Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.
Ülésnapok - 1922-562
334 A nemzetgyűlés 562. ülése 1926. évi május hó 28-án, pénteken. lyos az adóteher, hogy az adóalanyok ezt nem birják el, épen ezért mérséklésre van szükség — és ezt a mérséklést tényleg végre is hántotta, Ellenben a tényleg segítésre, adómérséklésre szoruló rétegeknél ezt már nem ismeri el & pénziigyminister ur és egyáltalában nem hajlandó olyan intézik« désre, amely az eddigi viszás, helytelen és elviselhetetlen állapotot megváltoztatja. Épen ezért ez alkalommal is, mint minden alkalommal, hangsúlyoznunk, követelnünk kell, hogy a létminimum megúllapitásánál történjék meg má!r az, amit szóban és Írásban már ugy a nemzetgyűlés, mint a pénziigyminister ur elé juttattunk, mert épen azoknak az adózó rétegéknek a helyzete elviselhetetlen, amelyekre vonatkozik ugy felszólalásom, mint az irásos megállapítás. Furcsának találom az előirányzatnál, azt is, hogy mig az 1925/26. esztendőben 41,600.000 pengő volt előirányozva jövedelemadó címén, addig az 1926/27. esztendőben már 49,600.000 pengőt irányoz elő a pénzűgy minister ur. Indokolásában azt mondja, hogy (olvassa): »a jövedelem- és vagyonadó hozadékának emelkedését részben az adóalapok intenzivebb kimunkálása, részben a házak jövedelmének lényeges emelkedése biztosítja.« Ebben az indokolásban tehát már benne rejlik az, hogy a korinán y részben tervbe vett egy alapos házbéremelést, rászben pedig tervbevette azt, hogy az adóalanyokat fokozottabb mértékben fogják vexálni, mint vexálták eddig, mert az alatt a kifejezés alatt, amelyet a pénziigyminister ur itt az indokolásban használ, — »az adóalap intenzivebb kimunkálása« — lehet azt érteni, hogy helyesebben fogják megállapítani az adókat, de lehet azt is érteni, hogy a behajtás szigorúbb lesz és ez a szigorúbb behajtás fogja eredményezni azt a differenciát, amely itt a költségvetésben lényeges összegben, 8 millió pengőben mutatkozik. Ugy veszem észre ennél a különbözetnél, hogy a pénzügyminister ur egyáltalában nincs tekintettel arra a gazdasági válságra, amelyben élünk; nem akarja észrevenni, hogy az adóalanyok teljesen leromlottak, nincs kereseti lehetőségük, nincs fogyasztóképesség, hanem azt reméli, hogy a jövedelemadó összegét 41.600.000 pengőről fel lehet emelni 49,600.000 uengőre. Azt hiszem, helyesen itélem meg a helyzetet, amikor azt mondom, hogy a pénziigyminister urat súlyos csalódás fogja érni e téren, mert a gazdasági helyzetben a következő költségvetési évben nem fog bekövetkezni lényeges változás, nem lesz nagy jövedelemszaporulat s ez okból rombadől az a számítás, amelyet a költségvetési előirányzatban a pénziigyminister ur tervbe vett. A pénzügyminister urnák figyelembe kell vennie azt á helyzetet, amelyben élünk és azt a tevékenységet, amelyet a kormányzat az ország bénult gazdasági életének helyreállitásánáí tényleg kifejt. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Kabók Lajos: E tekintetben ígéreteink vannak ugyan, sajnos, a multak tapasztalatai azonban azt bizonyítják, hogy az ígéretekből nagyon kevés valósult meg. (Bud János pénziigyminister: Annyit ígérni nem tudtok, mint önök, ez bizonyos!) Nem arról van szó, hogy sokat ígérjen a minister ur; a minister úrtól azt várjuk, hogy amit ígér, azt tartsa is be, mert egy pénzügyministernek kell annyira előrelátónak lennie, hogy lássa, mit tud megvalósítani és ígéreteiben ne menjen messzebb, mint amennyit tényleg megvalósíthatónak tart- Letagadhatatlan tény azonban az, hogy a pénzügyminister ur itt a nemzetgyűlés színe előtt is már több esetben messzemenő kijelentéseket, messzemenő ígéreteket tett ós ezekből, igazán mondhatom, nagyon kevés valósult meg. Nem akarok túlzó lenni, nem akarom azt mondani, hogy semmi, ha azonban az Ígéreteket szembeállítjuk a tettekkel, akkor azt fogjuk látni, hogy a tettek egyáltalában nem állanak arányban az ígéretekkel- Vigyáznia kell tehát a pénzügyminister urnák, hogy ne érje itt olyan csalódás, hogy ez esetleg 8 millió pengővel kevesebbet jelentsen, mert bekövetkezhetik esetleg az, hogy az adóbevételeknél nemhogy 8 millióval több bevételhez jut az állam a múlt évinél, hanem kevesebb bevételhez. Ezek volnának lényeges észrevételeim kifogásaim és amidőn erre vonatkozó felszólalásomat befejezem arra kérem a pénzügyminister urat, hogy méltóztassék végre már a sokat hangoztatott kívánságokat egyszer megvalósítani és ugy a jövedelem, mint a kereseti adó létminimumánál olyan megállapításokat tenni, amelyekre tényleg szükség van, olyan összegben megállapítani a létminimumot amelyre a megélhetés érdekében szükség van; méltóztassék továbbá szakítani azzá] a rendszerrel, amely azt jelenti, hogy mihelyt a jövedelem vagy a kereset a létminimumot bármily csekély összeggel is túlhaladja, az adókivetés azonnal az egész kereseti vagy jövedelmi öszszegre vonatkozik. Egyébként a tételt nem fogadom el. Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kivan, a vitát bezárom. Kivan a pénzügyminister ur szólani ! (Bud János pénzügyminister: Nem!) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A tétel meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik az 5. rovat. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Forgács Miklós jegyző (olvassa): »5. Rovat. Vegyes bevételek 1,624.000 P.« — Peyer Károly! Peyer Károly: T. Nemzetgyűlés! Azt a helytelen gyakorlatot kívánom szóvátenni, amelv az adókivetéseknél áll fenn, hogy t. i. a fellebbezés alatt lévő tételek után is kiróják a, késedelmi kamatot, sőt fel is számítják. Ez az ügy ismételten szóbakerült a főváros közigazgatási bizottságában, ahol az adófelügyelő figyelme erre külön felhivatott, de ugy tudom, hogy e téren intézkedés mindezideig nem történt. Tteljesen helyesnek és igazságosnak tartom, ha olyan tételek után, amelyek szabályszerűen kirovattak és kellő időben nem fizettettek be, késedelmi kamat számíttatik fel, de nem volna helyes és célszerű olyan tételek után is felszámítani ezt a kamatot, amely tételek fellebbezés alatt állanak és amelyek utólag korrigáltatnak. Kívánatos volna, ha ezen a téren a pénzügyminister ur egy egységes gyakorlatot hozna be. A helyzet ugyanis az, hogy egyes hivataloknál ezt elfogadják, de más hivataloknál nem és én azt hiszem, nem lehet célja és érdeke senkinek, hogy akár az egyik, akár a másik adónál olyan kamatokat viseljenek, amelyekre vonatkozó adótételek fellebbezés alatt állnak és utólag esetleg korrigáltatnak. Ami a pénzügyminister urnák az előbbi pontnál tett megjegyzését illeti, hogy t, i. módunkban lett volna alkotni, nem tudom, hogy ezt mely időre vagy mire értette. Én a minis-: d ter ur tájékoztatására csak azt akarom meg-