Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.
Ülésnapok - 1922-562
232 A nemzetgyűlés 562, illése 1926, évi május hó 28-án, pénteken. ságait miért honorálja a legtöbb esetben 100 százalékig, akkor ennek a tételnek emelkedés?; ad erre magyarázatot; magyarázatot ad azért, mert a kormány szívesen engedi a házbérek emelését és szívesen járul hozzá bizonyos mértékig ahhoz a programmhoz és ahhoz a propagandához, amelyet a háztulajdonosok jól szervezett csoportja kifejt, hiszen az által, hogy a házbérek emelkednek, ennek százalékos arányában az állam jövedelme is emelkedik. A házbérbevallási ivekben pontosan be kell vallani minden évben a házbért és ennek a házbérnek bizonyos százalékát — most à teljes házbér 42%-át — adóba kell befizetni. Ha magasabb a házbér, akkor az államot is több jövedelem illeti meg. Ez az adó a legbiztosabb adó is, mert ami g a földadó, a vám és egyéb adók teljesen bizonytalanok, addig ez a legbiztosabb adó, amely pontosan, határidőre foljäk be, mert senkisem teszi ki magát annak, hogy késedelmi kamatot kelljen fizetnie. Tessék csak egyszer az. adóhivatalba bemenni és megnézni, hogy azon a napon, amikor ez a házbéradó esedékes, a, háztulajdonosok milyen pontosan teljesitik kötelezettségüket. Teljesitik ezt abból az öszszegből, amelyet ők a lakóktól beszednek, amely összeg folytonosan emelkedik és amely összegnek csak egy része marad a háztulajdonosoknál, a másik részét elviszi az állam. Ez tehát igenis egy burkolt adóemelés. Azzal a ténnyel, hogy az állam lehetővé teszi, bogy a házbérek emeltessenek, nemcsak a háztulajdonosokat juttatja részben bizonyos jövedelemhez, hanem önmagának is ujabb jövedelmi forrást nyit. Ha ezt az ujabb jövedelmi forrást a kormány arra használná fel, hogy vele azon a rettenetes nyomoron enyhítsen, amely itt a lakáskérdés terén van, akkor még a lakók egy része vagy talán nagy része is szívesen fizetné ezt az összeget. De mit látunk? Egy udvart épitettek, amelyet a kormányelnök nevéről neveztek el s amely nem tudom, hoz-e annyi dicsőséget, hogy érdemes volt erről a névről elnevezni. Szakemberek véleménye szerint t. i. három épületet lehetett volna épiteni abból az összegből, amelybe ez került. (Petrovácz Gyula: Csak kettőt!) Az is épen elegendő! (Lendvai István: A másodikat Petrichevichndvarnak lehetett volna elnevezni!) Ha más államokban, más városokban megnézzük a lakáspolitikát, azt látjuk, hogy máshol is van lakásadó, amelyet akár kincstári házhaszonrészesedés fejében, akár mint házbéradót, akár mint házadót szednek be, — teljesen mindegy, hogyan nevezik — de ezeket az adókat nem a háztulajdonos fizeti, hanem mindenkor az fizeti, aki a házban lakik. A háztulajdonos nem fizeti ezt az adót, mert ha bejelenti, — amire mostanában nincs eset — hogy lakása üresen áll, illetőleg ha bejelentette békeidőben, hogy lakása üresen áll, akkor azt az adórészletet, amely arra az üres lakásra esett, minden esetben törölték. A lakó fizeti tehát ezt az adót, de mit kap ennek ellenében! Tett-e a kormány valamit a rettenetes lakásínség enyhitésére? (Dréhr Imre: Tett sokat!) Megtette azt, amit a nagy programúiban beígért? Amit ezen a téren teljesített, ne tessék ezt a kis minimális valamit olybá felfújni, mintha valami történt volna. Nyugodt lélekkel lehet mondani, hogy semmi sem történt, mert ami történt, ahhoz viszonyítva, amit ezen a téren mások teljesítettek, arra tényleg nyugodtan azt lehet mondani, hogy semmi sem történt. (Zaj és