Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-556

A nemzetgyűlés 556. ülése 1926. bolás, amelyet az ilyen felülvizsgálat vagy kutatás és nyomozás okoz. Általában vastag hálátlanságnak tekintik ezt és azon a szellemi nivón, melyen a tömegek állnak, nem tudják megérteni, hogy miért épen ott indul meg a takarékossági folyamat. Én, igen t. minister ur, azzal a törekvésével, hogy az államháztartás keretében az állami bevételekből akarja az egész kérdést megoldani, részint rokkantellátási adóból, részint más állami bevételekből akarja fedezni ezen úgyis enormis költségeket, ezzel az eljárással nem értek egyet és huzamosabb idő óta nem is értettem egyet ezzel, mert belátom, hogy az államháztartás mai helyzetében nagyon nehéz volna ilyen módon kielégítő mértékig megoldani a kérdést, ellenben van az igen t. kormánynak erre más útja és módja, hiszen, mint már voltam bátor magam is felhívni az igen t. minister ur figyelmét, vannak itt üzletemberek, akik ezt üzletnek hajlandók tekinteni, akik ezzel, mint üzlettel, mint biztositási üzlettel hajlandók foglalkozni. Az igen t. kormánynak volt angol kölesönajánlata igen kedvező feltételek mellett és az angol kölcsönajánlat ezt a kérdést nem ilyen mértékig oldotta volna meg, mint az igen t. minister ur 24-én megoldotta a 100%-os és 75%-os rokkantat ellátásának kérdéséit, hanem feljegyzésem szerint ott, ahol a 100%-os rokkant 1,500.000 koronát kap, az angol kölcsönajánlat az igen t. minister ur elé olyan tervezetet terjesztett, amely 2,250.000 koronált tudott volna juttatni annak a 100%-os rokkantnak, akinek mikor a minister ur felemelte az ellátást csupán 1,500.000 koronát adhatott. Nem akarom az igen t. Nemzetgyűlés figyelmét hosszú ideig igénybe venni. Megvan az összehasonlitáis nálam, hogy még ez a karácsonyi ajándékképen jött emelés is mily meszsze mögötte niaradt annak az angd kölcsönajánlatnak, amely ezt a kérdést hajlandó lett volna megoldani s amely megoldási mód nekem már csak azért is tetszik, mert ezeket a háborús terheket a jövendő nemzedékre is átvitte volna részben és nem tisztán a jelenleg élő generációt sújtotta volna, ami szerintem igazságtalan és helytelen. És miként a pénzügyminister urat sarkalom mindig abban a tekintetben, hogy a nyugdíjasok ellátmányát egy kjülföldi kölcsön igénybevételével oldja meg, mert az államháztartás eigyensúlyát nem érinti, nem billenti fel és nem jelent többletet^ akként yégtelenül sajnálom, hogy annakidején — nagy kátr, hogy nem tudtam erről az angol kölcsönajánlatról, mert a nemzetgyűlés elé is hoztam volna, de csak utólag- tudtam meg, — mondom, sajnálom, hogy amikor ilyen kölcsönajánlat feküdt a kormány előtt, amely a hadirokkantak kérdését ilyen biztositási alapon külföldi kölcsönnel kívánta megoldani, az félretétetett. Ha most elégedetlen vagyok a mai helyzettel és javítását és emelését kérem az elSlátási díjaknak, megint szóvá, teszem ezt a kérdést és kérem a minister urat, méltóztassék konszideráeió tárgyává tenni, hogy nem lehetne-e újból visszatérni erre a gondolatra és nem lehetne-e az egiész hadirokkant-kérdést egy külföldi kölcsön igénybevételé vei és a biztosítás bekapcsolásával akként megoldani, amint arról szó volt, és amint azt komolyan mérlegelték is a népjóléti ministerin m kötelékében épugy, mint a oénzíigyministeriumban. T. Nemzetgvülés! Egeket kívántam a rokkantellátás terén néhány szóval TueHegvezni és csak azt kívánom még a mondottakhoz how.'füini, hogy azon szemrehányásban amelîyel az évi május hó 20-án, csütörtökön. 