Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-565

 nemzetgyűlés 565. ülése 1926. évi június hó 1-én, kedden. 30f tatni, mássá tenni nem lehet. Aki ennek az országnak sorsáért aggódik, aki ezt az országot a nép megmentésén keresztül akarja megmenteni és újra naggyá tenni annak Rakovszky képviselőtársunk minden szavát alá kell irnia. (Vass József, a ministerelnök helyettesítésével megbízott munkaügyi és népjóléti minister: Rossz váltót ir alá!) Nem az a hibás, nem az a demagóg, aki a sebekhez hozzányúl a gyógyitás becsületes szándékával, hanem £iZ li demagóg, aki a sebeket betakarja, elmázolja, azokat eltitkolja, aki meglevő betegségeket eltagad, aki tehát alkalmat ad arra, hogy a társadalom és az ország testén mélyülő és rágódó seb ne gyógyujon meg, hanem hogy az tovább folytatódjék r és üszkösödjék a halálig. (Rakovszky István: Ez teljesen ugy van!) Azt mondja a népjóléti minister ur, hogy bizonyos ponton az objektivitás gyengül és az egyik ilyen pontot az ország közállapotának kritikájában véli felfedezni. Elismeri, hogy sok mindenfélét lehet kifogásolni az ország közállapotaiban, azonban hozzáteszi, hogy ilyen sötét szinek festésére az objektivitás nem ad jogot. Ha objektivitásról van szó, akkor elsősorban appellálnom kell a túlsó oldalra és a kormányra és az ő részükről kell reklamálnom azt az objektivitást, amely egy ország kormányzásánál nem szükséges. Az a csattogó demagóg, aki azt mondja, hogy ilyen hangon nem szabad beszélni. Bocsánatot kérek, ilyen hangon kötelessége beszélni mindenkinek, aki komolyan szivén viseli az ország érdekeit, ilyen hangon kötelessége beszélni, akinek kötelességtudása és lelkiismerete van. (Horváth Zoltán: Végveszélyben van az ország!) Politikai szadizmus — és utána egy kijelentés, hogy a korrupció lovagjai a kormánytól ne várjanak támogatást! Hát mire alapit ja a népjóléti minister ur ezt a szépen megfogalmazott retorikai mondatot? (Rakovszky István: Miért nincs itt a lista az Eskütt-ügyről!) Mióta a Bethlen-kormány uralmon van, egyebet sem látunk, mint a korrupció támogatását, mint annak dédelgetését, mint azt, a törekvést, hogy egy köztudomásra jutott, köztudomásúvá vált tény valahogyan ne kerüljön a nemzet, a világ és az ország szine elé. Tettekkel, igen t. minister ur és nem szavakkal, nem retorikai formákkal és fogásokkal tessék bizonyitani, hogy a korrupciónak a kormánytól nincs várnivalója és akkor az a taps, amely a túlsó oldalon felhullámzott kötelességtudásból és pártfegyelemből, majd az ellenzéki o]dalon is fel fog csapkodni és hullámozni. De előbb tetteket kérünk annak bizonyítására, hogy a korrupciónak a kormánytól csakugyan nincs várnivalója. Azt mondja a minister ur, amikor reflektál Rakovszky képviselőtársamnak arra a megállapitására, hogy az egyik oldalon tobzódó gazdagság, a másikon sinylődő szegénység van, hogy sajnos, ez a gazdagság nincs meg. A tények világosságánál azonban azt látjuk, hogy vannak hárommilliárdos évi fizetések, szemben azzal a feneketlen, azzal az infernális nyomorúsággal, amely az ország népét pusziit ja, szemben a 10—12 ezer koronás napszámbérekkel, az ipari munkásoknak fizetett 4—5—6 ezer koronás órabérekkel, szemben a hivatalnokok és hivatalnoknők 400—600—800 ezer, 1,000.000 koronás fizetésével. Szemben egy vergődő, dolgozó társadalomnak szenvedésével hárommilliárdos évi jövedelme van egy embernek és van kétszázmilliárd korona kidobni való pénze a esikágói^ börzespekuláció