Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-562

£3ê A nemzetgyűlés 562. ülése 1926. a kasszához és a kereskedőnőt, aki kifogást emelt az ellen, hogy nála reggel hat órakor jelenjenek meg és a kasszához menjenek és kifogást emelt az ellen, hogy az adóellenőr a könyveket követelte és magához vette, megverte. (Zaj a középen.) Azt hiszem, ezt a képviselő ur sem helyesli. (Dréhr Imre: Bizonyára kivizsgálás alatt van!) Nem történt semmi és annak dacára, hogy ez az eset márciusban történt, a forgalmi adóellenőr még mindig a helyén van. És hogy mi történik a kivizsgálásnál... (Dréhr Imre: Feljelentette!) Igen, feljelentette. Megmondom, mi történt azután. A 76 esztendős öregasszony szintén tett feljelentést azért, mert a pénzügyi közeg vele Bzemben ugy lépett fel, hogy kénytelen volt ezt magának kikérni. Az eredmény pedig az lett, hogy az illető pénzügyi közeg azzal jelentette fel a szegény adóalanyt, hogy ez a 76 esztendős öregasszony megverte őt. Nagyon nevettek, amikor ebben a kérdésben panasszal éltem. Ennek a feljelentésnek alapján a 76 éves öregasszonyt megbüntették, hiszen természetes, hogy vele szemben a közhivatalnoknak volt igaza és elvették tőle az engedélyt. A minister ur, tudom, hogy maga sem helyesli, nem is helyeselheti ezeket a dolgokat, (liud János pénzügyminister: Senki sem!) Ezért arra kérem, méltóztassék utasitani az adminisztrációt, hogy ilyen dolgok elő ne fordulhassanak. Itt van a konkrét példa. A minister ur konkrétumot kért arra vonatkozóan, hogy az adókivetéseknél a forgalmi adóátalányok meghatározásánál, amelyek ma már véleményem szerint tulajdonképen nem is forgalmi adók, hanem kontingentált egyenes adók, milyen bajok tapasztalhatók ós azt kivánta, hogy ezekre nézve kirivó példát hozzak fel. Itt van egy egészen kirívó példa, amelynek már szintén többizben voltam bátor a kivizsgálását kérelmezni. Olyan községben, ahol ma nincs munkaalkalom, Csepel községben, ahol elbocsátják a munkásokat és a tisztviselőket, kétmillió korona forgalmi adót róttak ki az egyik fűszeresre, ami azt jelenti, hogy annak a fűszeresnek havonként 100 millió, naponként tehát 3,333.000 korona forgalmat kell csinálni. Még nem is volt jogérvényesen kivetve a forgalmi adója, mert a kivetést megfellebbezte, amikor máimegjelentek nála az üzletében kocsival a forgalmi adóügyben és elvitték az áruját. Ennek az embernek semmi baja nem volt, csupán az, hogy a községi jegyzővel nem volt jóviszonyban. (Rothenstein Mór: Ez már nagy baj!) Ezt az esetet már több alkalommal tudomására hoztam a minister urnák és az osztálynak is. Méltóztassanak elképzelni, lehetséges-e, hogy Csepel községben egy füszerkereskedő havonként 100 milliót forgasson ugy, hogy kétmillió korona lehessen a forgalmi adója. Az apropriáció tárgyalása során Sándor Pál képviselő ur másik ilyen esetet fog előhozni, egy törökbálinti özvegyasszony esetét, akire havonként 3 millió koronát vetettek ki, tehát havi 150 millió koronás forgalom után rótták meg. forgalmi adóval. Ez lehetetlenség. Nem kell az üzleti viszonyokat ismerni, nem kell ismerni a helyzetet, nem szükséges ehhez az, hogy Csepelen munkanélküliség legyen és rossz viszonyok uralkodjanak, mert itt a nemzetgyűlésen minden ember meg tudja állapitani azt, hogy lehetetlenség, hogy egy fűszeres Csepelen havonként 100 millió korona forgalmat csináljon. Ha pedig nem csinál 