Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-556

âÔ . Â nemzetgyűlés Ô56. ülése 1926. évi május hó 20-án, csüiörtöhon. zanak. Ezek az asszonyok dolgoznak, egyik sem akarja magát a magyar állmmal eltartatni, esak azt óhajtanák, hogy a magyar állam valamikép azt a munkaerőt, amit elvesztettek a férjükben, némi százalék erejéik kárpótálná. De az a negyvenezer koronás segély, a gyermekek részére pedig a hatezer koronás havi segély — két skatulya gyufa ára — épen nem alkalmas arra, hogy ezeknek az asszonyoknak és gyermekeknek lelkében megnyugvást teremtsen. Nem tudom eléggé hangsúlyozni az igen t, minister urnák azt, hogy ezen felszólalásainkat tegye magáévá, honorálja és ne engedje a füle mellett elmenni. Ö nagyon szép mondattal vezette be expozéját, mikor azt mondta, hogy kenyeret kérő emberek közé nem lehet fegyverrel lövetni. Elnök: Kérnem kell a képviselő urat, méltóztassék beszédét befejezni. Kiss Menyhért: Befejezem beszédemet a minister ur szavaival. Amint ő kenyeret kérő emberek közé nem akar lövetni fegyverrel, mert ezt a kérdést nem tudja igy elintézni, ugy a hadirokkantak, özvegyek és árvák százezreinek dolgát se erőszakkal és rendszabályokkal, hanem megértéssel, szeretettel és áldozatokkal igyekezzék megoldani. Elnök: Szólásra következik 1 Ősik József jegyző: Szilágyi" Lajos! Szilágyi Lajos: T. Nemzetgyűlés! Bekapcsolva beszédemet a minister ur tegnapi felszólalásába, szeretném ráolvasni, hogy az a nagy érdeklődés, amelyet keresett saját táreája iránt, az ő pártjában látszik meg legkevésbé. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Meg kell m állapitanom, hogy az igen t. minister ur pártjából, a keresztény gazdasági pártból, ezidőszerint az ülésteremben egyetlen képviselő sincs jelen. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Wolff Károly ott van!) Az érdeklődés hiányát tehát elsősorban a saját táborában méltóztassék konstatálni vagy keresni. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Saját pártom az általános vitánál itt volt! — Propper Sándor: Kötelessége védeni, de gyenge a védelem!) A rokkantkérdésben egyrészről az igen t. minister urés^ a kormány álláspontja, másrészről az én álláspontom közt természetszerűleg áthidalhatatlan az ellentét. Már körülbelül öt esztendő óta harcolunk egymással a rokkantellátás terén, amely harcnak, sajnos, alig van olyan változata, ahol maga a minister ur ne volna kénytelen elismerni, hogy felszólalásunk jogos, követelésünk indokolt, de ő nem tud a pénzügyi nehézségek miatt a helyzeten segiteni. Most azonban az a helyzet, hogy az igen t. minister ur abban a tudatban van és abban a meggyőződésben ringatja magát, hogy az 1925 december 24-én kelt rendeletével, amelyben legutóbb méltóztatott szabályozni a rokkantellátást, elegendő mértékűvé emelte a 75 és 100%-os hadirokkantak járulékát. El kell ismernem, hogy az igen t. minister ur akkor, amikor a 100%-os hadirokkant havidíjasoknak, vagyis a tiszteknek járulékát hárommillió koronában állapitotta meg, ez olyan nagy lépés, ugrás volt az előző megállapításokhoz képest, hogy erre az egyetlenegy kategóriára, tehát a százszázalékos hadirokkant tisztekre nézve el kell ismernem, hogy a minister ur megoldotta a kérdést akként, ahogy azt az állam pénzügyi viszonyai ma megengedik. Ellenben nem ismerem már el ezt az altisztekre és a legénységre vonatkozólag ily mértékben és nem ismerem el különösen a