Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-565

À nemzetgyűlés B6ő. ülése 1926. évi június hó l-én, kedden. 305 amikor a ministerelnök ur. mielőtt még a frankügy kipattant volna, kiment Genfbe, a hivatalos sajtó és az ő nyilatkozatai szerint azzal ment ki, hogy a szanálási kölcsönnek az invesztíciókra még nem folyósított részeinek felszabadítását kérje — hogy a pénzügyi ellenőrzést a programm szerint szüntessék be, nem is mert azzal előállani, — olyan szégyenletes és olyan lealázó volt ez a szerep, olyan fagyos, olyan hideg és olyan jeges volt a fogadtatás, (Patacsi Dénes: A cseh parlamentbe való beszéd ez! — Nagy zaj) A ministerelnök urnák egész magaviselete igazolja azt, amit gróf Apponyi Albert mondott. (Zajos ellenmondások a jobboldalon. — Perlaki György: Ez is útravaló 1 — Elnök csenget. — Rothenstein Mór: A baloldalt már megfenyegették volna! — Nagy zaj a jobboldalon. — Horváth Zoltán: Szokolszakértők! — Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek! Rakovszky István: T. Nemzet! (Derültség jobb felől.) T. Nemzetgyűlés! Bocsánatot kérek azért, hogy azt mondottam, hogy »nemzet«, mert eszembe jut az a gyönyörű választói kampány, amelyben nagyon elhomályosították a nemzet akaratát. (Zaj. — Elnök csenget.) Az egyik oldalon van a hatalomhoz való görcsös ragaszkod sik oldalon egy pusztuló nemzet, A helyett, hogy ezt a pusztuló nemzetet erősítenék jó példaadással, erkölcsös élettel, a közerkölcsök szanálásával, a saját hatalmukat igyekeznek szanálni. Eszembe jutnak egy nagy politikai jogászirónak a szavai, Mol Róbert szavai, aki a kormányférfiak felelősségéről irt remekművében, amely annak ellenére, hogy száz éves, még ma is érvénnyel bir. munkáját igy fejezi be: Az abszolutizmus bukását a tétlenség, a visszaélések és a törvénytelenségek sorozatos elkövetése okozta. Minden rendszer csak addig állhat fenn, amig képes azokat az erőket fentartani, amelyek alátámasztják. Az erkölcstelenség a lelketlenség, a törvénytelenség, a kétszinüség és a korrupció megemésztik még a legerősebb oszlopokat isSajnos, én ezeket látom az egész mai rendszerben és ezért az appropriációs javaslatot nem fogadom el. (Élénk helyeslés és taps a balés a szélsőbaloldalon. — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: A ministerelnökhelyettes ur kivan nyilatkozni! Vass József a ministerelnök helyettesítésével megbízott népjóléti- és munkaügyi minister: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Az appropriációs vita során nem kivántam felszólalni akkor sem, amikor lett volna rá méltó okom, t. i. Rassay Károly igen t. képviselőtársam figyelemreméltó beszéde után. Most azonban az elhangzott beszéd után méltóztassék megengedni, hogy legalább néhány mondattal reflektáljak a t. képviselő ur előadására. (Halljuk! Halljuk!) Azt, hogy t. képviselőtársam élesen szemközt áll a kormánnyal, a kormány egész politikai rendszerével és elgondolásával, valamint —

T amit különösen lehetett érezni beszédében — • a kormányelökkel, gróf Bethlen István úrral személyesen is, ezt én egészen természetesnek találom. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Ezzel a f kijelentésemmel temészetesen nem kivánom bántani t. képviselőtársam politikai felfogását, csak egyszerűen konstatálni kivánom azt, hogy akkor, amikor ő ellenzéken van, a saját objektiv megállapitásait is túlságos élessé teszi az éles, harcos temperamentuma, amely benne és á beszédében szokott lüktetni. Azonban két pontra nézve kénytelen vagyok mégis szót kérni, amely pontoknál ugy vettem észre, hogy ez az objektivitás nagyon legyengült és a temperamentum túlságosan előtérbe lépett. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Az első az ország közállapotainak a rajza. Én ugy vettem észre, hogy ez a beszéd, amelyet igen t. képviselőtársam előadott, egy Rassayféle beszédnek indult, ellenben egy Mezőssyféle vezércikk lett belőle, nagy hátrányára^ a beszédnek és nagy előnyére annak a vezércikknek, amelynek e szerint publicitást is adott a képviselőtársam. (Derültség a jobboldalon.) T. Nemzetgyűlés! Az ország közállapotaiban nemcsak ellenzéki szemmel, hanem kormánypárti szemmel is, amint a költségvetési vita során elhangzott kormánytámogató beszédekből is észre lehetett venni, nagyon sok mindenfélét kifogásolni lehet. Ha nem kormánypárti és nem r ellenzéki szemszögből nézzük az ország közállapotait, hanem tisztán objektív mérlegeléssel, akkor azt gondolom, hagy oly súlyos megállapításokra, oly sötét színekkel való festésre az objektiv mérlegelés mégsem adi nekünk jogot, mint aminő festést és megállapítást elkövetett igen t. képviselőtársam, amikor ugy állitott oda minket, az egész országot, az, ország helyzetét, mint egy katasztrofális erkölcsi lezüllöttségben (Nagy zaj a jobboldalon.) vergődő nemzetet, amelyből hiányoznak immár aza!k a férfiak is, akik az erkölcsi szinvonalat, az erkölcsi értékeket képviselni és érvényesíteni hajlamosak és alkalmasak volnának. Ilyen módon a legmesszebbmenő kritikai jog __ figyelembevételével sem szabad beszélnünk (Élénk helyeslés a jobboldalon.) és senkinek sem szabad beszélnie ezen a nemzetgyűlésen, (Helyeslés és taps a jobboldalon.) mert minden objektiv kritikát szívesen és hálásan fogadunk, elfogadjuk a megállapításokat a valóság inertekének legszélsőbb határáig, de az már valóságos politikai szadizmus: a tényleg meglévő sebekbe belenyúlni, 'kíméletlen kézzel azokat tépni, mélyíteni, bőviteni, vért ereszteni belőlük,"hogy annak minél messzebb hasson el a szaga, illata. (Igaz! Ugy van a jobboldalon.) T. Nemzetgyűlés! Tudjuk, hol vannak a sebisink, ismerjük a sebeinket. Ahol korrupció van, ott semmiféle védelmet, sem ettől a kormánytól, sem ettől a politikai rendszertől senki nem várhat. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) A korrupciónak a lovagjai, a kalandorok, akár a politikában, akár a gazdasági életben ne várjanak mitőlünk semmi támogatást, (Hilycs és a jobboldalon.) T. Nemzetgyűlés! Az a megállapítás sem helyes, és alkalmas valóban ennek a nemzetnek úgyis súlyosan és nagy részben indokolatlanul az egész világon megtépázott becsületét még jobban álászállitani, ha az mondatik itt a nemzetgyűlésen egy veterán, régi és tekintélyes politikus részéről, (Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Veteránnak veterán!) hogy itt • az eg*yik oldalon óriási gazdagság, a korrupció utján szerzett óriási gazdagság halmoztatik fel, amelynek eredménye azután mérhetetlen luxus, a másik oldalon pedig vannak a magyar nép éhenhaló milliói. T. Nemzetgyűlés! Az a bajunk épen„ hogy az a gazdagság nincs meg, az a bajunk, hagy az a tőkegyűjtés nincs meg ebben az országban, az a bajunk, hogy gazdag embereink nincsenek. (Zaj és felkiáltások a szélsóbaloldalon: Nagybr tokosok! — Klárik Ferenc: Az a bajunk, hogy szegény emberek vannak!) T. képviselőtársam, nagybirtokosok vannak ebben az országban, de méltóztassék elhinni, hogy azok