Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.
Ülésnapok - 1922-562
A nemzetgyűlés 562. ülése 1926. Kérdem, kiván-e még valaki szólni? (Nem!) • Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. A pénzügyminister ur kivan szólani! Bud János pénzügyininister: T. Nemzetgyűlés! Azt hiszem, hogy az alkotó munkát illetőleg- csak annak van joga kritikát gyakorolni, aki az ellenkezőt tudta bebizonyítani. Különösen Peyer képviselőtársam mondott itt éles kritikát, azonban nem vettem észre, hogy annak idején, mikor módjuk volt rá, valamit tudtak volna alkotni. Én tehát ennek alapján nehezményezem ezt, mert nem lehet folyton ilyen élesen kritizálni és soha semmi eredményt el nem ismerni. (Farkas István: 12 millió emelkedés: ez az eredmény!) Ezen a téren csak ebben az évben eddig 9 millió^ aranykorona utaltatott ki házépitésre és lakásépítésre, amihez ha hozzáveszem a magánépitkezést, összesen 18 millió aranykorona fog ebben az évben épitkezésre fordíttatni, (Peyer Károly: Eddig mit csináltak? Tízezer sufnit építettek! — Zaj.) Az igen t. képviselőtársaim soha semmi eredményt el nem ismernek. Én ezt megszoktam és igazán nincsen nagy okom, hogy ezen sokat törjem a fejemet. (Farkas István: Elég baj!) Rá kell mutatnom arra is, hogy Peyer képviselő ur beszédében nagy ellentmondás is volt. Ö azt várja, hogy a kapitalizmus olyankor építsen, amikor az építkezés jövedelmező, ha pedig nem jövedelmező, akkor az állam építtessen. Ezt furcsának találom, mert végeredményben az^ állam is a kapitalisztikus rendszerben él, az államnak szintén meg vannak a maga határai, ameddig elmehet a maga törekvéseiben és az állam igenis, megtette a maga kötelességét ebben az iránvban és mf» is fogja tenni a jövőben is. (Helyes T és a jobboldalon.) Ami a házadót illeti, azt látom, hogy abszolúte teljesen homályban van ez a kérdés igen t. képviselőtársaim előtt, mert hiszen a helyzet végeredményben az, hogy a házadó egy megállapitott tétel. Amennyi a házbér, az annak megfelelő adóétel illeti meg az államot. (Farkas István: 12 millióval többet vesz be, tehát emelni fogják a házbért!) Azt hiszem, hogy egyszer ebben a tekintetben normális állapotokra kell jutnunk. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) Ezt nedis: fokozatosan, nem máról-holnapra kell elérni, mert csak igy lesz komoly énitkezés. A komoly építkezésnek igenis, egyetlen előfeltétele az, hogy rentábilis legyen az épitkezés : A másik oldalról nem lehet áldozatokat várni és csak ez fogja a lakáskérdést helyes alapokra fektetni, mert különben soh lakáskérdést egészséges alapokon meeroldani nem fogjuk. (Ugy van! Ugy van! jobb felől. — Saly Endre: Európa pénzügymiriisterel mind hülyék? — Zaj.) E'nök: Csendet kérek! Bud János pénzügyminister: Strausz képviselőtársam kérdésére azt válaszolom, hogy a házadóra vonatkozó végrehajtási utasítás tervezete elkészült, most van revizió alatt és ugyancsak munkában van a földadóra vonatkozó végrehajtási utasítás is. Kérem, méltóztassék a rovatot elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon és a "középen.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem: méltóztatnak-e a 2, rovatot elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a 2. rovatot elfogadják, szíveskedjenek felállani ! (Megtörténik.) Többség. A Ház a 2. rovatot elfogadta. Következik a 3. rovat, évi május hó 28-én., pénteken. 