Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-564

Á nemzetgyűlés 564. ülése 19k Kétségtelen, hogy az a helyzet, amely ma van, véglegesnek nem tekinthető. Én a nyugdíjkérdést sem tartom megoldhatatlan problémának. Elismerem bár, hogy ez igen nehezen megoldható kérdés, azonban semmiesetre sem oldható meg ugy, ahogy azt egyesek hiszik. Elismerem, hogy teljesen jóhiszeműen vannak olyanok, akik el akarják hitetni a nyugdíjasokkal azt, hogy ez a kérdés könnyen megoldható lenne a külföldi kölcsön által. (Szilágyi Lajos: Én is állitom, bizonyítom!) Ha valaki veszi magának a fáradságot és ceruzát és papirt vesz a kezébe és kiszámítja, hogy micsoda rettenetes terheket jelentene és micsoda horribilis összegek volnának ehhez szükségesek, nem hiszem, hogy a maga álláspontját továbbra is fentartaná. Nem tudom elképzelni, hogyan legyen lehetséges az, hogy a kormány — aranykoronában beszélve — csak milliárdokban kifejezhető összegeket mi képen legyen képes ma akar egy I kölcsön alakjában is megszerezni, mikor tudjuk azt, hogy az egész ország szanálásához szükséges 250 millió aranykorona megszerzése micsoda horribilis nehézségek árán volt csak lehetséges és a nemzetnek micsoda áldozatokat kellett hozni, hogy a kormány ezt a kölesönt megtudja szerezni. (Ugy van! a jobboldalon!) Szerény nézetem szerint az egész nyugdíjprobléma addig meg nem oldható, amíg az a nagy kérdés elintézve nincs, hogy vájjon sikerül-e az utódállamokra a nyugdíjterheknek reájuk eső részét áthárítani. Őszintén megvallom, azt hiszem, hogy ezekhez a tárgyalásokhoz nem lehet túlságos nagy reményeket fűzni, bár kétségtelen, hogy a kormány e tekintetben mindent elkövet. Arra kérem tehát a kormányt, hogy addig, amig ez a kérdés véglegesen rendezhető lesz, arra törekedj ég, hogy azokat az igazságtalanságokat, amelyek előálltak azáltal, hogy a régi és uj nyugdíjasok között ma különbség van, küszöbölje ki vagy legalább is csökkentse. Magam részéről a tisztviselő kérdéssel kapcsolatban ezeket tartottam szükségesnek elmondani. Talán kissé túlságos f hosszú ideig vettem igénybe a t. Nemzetgyűlés türelmét, de szükségesnek tartottam ezeket elmondani, mert e tekintetben olyan különböző és a valóságnak meg nem felelő nézeteket hallunk, hogy szükséges, hogy e tekintetben a törvényhozás teljesen tájékozva legyen. Bár megvagyok róla győződve, hogy az igen t, pénzügyminister ur mindent elkövet a tekintetben, hogy az államháztartás kiadásait az ország adófizetőképességével arányba hozza, mégis arra kérem az igen t. kormányt, hogy miután e^ tekintetben még az összes lehetőségek távolról sincsenek kihasználva, méltóztassék a kormánynak arra törekedni, hogy az országra háruló adóterheket, ha lehet, csökkentse, mert a mai gazdasági viszonyok közöt félek attól, hogy ezeket az adóterheket az ország nem fogja tudni sokáig elbírni. Miután a kormány általános politikai irányával minden tekintetben egyetértek, azt mindenképen helyeselem, ennélfogva természetszerűleg^ teljes bizalommal r viseltetem iránta, a kért felhatalmazást készséggel megadom és a törvényjavaslatot általánosságban elfogadom, (Helyeslés és taps a jobboldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: A házszabályok 205. §-ának b. pontja alapján S transz István képviselő ur félreérteit szavainak helyreigazítása" címén kért szót. A képviselő urnák az engedélyt megadtam. ). évi május hó 31-én, hétfőn. 