Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.
Ülésnapok - 1922-562
A nemzetgyűlés 562. ütése 1926. selőtársunkra, aki nem agrárius ugyan, de aki itt a Házban ugyanazt mondotta, amit én mondottam. Rá akarok még- térni a progresszió gondolatára. Méltóztassanak egyszer tisztázni önmaguk között a progresszió gondolatát. Hozadéki adó és progresszió: fából vaskarika. Hozadéki adónál progressziót csinálni lehetetlen, azt csak a jövedelmi adónál lehet érvényesíteni. Ami mármost Gaal Gaston t. képviselőtársam felszólalását illeti, teljesen osztom és helyeslem, hogy ezeknek a tulajdonosoknak a helyzetét tisztázni kell. Azonban ne méltóztassék szemrehányást tenni a pénzügyi kormányzatnak vagy pedig azoknak az intézményeknek, amelyek ezzel foglalkoznak, mert hiszen elsősorban tisztázni kell a jogi helyzetet, meg kell kapni az Ítéleteket végérvényes formában. Ott vannak az intézetek, amelyek ezt lebonyolítják. Amig megtörténik ezeknek a felvétele, az természetesen hosszadalmas munka, de én is azon a nézeten vagyok, hogy gyors munkára van szükség, mert tényleg az illetők egyéni érdekében és az államnak az érdekében is áll ez. (Helyeslés jobbfelől.) Kérem a tétel elfogadását. Elnök: A rovat meg nem támadtatván, azt > elfogadottnak jelentem ki. Következik a 2. rovatForgács Miklós jegyző (olvassa): »2. Rovat. Házadó 35,264.000 pengő.« — Strausz István! Strausz István: T. Nemzetgyűlés! Azt hiszem, nem is kell ismertetnem a házadó kivetése körül észlelhető nagy visszásságokat, mert ezek eléggé ismeretesek a nemzetgyűlés minden tagja előtt, főleg attól kezdődően, amióta megszűnt a házosztályadó és az uj törvény bevezette a házbéradót. A pénzügyi tisztviselők ötletszerű, önkényes felfogásának vannak alávetve a házbéradó kivetésénél a legszegényebb háztulajdonosok, de minden más háztulajdonos is. Nem akarom itt példák előadásával untatni az igen t. Házat, mert hiszen erről már nagyon sok szó esett és különösen Gaal Gaston igen t. képviselőtársain ostorozta kemény, de tárgyilagos kritikával a kivető tisztviselők eljárását. Miben látnám én a nagy aránytalanságok, az egyenlőtlenségek kiküszöbölésének a lehe^tőségét a házadók kivetése körül a mai törvény mellett? Abban, hogy a pénzügyi kormány a törvény végrehajtási utasitását kidolgoztatna és ebben orvosolná a szerzett tapasztalatok alapján a bajokat. Hiszen a kormánynak magának is látnia kell, hogy mik történnek a különböző pénzugyigazgatósági kerületekben a házadlókivetéseknél és ennek nyomában a többi köztartozás, de főleg a közmunkaváltság kirovásánál. Arra kérek tehát az igen t. pénzügyminister úrtól tájékoztatást, hogy a végrehajtási utasitás kidolgozása milyen stádiumban van és annak kiadása milyen időre várható? Fel vetettem ezt a kérdést a földadótörvény végrehajtási utasításának kiadására nézve is, de az igen t. pénzügyminister ur a válasszal adósom maradit. Elnök: Szólásra következik? Forgács Miklós .ielgyző: Farkas István! Farkas István: T. Nemzetgyűlés! Ez a tétel is olyan jellegű, tétel, amelynek szociális vonatkozása is van. Nevezetesen azt látjuk, hogy a költségvetés a házadót 23 millió pengőről 35 millió pengőre emeli, tehát nagyon lényeges emelkedés történik ennél a házadónál. Ha a házadóval és a házzal kapcsolatos problémákat vesszük, akkor újra elénk mered a házbéremeJÍAPLÓ. XLIV, évi május hó 2'8-án, pénteken. 