Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-562

À nemzetgyűlés 562. ülése 1926. évi május hó 28-án, pénteken. nister ur hivatali elődje megtette idevonatkozó kötelesség"ét, amenyiben még évekkel ezelőtt elkészítette az ezen háztartások ujabb szabályozására vonatkozó törvényjavaslatot. Közkézen is forgott egy ilyen törvényjavaslat-tervezet, amely tudomásom szerint Vargha Imre államtitkár urnák és Lukács Ödön ministeri tanácsos urnák nagy szaktudással és a tőlük megszokott és náluk már ismert képességgel végzett kitűnő munkája volt. (Éljenzés a jobboldalon.) Csodálatosképen azonban a nemzetgyűlés ezt a törvényjavaslat-tervezetet a mai napig nem tárgyalta. Kérdezősködtem és kutattam utána s ugy vagyok értesülve, hogy a belügyministerium irattárában, a belügyministerium törvényelőkészítő közegeinek kezén akadt el ennek a törvényjavaslatnak sorsa a szokásos módon: a hatásköri kérdés és a két ministerium között való féltékenység következtében. A belügyministerium, mely a saját vagyonfelügyeleti jogára hivatkozik, féltékenykedik a pénzügyministeriumra, amely törvényjavaslatot merészelt elkészíteni a vármegyék, községek és városok háztartásának rendezésére. Mint mondám, a belügyministerium egy és ugyanazon kódexbe akarja összefoglalni mindazt, ami a községet, a várost vagy a vármegyét érinti, vagyis ama bizonyos sokat emlegetett közigazgatási reformban, amelyet mindig beígérnek, amelyet azonban sohasem tárgyalunk és amelynek tárgyalására semmi, de semmi reményünk sincs az ellenzéki oldalon. Meg vagyunk győződve afelől, hogy az igen t. belügyminister ur a közigazgatási reformot a törvényhozás elé hozni és döntés alá juttatni nem fogja, így tehát sohasem lesz rendezve törvényes utón a községek, városok és vármegyék háztartása, hanem maradna az a rendeleti állapot, amely most fennáll. Nem hiszem, hogy az igen t. pénzügyminister ur ezt helyeselné. Kérem, hogy ne várja kollégájának, a belügyminister urnák erre vonatkozó hozzájárulását, hanem a rend, az egyszerűség, az adminisztráció egyszerűsítése és az adminisztráció olcsóbbitása érdekében is, de minden néven nevezendő közérdekből is sürgősen terjesszen törvényjavaslatot ide a községek, városok és a vármegyék háztartását illetőleg. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Láng János jegyző: Kabók Lajos! Kabók Lajos: T. Nemzetgyűlés! A forgalmi adóknál az általános forgalmi adót nem teszem szóvá, mert azt előttem szóvátette Saly képviselőtársam, azonban kifogásolnom kell az állatforgalmi adót, amely hozzájárul ahhoz, hogy a hus megdráguljon és amely nem teszi lehetővé, hogy a hus olyan árat érjen el, hogy a szegényebb néposztály is hozzá tudjon jutni a maga husszükségletéhez. Ugyancsak kifogásolnom kell a cukorrépaforgalmi adót is. Bár ez nem is jelent olyan nagy összeget az államnak, mégis ugy gondolom, hogy a cukor külön elég erősen, elég jelentősen van megadóztatva, amennyiben ott is van kincstári haszonrészesedés és fogyasztási iitdó. Miért kell tehát külön még a cukorrépára forgalmi adót is kivetni? Ez mind hozzájárul ahhoz, hogy a cukor ára megmaradjon mai magasságában. Ellenben ugy látom, hogy az értékpapír forgalmi adónál inkább érhetne el az állam több bevételt, különösen ha a tőzsdei spekulációt vesszük figyelembe. Én nem általánosítok ebben a kérdésben, hanem főkép a tőzsdei spekulációra gondolok. Nevezetesen számtalanszor lehet tapasztalni azt, hogy kifejezetten