21 érdeklődés nagy hiánya miatt tegnap méltóztatott a nemzetgyűlés tagjait illetni, a legteljesebb mértékben osztozom, én, aki az összes tárcáknál felszólaltam és állandóan jelen vagyok, magam is sajnálattal látom, hogy nemcsak egyes képviselők, hanem egész pártok tüntetőleg távol tartják magukat a költségvetés tárgyalásától és csak egy olyan váratlan meglepetésnél, mint a tegnapi mátyásföldi repülőtéren történt letartóztatás vagy más ilyen meglepő szenzációk alkalmával látjuk képviselőtársaim nagy részét ebben a teremben. (Dréhr Imre előadó: Ez bizony szomorú!) Elndk: A képviselő ur beszéd idejéből még egy perc van hátra, kérem tehát, szíveskedjék beszédét befejezni. Szilágyi Lajos: T. Nemzetgyűlés! ^ Ezt én nemcsak az ügy rovására s az ügy kárára valónak tartom és ebben nemcsak azt a ridegséget tartom helytelennek, amelyet a kormány tanúsít minden egyes felszólalás iránt, mikor az egyes felszólaló képviselők legfeljebb abban a honoráriumban részesülnek, hogy az igen t. minister ur válaszára méltatja, — de hát nem mindegyiket méltatja válaszára — hanem sajnálattal kell konstatálnom, — és itt már hovatovább vagy a nemzetgyűlés elnökének intézkedése válik szükségessé vagy pedig valamely törvényhozási intézkedés lesz szükséges — hogy a parlamentről a napilapokban olyan tudósítások jelennek meg, hogy azokat most már másodszor is szóvá kell tennem, mert a mai napon is az egyik legelterjedtebb politikai napilapban feltűnő nagy címmel és belül is szövegben mégegyszer az foglaltatott, hogy a népjóléti tárca költségvetését a nemzetgyűlés a tegnapi napon részleteiben is megszavazta. Ilyen hír a nemzetgyűlés üléséről félrevezeti azokat a képviselőket, akik. mint például csekélységem is, reggel olvasták ezt és tegna/o este nem lehettünk jelen az ülés bezárásánál. Minthogy ma azt olvastam, hogy a költségvetést megszavazták, a lakáskérdésben például abszolúte nem teljesíthettem törvényhozói kötelességemet. Ha tehát a sajtó így jár el, ez is hozzájárul az érdeklődés teljes hiányához. A kormánynak ezt is bátor vagyok a figyelmébe ajánlani. Eluök: Szólásra következik? Csík József jegyző: Pronper Sándor! Propper Sándor: T. Nemzetgyűlés! Szép fehér napja van a nemzetgyűlésnek, szép vita folyik szociálpolitikai kérdésekről és én ennek végtelenül örülök. De megvallom őszintén, viszont borzasztóan saínálom, hogiy ez a szép vita eddig semmi eredményt nem ért el, a népjóléti minister ur mozdíthatatlan az ő számaiban és álláspontjaiban és egészen kilátástalannak látszik a továibbi vitatkozás is. Vannak azonban kérdések, amelyeket mégis szóvá kell tenni. Ilyen a rokkahtkérdés is, amely a magyar közéletnek nagyon eleven problémája. , Én is azok közé tartozom, akik esztendők óta viaskodnak a rokkant kérdélsibein a népjóléti minister úrral és szerettem volna ezen a téren a nyugVó pontot elérni oly értelemben, hogy ez a kérdés végre le kerüljön a napirendről, die ugy, hogy itt azután panaszok többé ne merülhessenek fel és hogy a rokkantak megkapják azt, amivel nekik a haza tartozik. Én ezt tartozásnak, 'beváltatlan váltónak minősitem, amelyet az egiész ország zsirált, amely váltó azonhan mindmáig beváltva nincs. Csunán néhány kérdásre szeretnék rámutatni. Az egyik az, hogy még mindig* nélkülözzük a rokkanttörvényt. Azt hiszem, ezt a kérdést kielégitő módon — eltekintve az anya-