231 lés problémája, mert hiszen nyilvánvaló, hogy a pénzügyminister arra számit, hogy ez a magasabb házadó a felemelt házbérből fog befolyni az állampénztárba. Az egész pénzügyi és adópolitika, szociális szempontból nézve amúgy is nagy és igazságtalan terheket ró a népre. De ha a házadót ilyen mértékben emelik, akkor kétségtelen, hogy ez a házadóemelés megint a lakásbérek ujabb emelését jelenti, jelenti tehát a legszegényebb néposztálynak; közvetett módon való olyan megadóztatását, amelyet az ezidő szerint nem bir el. (Nemes Bertalan: Nem bérházakról van szó! — Fábián Géla: ö sem arról beszél!) Nem bérházakról van szó? Hát miről van szó? Hát a bérházak nem fizetnek házadót? Dehogy nem; igen nagy házadót fizetnek a bérházak! (Bud János pénzügyminister: Az egy állandó tétel. Amennyi a bér, annak egy részét fizetik!) De ha 12 millió pengővel méltóztatik emelni a bevételeket, akkor ennek háta mögött kétségtelenül az áll, hogy újra emelni akarják a házbéreket is. Az lebeg előttem és azt látom ebből a 12 millió pengős háza dióemelésből, hogy itt ujabb házbéremeléeek előtt állunk. Arról van tehát szó, hogy megint ezen a területen akar az állam nagyobb bevételhez jutni. Ez igazságtalan dolog és ennek igazságtalanságát végre is be kell látnia az államnak és be kell látnia a pénzügyministernek is. Lehetetlen állapot, — különösen a mai viszonyok között, amikor nagy az ipari pangás, a munkanélküliség, amikor a kisexisztenciák ezrei meg ezrei mennek tönkre — hogy ilyen emelési folyamatot zuditsanak rá a háziurakon keresztül házbéradó címen a lakókra, a bérlőkre, a legszegényebb néposztályra. Ez növeli azt a nagy szociális nyomorúságot, amelyet az emberek már most sem tudnak elviselni; annál kevésbé fogják tudni elviselni az itt tervbe vett magasabb házbéremeléseket. Igaza van abban a minister urnák és én is tudom, hogy a házbér bizonyos százalékát házadóba kell befizetni, de ha itt 12 millió pengős emelkedés van az előző évi költségvetési tétellel szemben kontemplálva, akkor ezt be kell fizetni valamiből. Az állam kontemplál 12 milliót, ezt tehát be akarja hajtani. Ha pedig behajtják, akkor kétségtelen dolog, hogy ezt azoknak a háziuraknak át kell háritaniok a lakókra. Hiszen most a házbérnek 42%-át fizetik adóba, tehát nem fizethetik az egész 100%-ot adóba. Ezt csak ugy tudják befizetni és ez a többlet csak ugy folyhat be az állampénztárba, ha a háziurak ezt beveszik, illetőleg áthárítják a lakókra. Arról van szó tehát, hogy ez igazságtalan adó, különösen a mai nyomorúságos viszonyok között, mert a lakókat sújtja. Nagyon igazságtalan ez a teher és tiltakoznunk kell az ellen a tendencia ellen, hogy ilyen súlyos viszonyok között állami adóterheket közvetett utón áthárítsanak a lakókra s igy a legszegényebb néposztályt adóztassák meg, az országnak azt a szociális és közgazdasági tényezőjét, amely az egész szanálás alatt, a nehéz gazdasági viszonyok alatt úgyis a legnagyobb szenvedéseket élte át és amelynek nagy részét ez a nagyszerű szanálás, gyönyörűséges gazdasági berendezésünk exisztenciájában teljesen tönkretette és a megélhetés feltételeitől fosztotta meg. Elnök: Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző: Peyer Károly! Peyer Károly: T. Nemzetgyűlés! Ennél az adónál jut kifejezésre úgyszólván a kormány lakáspolitikája és ha sokak előtt érthetetlen volt, hogy a kormány a háztulajdonosok kiván^ 34