100 millió forgalmat, akkor azt a kétmilliót, amit ennek a szegény embernek le kell fizetni, nem a forgalom után fizeti, hanem a vagyonából. évi május hó 28-án, pénteken. A másik kérdés, amelyet a minister ur figyelmébe akarok ajánlani, a késedelmi kamat kérdése. Elismerem azt, hogy a forgalmi adónál, ha ezt tényleg csak a forgalom után fizetnék és ha a kereskedő a forgalmi adót be tudná szedni a forgalom alkalma val attól az embertől, aki nála vasáról, akkor tényleg csak adószedője volna a forgalmi adó tekintetében az államnak. De mikor a helyzet az, hogy sokkal nagyobb a forgalmi adó, mint amennyit a forgalom után fizetni kellene, akkor lehetetlenség az, hogy 3%-os késedelmi kamat állapittassék meg a kereskedőkkel szemben. Elnök: Kérnem kell a képviselő urat, méltóztassék az 1. rovat keretében maradni, amely a személyi járandóságot tárgyazza. A képviselő urnák a késedelmi kamatot illetően később lenne módjában felszólalni, a tétel másik rovatának utolsó fejezeténél. Fábián Béla: Erről a kérdésről tovább beszélni nem akarok. A személyi rovatnál csak arra akarom a minister ur figyelmét felhivni, hogy az eredeti blokkrendszerrel szemben az iparosok és a kereskedők mindenütt azért követelték az átalányozást, mert azt remélték, hogy ekkor a forgalmi adóellenőrök nem fogják őket zaklatni. Most átalányozva vannak, de azért a forgalmi adóellenőrök is megvannak. Arra kérem a minister urat, hogy ezt az egész hatalmas nagy apparátust, amely a forgalmi adóellenőröknek ezrével ajándékozza meg az országot, méltóztassék leépiteni és akkor töméntelen tisztviselői fizetéstől szabadul meg, aminek következményeképen talán a forgalmi adó csökkentésére is gondolni lehet. Elnök: Szólásra következik? Láng János jegyző: Peyer Károly! Peyer Károly: T. Nemzetgyűlés! A forgalmi adó összege ebben a költségvetési évben ugyanolyan összeggel szerepel, mint a megelőző évi költségvetésben. Nem tudom ennek magyarázatát adni, különösen akkor, amikor a pénzügyminister ur az elmúlt év folyamán a forgalmi adóátalányt 3%-ról 2%-ra szállitotta le. Elnök: Kénytelen vagyok figyelmeztetni a képviselő urat is, hogy ez a kérdés nem a tárgyalás alatt lévő személyi rovathoz, hanem a tételnek későbbi rovatához tartozik. (Peyer Károly: Akkor bocsánatot kérek, tévesen irtak fel!) Szólásra következik 1 Ha senki szólni nem kivan, a vitát berekesztem. A pénzügyminister ur kivan szólani. Bud János pénzügyminister: T. Nemzetgyűlés! Végtelenül sajnálom, hogy Kiss Menyhért igen t. képviselőtársam megfeledkezett arról, hogy ő valaha pénzügyi fogalmazó volt. (Felkiáltások jobbfelől: Az is volt?) Ugy tudom. Neki tudnia kell nagyon jól, hogy amikor valamely adószisztema életbelép, az első pillanatban nem lehet azt ugy kimunkálni, hogy megfeleljen a tényleges helyzetnek és abban a percben, amikor az átalányozás rendszerét állapitjuk meg, még nem állanak olyan jó adatok és adóvallomások rendelkezésre, hogy a kivetés a tényleges helyzetnek megfelelhessen. Ebből származott az, hogy látszólag több adót kellett fizetni. Igaz és elfogadom, hogy tényleg voltak is ilyen kinövések, viszszásságok, de alapjában véve semmi egyéb nem történt, mint a helyes adóalap megállapítása és a forgalmi adó 3%-ról 2%-ra laszállittatott. Hogy megmeneküljek attól, hogy ez a kérdés még egyszer szóvátétessék, mert Peyer Károly képviselőtársam szóvátette, hogy miért