Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-565

304 A nemzetgyűlés 565. ülése 1Ô26. évi június hó 1-én, kedden. lehet vádló! — Egy hang a jobboldalon: A cseheknek ez örömünnep!) Az ön lelkülete szerint örömünnep lenne, de nekem nem kötelességem a kormányt ott is támogatni, ahol hibás, nekem nem a kormány érdekeivel kell törődnöm, hanem az ország érdekeivel s azért bármilyen kellemetlen ez a képviselő urnák, kötelességem ezt idehozni. (Zaj jobbfelöl.) Én azzal a fikcióval, hogy országos érdeket ront az, aki a frankügyet nem védi, nem azonositom magamat. Nagyon helyesen mondta Kassay Károly igen t. barátom gyönyörű, hű korrajzában, melyet tegnapelőtt a Ház elé tárt, hogy valóban lealázó szerep az, hogy Magyarország ministerelnökének mindig a tanú szerepébe bújva kell védekeznie az ellen, hogy a kormány tudott volna erről vagy amarról, részes, vagy bűnös ebben a panamában, vagy a másikban, vagy a harmadikban. Hiszen a ministerelnök ur közéleti szereplésének nagy része ilyen végtárgyalásükon és levelek Írásában telt el. De én evvel nem kívánok bővebben foglalkozni. Önök látják, dia nem akarják elismerni azt a mérhetetlen kárt, melyet a kormány azzal követett el, hogy idejekorán nem mondott le, — mert le fog mondani nemsokára. (Derültség és felkiáltások a jobboldalon: Ugyan! Ugyan! — Rassay Károly: Tiltakozzanak! — Horváth Zoltán: Fel kell állni és tapsolni Bethlennek! — Zaj.) Mikor szorult a helyzet, akkor a kormányelnöik ur egyszerre csak beledobta ide a titkos társaságok ügyét. Egyszerre csak harci kedvet talált a titkos társaságok kiirtására, nem tudom mi oknál fogva, mert a franküggyel kapcsolatban a titkos társaságok a törvényszéki tárgyalások alkalmával nem kerültek szóba. Ö azonban különös meleget érzett az ellenzék iránt is és a kormánynak egy tisztán exekutiv működésére segítőtársat keresett az ellenzékben. (Pesthy Pál igazságügy minister: A. kisebbségi véleményben benne volt!) Ha benne is van* de egy exekutiv ténykedéshez, egy törvényes ténykedéshez nem szolkás segítségül hívni az ellenzéket, amelyet üldöz, elnyom, kivéve a paktumos momentumokat a szocialistákkal. (Zaj jobbfelöl.) Ez annál furcsább, mert hiszen a ministerelnök ur kérkedett avval, hogy: vannak szervezeteim. Én akkor felszólaltam és kifejtettem, hogy furcsa kormányzati axióma az, hogy a törvényes szervezeteken kivül, melyeknek a köznyugalom felett őrködniök kell, melyek a közrendért elsősorban felelősek, mint: a rendőrség, csendőrség és legutolsó vonalban a karhatalom, egy a konszolidációval folyton kérkedő kormánynak még külön szervezetekre is szüksége van. (Horváth Zoltán: Ugy látszik, hogy van, mert Zadravetz még most is esketett! — B. Podmaniczky Endre: Hát Angliában nincsenek ilyen szervezetek?) Én nem voltam Angliában, nem tudom. (B. Podmaniczky Endre: Én sem voltam, de olvasok újságot!) Ha bevégezte a képviselő ur mai beszédét, akkor majd folytatom. (Derültség. — B. Podmaniczky Endre: Bárcsak ön fejezte volna be! — Zajos derültség.) Ugyanaz a ministerelnök ur, amikor el akarja hitetni, hogy ő valóban fel akar lépni a titkos társaságok ellen, a mai napig nem tett egyetlen lépést sem erre, pedig ha ezek a titkos társaságok oly égető nagy veszélyt képeznének, akkor látnunk kellene, hogy a kormány intézkedett vagy ha nem jelentenek oly égető veszélyt, akkor a ministerelnök ur miért nyugtalanította itt a