Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-562

À nemzetgyűlés 562. ülése 1926. évi május hó 28-án, pénteken. 239 gyalni, minthogy azt annakidején elfelejtettem visszavonni, — ezennel visszavonom. Az elhangzott felszólalásokra vonatkozólag Szilágyi Lajos igen t. képviselőtársamnak akarok egy pár szót mondani. Mindenekelőtt jól esett az a meleghangú elismerés, amikor a tisztviselői kar és az adminisztráció ellen anynyi szó esik, amelyet hallottam igen t. képviselőtársam részéről Vargha államtitkárral szemben. Erre minden tekintetben rászolgált. A pénzügyministeriumnak egyik legderekabb tisztviselője, aki ritka tehetséggel és^ nagy képességekkel van megáldva. (Éljenzés a jobboldalon.) Szilágyi igen t. képviselőtársam azonban a minis ter iumnak másik államtitkárját többizben nem helyes kritikában részesítette. Egyet mondhatok és ez az, hogy Szabóky államtitkár nr olyan munkát végzett az ország érdekében, amelyért mindig esak elismerés fogja illetni. Az ő páratlan munkakészsége és nagy energiája nagyban hozzájárult ahhoz, hogy rendet tudtunk teremteni az államháztartásban. Vargha és Szabóky államtitkárok emberfölötti munkát végeztek és minden oldalról megérdemlik az elismerést, (ügy van! ügy van! jobbfelől.) A harmadik államtitkárt, Vértessyt is kritizálták, bár közvetett formában, mert hiszen a Takarékossági Bizottságot kritizálták. Vértessy, aki régi tagja a ministeriumnak, egész munkaerejét belevitte ebbe a nagyon kellemetlen kérdésbe és a Takarékossági Bizottság által kifejtett működésben neki igen jelentékeny része van. Boldog lennék, ha mindenütt ilyen vezetőférfiak állanának a hivatal élén. (Fábián Béla: Vértessy disze a ministeriumnak, ezért félretették!) Ami az igen t. képviselő ur felszólalásának többi részét illeti, sajnálom, hogy axra tegnap nem tudtam válaszolni. Örffy Imre igen t. képviselőtársam is szóvá tette ezt a problémát. Teljesen egy véleményen vagyunk ennek a kérdésnek rendezését illetőleg, t. i. hogy a vármegyei és községi háztartásokat egyszer végleges formában rendezni kell. Hogy az a törvénytervezet, amelyet méltóztatott emlitend, miért nem aktuális, annak magyarázata az, hogy közben olyan nagy^ változások történtek az egész államháztartásban, az adópolitikában stb., hogy ezeket figyelembe kell venni és ezért ezt a törvénytervezetet újból át kell dolgozni. Vannak ott nagy elvi kérdések is. Például megemlítem a kereseti adó problémáját. Ez át van engedve a községeknek és városoknak, de kell gondolkoznom azon, hogy abban a szisztémában maradjon-e meg, amelyben ma van, hogy t. i. az egyik város vagy község túliiagy bevételekhez jut, a másik pedig abszolúte semmi bevételhez sem (ügy van! ügy van!) és nem lehetséges-e olyan megoldást találni, hogy ez az adó maradjon meg továbbra is a községek és városok részére, azonban valamilyen egyenletes elosztási forma állapittassék meg. Be rendezni kell ezt a kérdést az államháztartás szempontjából is, mert nagyon összeiugg azzal ennek a kérdésnek komoly rendezése minthogy a városok, községek és vármegyék adóztatása visszahatással van az államháztartásra is. Én ebben a kérdésben teljesen egy veeményen vagyok a képviselő urakkal és orulök,_hogy t. képviselőtársaim ezt szóvátettek. Köztem és a belügyminister ur között ebben a tekintetben nincs eltérés. Ezek] a tervek most mar elkészültek és a nemzetgyűlés munkakeszsegen fog múlni, hogy az ősz folyamán ezeket törvényerőre emeljük. (Peyer KáNAPLÓ. XLIV. roly: Nem lehet a községektől az adójövedelmeket elvenni!) Ami a fényűzési adó kérdését illeti, erre vonatkozólag tegnap már nyilatkoztam, úgyhogy^ most nem tudnék többet mondani. Kérem a tétel változatlan elfogadását. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Szólásra következik! Láng János jegyző: Szeder Ferenc! Szeder Ferenc: T. Nemzetgyűlés! Kabók Lajos t. képviselőtársam megindokolása alapján javasolom, hogy az állatforgalmi adó címén előirányzott 12 millió pengő bevétel töröltessék az előirányzatból. Maga a pénzügyniinister ur is és a nemzetgyűlés minden egyes tagja is egyetért abban, hogy ezek a forgalmi adók — állatforgalmi adó, általános forgalmi adó és a többi forgalmi adók — a legbrutálisabb adónemek, melyek a szegény ember kenyerét és ruházkodását mértéken felül megdrágítják. Épen az, hogy ezek a közvetett ós forgalmi adók annyira ki vannak adórendszerünkben fejlesztve, mint — most már egészen nyugodtan mondhatjuk — Európa egyetlen államában sem, az oka és magyarázata annak, hogy úgyszólván a legdrágábban és a legnyomorúságosabb viszonyok között élünk Európában. Ez a gondolat vezet bennünket mindig, amikor ez ellen a brutális adónem ellen felszólalunk és javaslatokat teszünk. Nagyon szeretnők, ha a velünk szembenálló pártok is megszívlelnék ezeket az innét elmondott és a forgalmi adókkal kapcsolatos szavakat, honorálnák azokat s velünk együtt egészen más adórendszerre iparkodnának helyezni az ország gazdasági életét. Kérem javaslatom elfogadását. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik*? Láng János jegyző: Fábián Béla! Fábián Béla: Nem kívánok szólani. Elnök: Szólásra következik? Láng János jegyző: Pakots József! Pakots József: T. Nemzetgyűlés! Csak néhány általános megjegyzésre szorítkozom. Ennél a tételnél ütközik ki a magyar gazdasági élet tipikus baja, az a rákfene, amely megakadályozza azt, hogy itt a kereskedelem és az ipar magához térhesisen. (ügy van! a baloldalon.) Egy pénzügyi diktatúra nyomása alatt élünk általában, nemcsak mi a magyar társadalom, hanem azt kell mondanom, az egyes ministeri tárcáik is. A; pénzügyminister ur akaratától vagy elméleti megállapításoktól teszi függővé azt, hogy mit lehet a magyar gazdasági élet felvirágoztatására megtenni vagy mit nem lehet. A forgalmi adó mai állapota mutatja azt, hogy a pénzügyi kormány mennyire tisztán a maga papirosszámitásai szerint tudja a gazdasági életet dirigálni, amikor az adókulcsnak 3%-ról 2%-ra történt leszállítása dacára ugyanolyan forgalmi adójövedelmet tud biztosítani, (Cserti József: Többet!) vagy talán többet is, mint 3% mellett. S ha hozzávesszük azt, hogy időközben rohamosan kisebbedett a forgalom, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) mert hiszen az egész társadalom vásárlóereje hihetetlen módén megromlott, akkor ebben az aránytalanságban jut kifejezésre az, hogy az átalányozáfíi rendszerben micsoda krudélis nnáneszeimpontok érvényesülnek, minden szociális és gazdasági megértés nélkül, (ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nagyon örülök, hogy a kereskedelemügyi minister ur épen jelen van ennek a kérdésnek tárgyalásánál, (Strausz István: Ő is sokallta az adókat!) mert itt látom a35