ellenmondások a jobboldalon és a középen.) Bécs városa ezekből a lakásadókból eddig 25.000 lakást adott át a lakóknak, de tessék megmondani, hogy itt a kormány hány lakást épített? Amit pedig az állam épített, azt ne (tessék az embervédelmi kiállításon bemutatni, mert az inkább más kiállításra való. Nagy szégyent vallana az állam azzal, ha bemutatná azoknak a lakásoknak, illetőleg azoknak a barakoknak egy részét, amelyeket épített. Tudom, hogy a képviselő urak odaállanak egy statisztikával és azt mondják, hogy ennyi lakást szerzett az állam, azonban valójában nem szerzett ennyit, hanem azokat a barakokat, amelyek a háború alatt kisegítő hadikórházak voltak, kimeszeltette, tettek a barakokra a nyers ajtók helyett talán valamivel szebb ajtókat, a betört ablakokat talán megcsináltatták, vagy azt sem tették, hanem csak kitisztították és kinevezték a barakokat lakásokká. Ezek azonban cslak szükséglakások, barakok, amelyekben az emberek egy-két hónapig ellakhatnak, de ezeket nem lehet ugy feltüntetni, hogy ezáltal kvázi a lakásínségen történt enyhítés, mert ezek nem lakások, hanem barakok, amelyekbe inkább lovakat kellene bekötni és nem embereket küldeni oda, hogy ott lakjanak. (Lendvai István: Barakok, amelyeken^ Stein; metz aratott!) Nézzék meg egyszer a képviselő urak a Lenke-utcai telepet, vagy a többi telepet, amelyek bacillusokat ^tenyésztenek, lamelyek baeillustelepek, ahol a járvány állandó, ahol a betegség nem szűnik meg. Mindez azért van, mert az épitkezések lehetetlenül vannak megcsinálva, de azokat a barakokat nem is lehet máskép megcsinálni, hanem ezeket a telepeket fel kellene gyújtani, hogy a telepekkel együtt a bacillusok is elpusztuljanak. (Lendvai István: A Steinmetzeket kellene beledobni a tűzbe!) Azért mondom, hogy itt nyilvánul meg az az antiszociális politika, amelyet a kormány folytat, melynek megnyilatkozása minden téren látható, mert a„ többletből nem csinál semmit az építkezés terén. Hol van az uj program, amelyet a kormány felállított a lakásínség enyhitésére? Ezen a téren nem látunk semmit, pedig az államnak volna elsősorban kötelessége, hogy a mai nehéz és rossz viszonyok közepete, amikor a magánvállalkozás nem tud épiteni, ezt a kérdést nem üzleti szempontból, hanem szociális szempontból bírálja el és igyekezzék ezen a nyomorúságon segíteni. ^Amikor kapitalisztikus szempontból az építkezés jövedelmező, akkor felesleges, hogy az állam ezen a téren valamit tegyen; az államnak épen akkor kell segédkezni és beavatkozni, amikor a magánvállalkozás nem építkezik. Ezt látjuk ÎBerlinben, Prágában, Pozsonyban, Bécsben, minden városban, csak Budapesten nélkülözzük fájdalommal, ahol a kormány állandóan déferai a háztulajdonosok követeléseinek,^ (Ellenmondások a jobboldalon.) nagy mértékben honorálja a szegény háztulajdonosok kivánságait, akik pedig jelzálogkölcsöneiket kifizették valorizálatlaii papirkoronákkal. Az összes háztulajdonosok, akik házaiknak jóformán csak kezelői voltak a háború előtt, mert az összes házbérek le voltak tiltva, ma ott vannak, mint nagy vagvonok tulajdonosai és e nagy vagyonok tulajdonosainak a kormány sorra adja minden negyedévben a nemzeti ajándékot, a szegény elgyötört nép és városi lakosság terhére. Ezért nem tartom ezt a tételt elfogadhatónak. Igen kivánatos volna, hogy a kormány a lakásínségen végre us?y segítsen, hogy legalább azt a többletet, amelyet itt kap, lakásépítésre ford'tsa. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve.