közvéleményt? (Horváth Zoltán: Ugy látszik, csalétek volt! — Zaj a jobboldalon.) De bekövetkezett, amit mi előreláttunk itt az ellenzéken. Gróf Apponyi Albert olyan kényesnek, olyan rossznak tartotta a helyzetet, hogy felhívást intézett a ministerelnök úrhoz: nem jött-e el az a pillanat, hogy megváljék a hatalomtól s ő ezt teljesen a ministerelnök ur lelkiismeretére bizta. Andrássy Gyula gróf nem egyszer figyelmeztette a ministerelnök urat, hogy be fog következni az a pillanat, amikor olyan kellemetlen külpolitikai helyzet fog előállani, hogy az országnak még a megalázása sem lesz megtakarítható és a kormánynak a külföldi nyomás, a lehetetlen külíöldi konstelláció következtében mennie kell. (Perlaki György: Ezt készítették elő! — Pataesi Dénes: Azért beszélnek így, hogy ez bekövetkezzék! — Kováts-Nagy Sándor: A csehek is azt írják! — Nagy zaj.) Tizennégy nap múlt el a frankper Ítélethozatala óta s azóta a francia sajtóban és mindenütt mély csend uralkodott... (Kálmán István: Csak fűtötték addig a kemencét! — Rassay Károly: Hol fűtötték? — Nagy zaj a baloldalon.) Vakmerő gyanúsítás! Bizonyítson! Egy ilyen vakmerő gyanúsítást csak egy olyan, teljesen a hatalom által elvakított ember teheti meg, mint ön, képviselő ur, (Nagy zaj a jobboldalon.) aki nem bánja, akármit tesz a hatalom, csak ő maradjon biztonságban, pusztuljon az ország, nem baj, de azért kész meggyanúsítani bárkit. (Patacsi Dénes: Ez nem áll! — Nagy zaj.) Tizennégy nappal a frankitéJet mögíio^atala után a francia követ itt hagyta Magyarországot. Ez az első diplomáciai lépés. A művelt diplomáciai formákhoz szokott, lelkiismerettel bíró kormányférfiak ezt megérteni szokták. Erre a ministerelnök ur elment Génibe s most a mai magyar lapok hozzák azt a pergőtüzet, amely Franciaországban nem a ministerelnök ur ellen, nem az ország ellen, hanem sajnos, a birói eljárás ellen is megindult. (B. Podman czky Endre: A cseh lapok is ezt csinálják! De miért? — Nagy zaj a baloldalon.) Megbélyegzik a bíróságot, a birói függetlenséget kétségbe vonják. Mi ennek az oka? Semmi más, minthogy a ministerelnök ur nem tudta meghozni azt az áldozatot az ország érdekében, hogy pusztuljon erről a helyről, ahová nem való. (Zajos ellenmondások a jobboldalon. — B, Podmaniczky Endre: Sauerweinnak is ez az egyetlen óhaja! — Perlaki György: Ez fáj önöknek!) Ez a pergőtüz csak bevezetése a többi akcióknak, melyeknek levét ez a szegény ország fogja meginni. (Zajos ellenmondások a jobboldalon.) Nem létezhetik az, ez az internacionális ildom ellen van, hogy amikor egy ministerelnök egy neutrális, az összes államok által alkotott fórum elé megy nemzete érdekében, az egyik nemzetnek hivatalos és nem hivatalos sajtója uni sono azt a ministerelenököt és az ő ténykedéseit ez előtt az internacionális fórum előtt megtámadja ugy, hogy azt hirdeti — bocsánat az ilyen kifejezésért — cette comédie judiciaire és igy támadják azt a francia ministerelnököt azért, mert teljes eréllyel fel nem lépett. Nem az volna-e a kötelessége a ministerelnök urnák, hogy amikor az ország egy ilyen örvény szélén van, (Zajos ellenmondások a jobboldalon ) személyi indokoktól vezettetve ne ragaszkodjék görcsösen a hatalomhoz, mert kötelessége volna lemondani, hogy megmentsük azt, ami még menthető, mert különben nagy erkölcsi értékek pusztulnak el és az ország issza meg a levét. Emlékezzenek vissza a t. képviselő urak,