277 Strausz István: T. Nemzetgyűlés! Mi-kép az igen t. elnök ur bevezette, félreértett szavaim helyreigazítása címén kértem szót. A költségvetés általános vitájában, az ez évi április hó 28-án tartott beszédemben mondottak egy részét értette félre Bugyi Antal egységespárti képviselőtársam. Ugyanis ebben'a beszédemben többek között a pénzügyminister úrhoz kérdést intéztem aziránt, hogy a volt m. kir. Jegyintézet legutolsó félévi zárszámadásai miért nem terjesztettek a számvizsgáló-bizottság elle, miért nem mutattattak be azok a nemzetgyűlésnek és miért nem közöltetett az a Hivatalos Közlönyben ugy, ahogy azt az 1921 : XIV. te. rendeli 1 Az igen t. Nemzetgyűlés tudja azt, hogy a Magyar Nemzeti Bank szabadalmának létesítéséről és szabályozásáról szóló 1924 : V. tcikkel megszűnt a Jegyintézet működése 1924. évi június hó 24-én. Egy félév maradt tehát függőben, amelyről köteles volt a Jegyintézet vezetősége zárszámadást előterjeszteni. Két év múlt el azóta, hogy ezt a zárszámadást köteles lett volna a vezetőség előterjeszteni a zárszámadásvizsgáló-bizottsághoz és a nemzetgyűléshez. Bugyi Antal igen t. képviselőtársam vette magának a j'ogot, hogy erre a kérdésemre a pénzügyminister ur nevében válaszoljon nekem. Igen t. képviselőtársamnak tudnia kell, hogy az ilyen felvilágositáskérdésre csak felelős minister adhat elfogadható választ. (B. Podmaniczky Endre: De véleménye lehet!) Véleménye lehet, igen t. képviselőtársam, de ő ugy adta meg a választ kérdésemre, mintha ezzel már ki lenne merítve el lenne intézve a kérdés, s mintha az ő felvilágositásadása felmentené a minister urat az alól, hogy a szükséges magyarázatokat a hátralékos jegyintézeti zárszámadásra nézve megadja. Sőt Bugyi képviselő ur még továbbment, amennyiben bejelentette itt, hogy a Magyar Nemzeti Bank vezetőségével tárgyal, sőt a tárgyalás folyamán továbbment ennél a kérdésnél, hogy miért nem terjesztik be a hátralékos félévi zárszámadásokat, amennyiben ő aziránt is kérdést intézett a vezetőséghez, hogy mi lesz a Jegyintézet felszámolásával és a felszámolás kérdésében is érdemleges álláspontot juttatott kifejezésre itt a nemzetgyűlés színe előtt. Az igen t. képviselő ur a volt Jegyintézet számvizsgáló bizottságának elnöke. A t. képviselő ur, mint aki a részvénytársaságok ügykezelésében és autonóm igazgatásában nagyon is jártas szakférfiú, nagyon jól tudhatná, hogy még egy részvénytársaság életében sincs megengedve, hogy az igazgatóság beleegyezése, hozzájárulása nélkül egyik igazgatósági tag — legyen biáa* az elnök is, — bármilyen ügyiben érdemleges tárgyalásokat folytasson kifelé. Ez pedig nagyfontosságú kérdés és a magyar nemzet szempontjából alkotmányjogi kérdés, így tehát neki egyáltalában nem volt joga arra, hogy ebben a kérdésben a nemzetgyűlést tájékoztassa. Épen ezért én azt a magam részéről tárgytalannak tekintem és újra megismétlem a pénzügyminister úrhoz intézett kérdésemet és nagyon kérem őt, tájékoztassa a nemzetgyűlést arról, hogy a, volt Jegyintézet félévi zárszámadásának előterjesztése miért késik, mikor várható annak bemutatása és a számvizsgáló bizottság jelentésének a nemzetgyűlés elé való terjesztése. Azt az álláspontot pedig egyenesen elutasítom, hogy a Jegyintézet felszámolása ellenőrzésének kérdésében a kormány állást foglalhasson mindaddig, míg a nemzetgyűlés kebeléből és a számvevőszék tisztviselői karából ki-