráNAPLÓ. XLIV. nyozva, úgyhogy az 1925/26. évi összes kiadások 13,664.854.549.000 koronában vannak előirányozva. Ez rendkivül nagy összeg és- mégis, amidőn az 1—4. <§>-okban tovább kutatok, azt tapasztalom, hogy erre a rendkivül nagy öszszegre nemcsak megfelelő bevételeket tud a kormány előirányozni, hanem a kiadásokat lényegesen felülmúló bevételeket irányzott elő, mert az összes bevételeket 14,064.402.174.000 koronában irányozta elő, vagyis a bevételek 399,547.625.000 koronával lépik túl a kiadásokat, egyszóval a megajánlási törvényjavaslat ilyen összeget mutat ki feleslegként. r Ezeket a számszerű adatokat legfőképen azért emiitettem meg, mert összehasonlítást akarok tenni. Ugyancsak a megajánlási tör

: vónyjavaslat 5—8. §-ait vizsgálva, lehet megtenni a szükséges összehasonlitást, mert az 5—8. §-okban lehet találni az 1926/27. évre szóló kiadási és bevételi tételeket. Ezek szerint az 1926/27. évre a rendes állami kiadások 1,066.834.205 pengőben vannak előirányozva, az átmeneti kiadások 46,227.814 pengőben, a beruházási kiadások pedig 30,492.367 pengőben, együttvéve a három címen felvett kiadás öszszesen 1,143.554.386 pengőt tesz ki, ezzel szemben a bevételeket 1,144.177.922 pengőben irányozta elő a kormány, úgyhogy itt is azt lehet tapasztalni, hogy a bevételek nemcsak fedezik a kiadásokat, hanem bizonyos mértékig azokat túl is haladják. Számszerűleg 623.536 pengővel haladják túl a bevételek a kiadásokat, egyszóval ugy az 1925/26. évben, valamint az 1926/27. évben a kormány kedvező költségvetést tárt elő, mert mindkét költségvetésben — az elsőben nagyobb, az utóbbiban kisebb — felesleget mutat ki és» ezzel a felesleggel akarja igazolni, hogy valójában a pénzügyi kormányzás mennyire helyes, mennyire jó, mert a budgetben deficit nem mutatkozik, hanem az mindkét esztendőben bizonyos felesleggel zárul. Mármost tulajdonképen az összehasonlításra kell rátérnem, mert a számszerű adatok felsorakoztatását azért tettem meg, hogy számszerű összehasonlitást tehessek a két esztendő költségvetésének adatai között. Éppen ezért az előbb emiitett pengő adatokat papirkoronákban átszámítva fogom kifejezni, mert csak igy lehet összehasonlítani a két esztendő költségvetésének tételeit. Ezek szerint az 1926/27. évben az állami rendes kiadások 13,335.427,562.500 koronát tesznek ki, szemben az 1925/26. évi 12,744.114,082.000 papirkoronával, úgyhogy már a rendes kiadásoknál is azt lehet tapasztalni, hogy lényegesen magasabb rendes kiadások vannak előirányozva az 1926/27. évre, mint voltak előirányozva az 1925/26. évre. Ha az átmeneti kiadások tételeit hasonlítom igy össze papírkoronára, átszámítva, akkor azt látom, hogy az átmeneti kiadások az 1926/27. évben 477.847,675.000 koronát tesznek ki, szemben az 1925/26. évi költségvetésben szereplő 497.340,467.000 koronával. Itt tehát az átmeneti kiadásoknál egy bizonyos mértékű csökkenés mutatkozik, mintegy 20 milliárd papírkorona. Tovább vizsgálva a beruházási kiadások tételeit, ott már lényegesebb a csökkenés, mert az 1926/27. évre 381.154,487.000 korona van előirányozva, szemben az 1925/26. évi 423.400,000.000 koronával. Itt már lényegesen nagyobb a különbözet, nevezetesen mintegy 42 milliárd koronával kevesebbet irányzott elő a kormány beruházási célokra, mégis a végszámokat öszszehasonlitva, a három kiadási tétel azt mutatja, hogy az 1926/27. évre az összes kiadások 14,294.429,825.000 koronát tesznek ki, szemben az 1925/26. évi 13,664.854,549.000 koronával. A bevé48