Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-562

A nemzetgyűlés 562. ülése 1926. Láng János jegyző (olvassa): »2. Rovat. Mérlegpénz 48.000 P.« Elnök: Megszavaztatik. Láng János jegyző (olvassa): »3. Rovat, Raktárdíj 40.000 P.« Elnök: Megszavaztatik. Láng János jegyző (olvassa): »4. Rovat. Bérletek 6400 P.« Elnök: Megszavaztatik. Láng János jegyző (olvassa): »12. Cím. Dohányjövedék. Kiadás. 1. Rovat. Személyi járandóságok 1,492.450 P.« — Strausz István! (Felkiáltások a jobboldalon: Eláll a szótői!) Strausz István: Nem, kérem, nem állok el. T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) A dohányjövedék költségvetési előirányzatánál a kritika csáb elismerésben és dicséretben fejeződhetik ki a közvetlen igazgatóság és vezetőség iránt. (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el.) Nem volna az a dicséret teljes, amelyet Vargha államtitkár ur az ellenzék részéről kapott, ha ebben a dicséretben nem osztoztatnók Tömöry államtitkár urat. (Fábián Béla: Különvéleményt jelentünk be! Mindjárt el fogom mondani miért!) Fábián t. képviselőtársam különvéleménye ebben a kérdésben nem lesz tárgyilagos, dacára annak, hogy ő biró volt, (Fábián Béla: Majd meglátja a képviselő ur!) Bizonyosan politikai szempontokra céloz t. képviselőtársam, én azonban minden intézkedésnél, minden nagy- és kistőzsde-engedély kiadásánál szinte eszményi tárgyilagosságot észleltem Tömöry államtitkár ur részéről. (Zsirkay János: Ezt mindnyájan aláírjuk! Tapasztaltuk!) Ezt annál inkább leszögezem, mert engem semmiféle szorosabb kötelék az igen t. államtitkár úrhoz nem füz. (Zaj, — Halljuk! Halljuk!) Ami engem mégis felszólalásra indit, épen az, hogy a pénzügyi központi kormányzat a politikát még ebbe az ágazatba is beleviszi, ép a dohány kis- és nagytőzsde-engedélyek kiadásánál. (Fábián Béla: No, most már helyben vagyunk!) Nem akarom konkretizálni az eseteket, de kerületemben is előfordult, hogy a központi igazgatóság a legtárgyilagosabban tette meg a maga javaslatát és ezt a ministeriumban egy tollvonással keresztülhúzták. Ha valahol, ugy a kis- és nagytőzsde-jogositványokra vonatkozó engedélyek kiadásánál mindenféle politikai szempontnak el kell némulnia. (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélsőbaloldalon. — Fábián Béïa: Hát most nem némul el? — Derültség.) A minister ur köteles összeegyeztetni az állam érdekeit az egyéneknek, a pályázóknak érdekeivel. (Hajós Kálmán: És érdemeivel!) Természetesen az érdemességével is. (Mozgás és közbeszólások a jobboldalon.) Ezt határozottan kiemelem, igen t. képviselő ur, mert engemet nem lehet invektivákkal illetni a zárszámadási ügyekben. Tapasztalhatta a t. képviselő ur, hogy aki a zárszámadási ügyekhez ért, az más kérdésekhez is mindig tárgyilagosan szólhat hozzá. (Almássy László: Elismeréssel vagyunk a képviselő ur működése iránt!) Akkor, bocsánatot kérek, félreértettem a közbeszólást. Azt hiszem, hogy a pénzügyminister urat helyettesítő igen t. kereskedelemügyi minister ur megérti felszólalásom célzatát és ha nem is tud ennek érvényt szerezni, mert csak helyettese a pénzügyminister urnák, majd ha visszatér Genfből a pénzügyminister ur, — reméljük, dicsőséggel — akkor lesz szíves ezeknek az intenciókévi május hó 28-án, pénteken. 