233 Forgács Miklós jegyző (olvassa): »3. Rovat. Társulati adó 12,760.000 P.« Elnök: Megszavaztatik. Forgács Miklós jegyző (olvassa): »4. Rovat. Jövedelem és vagyonadó 61,944.000 P.« — Kabók Lajos! Kabók Lajos: T. Nemzetgyűlés! Az egyenes adók 4. rovatában a jövedelem- és vagyonadóból előirányzott bevétel van feltüntetve. Bár a jövedelmi adóról már a tegnapi nap folyamán az általános vitánál Malasits Géza és Saly Endre t. képviselőtársaim véleményüket nyilvánították, szükségesnek tartom újból elmondani, illetőleg megerősíteni mindazokat, mert tapasztalatom van atekintetben, hogy a jövedelemadónál, különösen a létminimum kivetésénél rendkívül nagy igazságtalanságok vannak. Régóta fájlaljuk ezt és többizben tettük mái szóvá, a pénzügyminister ur azonban minden egyes felszólalásra érzéketlen maradt és továbbra is abban a formában hagyta meg a jövedelemadónál megállapitott létminimumot. Azt tapasztalhatta a nemzetgyűlés, hogy a jövedelmi adó kulcsát a legfelsőbb fokon a legutóbbi időben lényegesen enyhítették, mert a pénzügyminister ugy látta, hogy azok a felső kategóriák rászorulnak arra, hogy őket védelmébe vegye és mentesítse az adóterhek egy részétől, nem látta azonban szükségét mindezideig a pénzügyminister ur annak, hogy a szegényebb néposztály, a kevés keresettel, kevés jövedelemmel birok terhein is enyhitsen és a létminimumot olyan összegben szabja meg, amely tényleg elviselhető. Súlyos kifogás alá esett a létminimum megállapításánál az is, — ami ugyancsak; tapasztalható a kereseti adónál is — hogyha a jövedelem akármilyen kevéssel múlja is felül a létminimumot, ha csak egy aranykoronával is, már az egész jövedelem adózás alá esik és^ igy egyszerűen elveszti értékét, lényegét a létminimum. Azért teszem ezt a kérdést ez alkalommal is szóvá, bár tegnap már többen szóvá tették, mert szeretném, ha a pénzügyminister ur végre már megértené azt, hogy az olyan létminimumnak nincs semmi értelme, amelynél a létminimumon felüli összegnél egyáltalában nem helyezik levonásba a létminimumra megállapitott összeget. Mert a létminimumnak tulajdonképen egy indoka van: a létminimum megállapítása valójában arra való, hogy a tényleges megélhetést fedező összeg adómentes legyen és csak az az összeg kerüljön adózás alá, amely a tényleges megélhetésen felül van. Ezt az elvet ezidiőszerint a mi adózásunk nem veszi figyelembe, a pénzügyminister ur sokszori sürgetésünk ellenére még mindig nem tért rá eery olyan létminimum megállapitására, amely egyrészt tényleg fedi a tényleges / megélhetést, másrészt pedig valóban azt a célt szolgálja, amelvet a létmininmmnak szolgálnia kell. Ezidőszerint a jövedelemadónál 2400 aranykorona az adómentes létminimum, de mihelyt valakinek a jövedelme 2401 koronát ér el. akkor az egész összeg után kell jövedelemadót fizetnie épugy, mint a kereseti adónál. Tehát ugy a jövedelemadónál, mint a kereseti adónál szükség van arra. hogy az általunk sokat sürgetett változtatás megtörténjék, mert végre be kelleme látnia a pénzügyminister urnák, hogy ezirányu kívánságunknak ép olyan, sőt még fokozottabb létjogosultsága van, mint annak, amelyet a pénzügyminister ur annakidején kifejteit, amidőn a felső fokozatoknál a csökkentést végrehajtotta. Annakidején a üenzüsrvminister ur tudott belátó álláspontra helyezkedni és megállapitotta, hogy 40%-nál már olyan súr 34*