tőzsdei spekulánsok vannak, akik az egyik héten vásárolnak, a másik héten eladnak és igy egy-egy értékpapírt egy éven belül számtalanszor megforgatnak a tőzsdén. Véleményem az, hogy az ilyenek, akik vásárolnak és vesznek értékpapírokat, viseljék az értékpapirforgalmi adót erőteljesebb mértékben. Ezt a pénzügyminister urnák meg lehetne csinálni olyan formában, hogy ez azokat a tőzsdei üzéreket érje, akik kifejezetten ebben találják meg a maguk boldogulását. Jóllehet hogy ma olyan időben vagyunk, amidőn az úgynevezett tőzsdei bessz idejét éljük és amidőn kevésbé van olyan forgalom kialakulva, minit volt egykor^ az infláció idején, mégis azonban, ha az állani jövedelemhez akar jutni, akkor tessék itt a forgalmi adó mértékét ugy megszabni, hogy elérje azt a jövedelmet, amelyet elérni akar az állatforgalmi adóval és a cukorrépaforgalmi adóval. Az állaltforgalmi adóból például; mai papirkorpnában 150 milliárdot vesz be az állam, cukorrépaforgalmi adóból pedig 12 milliárdot, ami összesen 162 milliárd koronát tesz ki. Ezt, azt hiszem, a pénzügyminister ur könnyen átvihetné az értékpapirforgalmi adóból eredő bevételéi közé, onnan vételezhetné ezlt be és az állatforgalmat és a cukorrépaforgalmat mentesíthetné a forgalmi adótól. Ezzel azután lehetővé tenné azt, hogy részben a cukor, részben az állat, vagyis a hus ára lejebb szálljon. Ami a fényűzési forgalmi adót illeti, itt különösen kifogásolnom kell az értékhatárt. S az értékhatár kifogásolásánál az ipar kérdése is szóba kerül. Nem akarok másra célozni, csak arra, hogy amidőn egy vevő bútort akar vásárolni és eljut olyan butor kiválasztásáig, amely már fényűzési adó alá esik, akkor megtorpan és olyan bútort nem vasáról s ezáltal az iparnak is bizonyos károkat okoz^ Az értékhatár olyan alacsonyan van megszabva, hogy az már igen erősen kifogásolható és ez a mai nagy gazdasági válságban nem jelentéktelen mértékben járul hozzá ahhoz is, hogy bizonyos iparágak ennek következtében szenvednek, mert a fogyaszltó visszariad attól, hogy fényűzési adó címén 10%-ot lefizessen és inkább nem vásárol olyan bútort, amely beleesik ebbe a kategóriába. Ugyanígy lehet azután ezt tovább egyéb iparcikkekre is vonatkoztatni, miért is ez egészen jogosan kifogásolható és épen ezek alapján szükség volna arra, hogy a fényűzési adónál, — nem értem természetesen alatta a pezsgőt, meg az egyéb tényleges luxuscikkeket, hanem az ilyen előbb is emiitett cikkeket és tárgyakat — a pénzügyminister ur revízió alá vegye az értékhatárt és azt tényleg ugy állapítsa meg, hogy olyan reakciót ne váltson ki az értékhatár megállapítása, mint amilyen reakciót vált ki tényleg. Ez. t. pénzügyminister ur, valójában az adójövedelem csökkenéséhez vezet, mert a vásárlók, a vevők megriadnak, nem akarják viselni a fényűzési adót és ez okból a fényűzési adó címén előirányzott összeg lesz kevesebb. A forgalmi adónál tehát ezeket a kifogásokat és észrevételeket voltam bátor megtenni abban a reményben, hogy a pénzügyminister ur lesz szíves ezeket figyelembevenni és ténykedéseit a leg-közelebbi időkben legalább ezeknek értelmében kifejteni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: A pénzügyminister ur kivan szólni. Bud János pénzügyminister: T. Nemzetgyűlés! Mindenekelőtt bejelentem, hogy az 1925/26. költségvetési évre szóló appropriációs törvényjavaslatot, — mivel most a kettőt egy törvényjavaslatban együttesen fogjuk letár-