háború többi áldozataira vonatkozólag az intézkedést elegendőnek. Általában azt látom, hogy a férfiakról, tehát a hadirokkantakról gondoskodni próbált a 75 és 100%-os kategóriáknál, de már az özvegyeknél az az emelés, ami történt, tehát a nőknél, akik szintén a háború áldozatai, ott már nem elég, azt nem vitathatja el a minister ur sem, hasonlókép az árváknál, akiknél például a teljesen árvák járulókait meghagyta a régi csekély mértéken és csupán a félárvák járulékait emelte f,el. Én mindig nélkülözöm ugy az előadó ur beszédében, mint az igen t. minister ur expozéjában, valamint minden egyes nemzetgyűlési nyomtatványban azt, hogy tulajdonképen itt hány áldozatról van szó. Nem tudom, miért, de nincs a nagy nyilvánosság előtt a magyar kormánynak egy hivatalos statisztikája. (Felkiáltások jobb felől: Van!) Kerülő utón lehet csak hozzájutni, márpedig a komoly birálathoz feltétlenül szükséges a, nemzetgyűlésnek tudnia azt, hogy hány emberről van szó. így pl. sajnálattal kell megállapítani, hogy az a nagy emelés, amely a 75 és 100%-os hadirokkantaknál 1925 december 24-én történt, mindössze 8175 ember sorsán javitott, tehát az én nézetem szerint itt a minister ur nagy lépést az emelés tekintetében csak 8175 hadirokkantnál tett, holott a háború áldozatainak száma, tehát azok száma, akikről ezen költségvetési tételnél gondoskodni kell, nézetem szerint 323.373. Ha tehát még arra az álláspontra helyezkedem is, hogy a 75%-os és a 100%-os hadirokkantak sorsa el van intézve a lehetőséghez képest, akkor is csak 8175 emberről mondhatom ezt ki, mig a többiekre, több mint 300.000 emberre a törvényhozás rendelkezése nem kielégítő, így pl. teljesen lehetetlennek tartom a 25 és 50%-os hadirokkantaknál az eddigi járulékok fentartását és várom ennek a problémának a megoldását. Hallottam és az újságokból olvastam, — sajnos csak ezen az utón lehet erről hallanunk — hogy e tekintetben készül valamiféle végkielégitési eljárás. Olvastam, hogy a 25%-os hadirokkantakat a pénzügyminister ur ki akarja küszöbölni gondjaiból akként, hogy azokat végkielégítéssel látja el. Szeretném tudni és hallani, hogy hogyan — mert értesülésem szerint ilyen 25%-os hadirokkant 35.686 van és hasonlóképen kiváncsi vagyok az 50%-os hadirokkantak sorsára is — hogy méltóztatik-e hagyni a jövőben ugy ahogy volt, vag*y pedig itt is terveztetik valami pénzügyi megoldása ennek a dolognak 1 Brdekel ez megint azon okból, mert feljegyzésem szerint 20.169 50%-os hadirokkant van. Nem térek ki most azokra az unos-untalan hangoztatott érvekre, amelyekkel az igen t. minister urat évek hosszú során át nem tudtuk meggyőzni az özvegyek ellátása tekintetében, az árvák és a félárvák ellátása tekintetében, amikor az apát kutatja és az apának a foglalkozását vagy anyagi helyzetét kutatja, vagy legutóbb, mikor az özvegyek kereseti viszonyait kutatja az igen t. minister ur, mert hisz ezeket már elég alkalommal lesújtó módon elbiráltuk, de hallottuk azt is, hogy legutóbb, mikor kutattak az özvegyek kereseti viszonyai után, az egész kutatás mit sem eredményezett. Hallottuk, hogy rostálni akart itt az igen t. népjóléti minister ur és azokat az özvegyeket, kik valóban nem szorultak rá, ki akarta szorítani az ellátásból. A nagy nyilvánosságot mindenesetre érdekelné ez a kormányakció, amely a falvakban mindig nagy visszatetszést szült s amelynél nem éri meg azt a pénzügyi eredményt az az erkölcsi rom-