243 nak érvényesítése érdekében a pénzügyminister urnái szót emelni. Még egy kérdésre vagyok bátor kitérni. Aki megfigyeli a kis- és nagy dohánytőzsdéseket, azt tapasztalja, hogy azok között jelentékeny számban vannak olyan közszolgálati alkalmazottak, akik akkora nyugdíjat kapnak, hogy az részükre tisztességes polgári megélhetést biztosit. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Bátor vagyok a t, kormány figyelmébe ajánlani ezt a kérdést és nagyon kérem, hogy a mostani nehéz kereseti viszonyokra való tekintettel vegye revízió aia a kis- és nagytőzsdei jogokat élvezőket és ezek közül azokat, akiknek megélhetése biztosítva van az állami nyugdíj révén, zárja ki ennek a jognak élvezetéből. (Zsirkay János: És adja oda a nincstelen rokkantaknak! — Cserti József: Vegye védelmébe az öngyilkosjelölteket!) Ezzel be is fejezem felszólalásomat. Bár a legnagyobb elismeréssel vagyok a dohányjövedéki vezetőség irányítása és az ebben az ágazatban működő tisztviselők működése iránt, minthogy a kormány iránt bizalmatlan vagyok, nem fogadhatom^ el ezen igazgatási ágazat költségvetési előirányzatát sem. (Graeffl Jenő: Elismeréssel van, de nem fogadja el!) Elnök: Szólásra következik! Lán«? János jegyző: Senki sincs feliratkozva. Elnök: Kérdem a nemzetgyűlést, kiván-e valaki szólanil (Fábián Béla: Az »eladás« rovatnál szót kérek. — Gaal Gaston: Én is!) Most nem az eladásról, hanem a dohányjövedéki személyi járandóságokról van szó. (Gaal Gaston: Itt is elmondhatom!) Itt nem mondhatja el a képviselő ur azt, ami a másik rovatra vonatkozik. Ha ehhez a rovathoz senki sem kivan szólani, a vitát berekesztem. A rovat meg nem támadtatván, elfogadottnak jelentem ki. Következik? Láng János jegyző (olvassa): »2. Rovat. Doloari kiadások 498.470 P.« Elnök: Megszavaztatik. Láng János jegyző (olvassa): »3. RoA^at. Üzemi kiadások 62,269.000 P.« — Fábián Béla! Fábián Béla: T. Nemzetgyűlés! Egészen röviden akarok foglalkozni avval a kérdéssel, amelyet már előbb a fogyasztási adóknál is megemlítettem. Nem tudom, Tömöry államtitkár urnák, vagy másvalakinek kell-e hálásnak lenni, de azt hiszem, ha valamiért hálásaknak kell lennünk vagy valamiért kritikával élünk valakivel szemben, az mindig a minister; a minister felelős mindenért, azért is, ha jól csinálják a dolgokat, és azért is, ha rosszul csinálják. Én tehát egyes ministeriumi tisztviselőket külön kiemelni azért, amit tesznek, vagy külön kritikában részesíteni nem óhajtom, a magam részéről csak azt akarom megjegyezni, hogy akár Tömöry államtitkár ur felelős érte, akár más, vagy pedig a minister ur,... (Strausz István: Pedig a képviselő ur nagyon sokat támadott egyes tisztviselőket!) Akkor, amikor egyes személyek voltak azok, akik a ministert véleményem szerint helytelenül informálták, itt azonban — nem akarom Tömöry államtitkár urat támadni, ellenben az egész nemzetgyűlés kritikáját kérem arra nézve, hogy lehetetlenség az, hogy hadiárváktól, mint ahogyan a legutóbbi időben is megtörtént, elvegyenek trafikengedélyeket Budapesten csak azért, mert más ember részére kellett a trafik, de nemcsak az engedélyt vették el azoktól a szerencsétlen hadiárváktól, akiknek az apja a harctéren esett el és özvegy édesanyjuk meghalt, hanem élvet-