Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.
Ülésnapok - 1922-565
:m A nemzetgyűlés 565. ülése 1926. évi június íió í-én, kedden. közt a nagybirtokosok közt — én legalább — egyei sem ismerek, akire ráillenék Rakovszky István t, képviselőtársain ama megállapitása, hogy korrupció utján szerezte a legutóbbi időben vagyonát. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Tessék eiöanni, ha tud is ilyen nagybirtokost mutatni. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Egy hang balfelől: Rakovszky ezt nem mondta!) Rakovszky István képviselőtársam ezt nem mondta, de ha nem mondta, amint hogy nem mondta, akkor nem értem, hol keresi tehát azokat a gazdagokat, a mérhetetlen kincs felhalmozását, a korrupció utján való meggazdagodást, amiről beszelt. (Rakovszky István: Steinmetz és Rächer! - Zaj.) A másik momentum, amellyel szemben kénytelen vagyok állást foglalni. {Zaj. — H..ltjuk! Halljuk! jobbfelöl.) az, hogy annak a pergőtüznek, amely tényleg huszonnégy óra óta megindult a nemzetközi sajtó egyik-másik ágazatában a magyar nemzet és a magyar politikai rendszer — élén Rethlen Istvánnal — ellen, (Éljenzés jobbfelöl.) publicitást adott itt a nemzetgyűlésen a t. képviselőtársam olyan modorban, amelyet bocsásson meg nekem, nem vártam volna. Mert én azt vártam, hogy a sajtóközlemények hatása alatt fel fog állni majd valaki, neves és súlyos tagja ennek a nemzetgyűlésnek, de nem azért, hogy quasi azonositva magát azokkal a támadásokkal, (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) ő is beálljon a támadók közé és azokkal eonsonanter támadja a magyar ministerelnököt, aki súlyos feladatokat vállalt és végez most künn, hanem azt vártam, (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) hogy abból a célból fog felszólalni és épen Rakovszky t. képviselőtársam az ő harcos temperamentumával, hogy tiltakozását jelentse be ő, aki ezt megteheti külpolitikai bonyodalmak előidézése nélkül, itt a nemzetgyűlésen az ellen, hogy a külföldi félhivatalos és nem félhivatalos sajtó ilyen módon merészeljen most már beleavatkozni Magyarország belső ügyeibe. (Hosszantartó élénk taps a jobboldalon és középen. — Rakovszky István: Mondjon le, akkor tiltakozni fogunk ellene!) Azt mondja a t. képviselőtársam, hogy Magyarországra az a sötét kép illik rá, amelyet ő holbeini színekkel megfestett előttünk és amelytől meg kellene őrülnünk, ha igaza volna. Akkor is el kell ismernie, hogy egy márvány piédestal van ebben az országban: a független magyar biróság. (Élénk helyeslés és taps jobbfelől és közéven.) És ha azt látja t. képviselőtársam, hogy ezen független magyar biróság ellen, ennek ténykedése ellen, ennek súlyos Ítélete ellen olyan frivol módon merészel irni valamelyik külföldi sajtó, (Ugy van! a jobboldalon ) hogy »cette comédie judiciaire«, — vagy nem tudom, hogy van — akkor feláll és tiltakozik az ellen, hogy merészeljen valaki ilyen módon beszélni a magyar független bíróságról. (Ugy v a n! Ugy VIM! — Taps a jobboldalon. — Egy hang ugyanott: Rakovszky Is.vánra vall! — Horváth Zoltán: Önöknek, a kormánynak kell tiltakoznia!) Ami illeti a beszédet, méltóztassék megengedni, hogyha nem foglalkoztam Rassay igen t. képviselőtársam szépen megalapozott, szépen felépített, bár élesen ellenzéki beszédével, ne kelljen ezzel sem foglalkoznom. (Helyeslés a jobboldalon.) Csak egy megjegyzésre kérek engedelmet. (Halljuk! Halljuk!) Méltóztatott ama súlyos tüneteket, melyeket az objektivitás hi j jávai