differenciáinak fedezésére. Es megvannak a földbirtokok teljes érNAPLÓ. XLIV. lékükben, teljes egészükben tehermentesitve. Van jó termés, és van kilátás bizonyos lehetőségekre, ha okosan fogják meg a dolgot. És azt látjuk mégis, hogy a tobzódó gazdagság — mert van ilyen — a sinylődő szegénységgel szemben az előkelő negáció álláspontjára helyezkedik. A gyermekvédelmi egyesület 2400 nagy- t és középbirtokoshoz intézett S, O. S. felhivást, hogy a fővárosban halódó gyermekeket vegyék magukhoz, hogy testi erejüket a nyáron egy kissé helyreállithassák, de a 2400 nagy- és középbirtokos között mindössze 9, mond kilenc nagybirtokos akadt, aki vállalkozott egy-egy budapesti csenevész gyermeknek a nyár néhány hetén való keresztül való eltartására. Azt mondj ci cl ministerelnök urat helyettesítő népjóléti minister ur, hogy nemzetközi támadás indult gróf Bethlen személye ellen és ő azt várta volna, hogy a nemzetgyűlés valamelyik régi, súlyosszavu tagja, feláll itt a nemzetgyűlésen és tiltakozik ez ellen a támadás ellen. Ha a ministerelnök urat a külföldön a nemzetközi sajtóban most súlyos támadás érte, ugy ennek csak maga a ministerelnök ur az oka. Ez a támadás valóban a ministerelnök személyét érte, nem pedig az ország népét és ez az, ami a mi számunkra a kérdést meghatározza. (Maday Gyula: Szóval örülnek neki!) Bethlen ministerelnök ur ennek maga az oka, mert sem azelőtt, sem azután, sem a frankhamisítást megelőzően, sem annak bevezetésénél, sem lebonyolításánál, sem lezárásánál nem volt őszinte az országgal szemben. Herceg Windischgraetzcet az elején kalandornak, lecsúszott főúrnak nevezte, aki ilyen kétségbeesett vállalkozásra adta a fejét, később azután ugyanő gentlemannek minősitette ugyanazt ; a Windischgraetzcet, akire néhány héttel azelőtt ő sütötte rá a kalandorság bélyegét. Ennek a minősítésnek — t. i. annak, hogy a ministerelnök ur a pénzhamisító herceg feje köré a gentlemanség koszorúját fonta —^ volt az eredménye az a birósági indokolás, amely továbbment a dicskoszoru fonásában. Hiszen csak el kell olvasni az indokolásnak azt a részét, amely a pénzhamisítók cselekedetét nemes indokból eredőnek minősiti és akkor megtaláljuk az alapját a korjnány elleni nemzetközi támadásnak, megtaláljuk ennek az okát, a létjogosultságát. Amikor gyalázatos bűncselekményt, birói indokolásban hivatalosan nemes indokból eredőnek minősitenek, akkor egészen természetes, hogy az a kormány, amelynek uralma alatt ilyesmi megtörténhetik, nem örvendhet a külföld bizalmának és nem várhatja azt, hogy a külföld őt támogassa vagy pláne megdicsérje. A népjóléti minister ur Rakovszky István képviselőtársunkkal szemben a szónoki^ pálmát Rassay Károly képviselő urnák nyújtja át és megdicséri az ő beszédét, az ő objektivitását. Nem tudom, itt volt-e a népjóléti minister ur akkor, amikor Rassay t. képviselőtársunk beszélt, nem tudom, végighallgatta-e figyelmesen ezt a beszédet, de ha végighallgatta és megértette és mégis jónak látja három nap múlva lobogót hajtani' ez előtt a beszéd előtt, akkor azt is tudnia kellene, hogy ennek a beszédnek szelleme és tartalma után annak a kormánynak, amelynek a fejét ő most helyettesiti és amelyben ő a népjóléti ministeri tárcát tölti be, már nem volna szabad a helyén lenni. Rassay Károly képviselőtársam beszéde után, ha a népjóléti minister ur ezt olyan komolyan fogja fel, mint ahogyan erről itt ma tanúságot tett, a Bethlen-kormánynak már nem volna 46