méltóztatott felsorakoztatni, visszavezetni góf Bethlen István személyére és politikai rendszerére, a bizonyítással azonban méltóztatott adós maradni. (Ugy VOM! Ugy van! — Taps a jobboldalon. — Horváth Zoltán: Ott van a frankitélet! — Felkiáltások a jobbola nlon: Közönséges rágalmazó! — Horváth Zoltán: A többségi jelentés is elismeri!) Elnök: Az ig gügyminister ur kivan szólani. (Pesthy Pál igazság ügyminister: T. Nemzetgyűlés! Azok után a kimagasló szavak után, amelyekben a ministerelnökhelyettes ur reflektált Rakovszky István képviselő ur beszédére, a magam részéről csak jogi szempontból kivánok pár megjegyzést tenni. Jogilag ugy áll a helyzet, hogy annak a pergőtüznek, amely elindittatott és amelyet az igen t. képviselő ur itt igenis, alátámasztott, jogi alapja nincs (Ugy van! a jobboldalon.), mert abszolúte nem áll meg a jogosultsága ennek a vádnak francia részről és nem áll meg a jogosultsága a képviselő ur részéről sem. (Ügyi van! a jobboldalon.) A Francia Banknak, a Banque de Francénak érdekképviselői, mint sertett fél, résztvettek a tárgyaláson. Ott a sértett fél joga az eljárás folyamata alatt már felkináltatott nekik azokban az esetekben, amelyekben a biróság inegszünteite az eljárást, hegy hajlandolí-e a vád képviseletét átvenni, igen, vagy nem 1 ? A sértett nem volt hajlandó a vád képviseletét átvenni. (Ugy van! a jobboldalon. — Horváth Zoltán: Teleki ellen nem volt eljárás inditva! — Zaj a. jobboldalon. — Egy hang ugyanott: Gyalázit!) A sértett fél képviselője megnyugodott az Ítéletben. (Nagy zaj a jobboldalon. — Klárik Ferenc: Hallgassák meg a ministerüket! — Elnök csenget.), holott igen t. képviselő ur, a sértettnek a felmentések miatt joga lett volna fellebbezéssel élnie. A francia érdekképviselők ezekkel a jogorvoslatokkal nem éltek (Rothenstein Mór: Mert tudták, hogy úgyis hiába! — Felkiáltások a jobboldalon: Móric! Móric! — Horváth Zoltán: Teleki Pál ellen nem volt eljárás!), holott fel volt kínálva, hogy vegyék át a vád képviseletét. Ezeknek előrebocsátása után ... (Egy hang a jobboldalon: Szegyeljék magukat! — Horváth Zoltán: Azok szégyeljék, akik frankot hamisítottak! Miért hamisítottak frankot? — Lendvai István: Nincs mit szegyeim, jól tették! Derék magyar emberek! A piszok zsidók bűneit sohase tették szóvá!) Elnök: Lendvai István képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani, méltóztassék csendben maradni! (Meskó Zoltán: ösehebbek a franciáknál!!) Pesthy Pál igazságügyminister: Ezeknek előrebocsátása után csak azt állapíthatom meg, hogy azok a támadások, amelyek 24 óra óta megindultak, nem jogi, hanem politikai alapon állanak (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. — Erődi-Harrach Tihamér: Rosszhiszemüek!) és ezek jogi alapon helyt nem állók. (Ugy van! Ugy van! Taps a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Propper Sándor! Propper Sándor: T. Nemzetgyűlés! A népjóléti minister ur mint a ministerelnök helyettese jónak látta Rakovszky István képviselőtársam beszéde után felállani és azzal vitába szállni. Ha retorikai teljesítményekkel és szépségekkel egy ország bajain segíteni lehetne, akkor Magyarországnál nem volna boldogabb nemzet a világon. Ha rabulisztikával dolgokat meg lehetne változtatni, akkor a népjóléti minister ur beszéde után automatikusan máris megváltozott volna a helyzet. Sajnos azonban, se retorikai szépségekkel, se rabulisztikával, se hangulatkeltő frázisokkal fennálló, meglevő és marcangoló tényeket megváltoz-
