Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.
Ülésnapok - 1922-562
220 A nemzetgyűlés 562. ülése 1926. évi május hó 28-án, pénteken*. tani és ennek becsületet akarnak szerezni, akkor ezeknek a területeknek a jövedelmezőségét is, amelyeket állami célokra törvényes alapon vettek el annakidején, feltétlenül erre a célra kellene fordítani. A hadikölcsönkötvénytulajdonosok nem gon dóinak arra, hogy a nagybankok vagy a virilisták szintén reflektálnak arra, hogy ők is valorizálva kapják a kamatokat: azoktól a nagybankoktól és virilistáktól, akik nagyobb áldozatokat hoztak az országért, ezt mindenesetre el lehet várni. Azok ellenben, akik utolsó filléreiket fektették be, akik eladták egyetlen házukalt és annak értékét fektették be a hadikölcsöiikötvénybe, vagy akik megtakarított pénzüket forjditották erre a célra és valóságos áldozatot hoztak az országért, — mert az akkori pénzügyministernek, ministerelnöknok és kormánynak a felszólítására házuk és földjük értékét hadikölcsönbe fektették be — feltétlenül megérdemlik, hogy különbséget tegyenek az ő javukra, akik áldozatokat hoztak, azokkal szemben, akik ma is olyan helyzetben vannak, hogy nincsenek rászorulva arra, hogy valorizáltan kapják meg a kamattörlesztéseket. Arra kérem a mélyen t. minister urat, mindenesetre foglalkozzék azzal, hogy akik elsősorban jegyeztek hadikölcsönkötvényeket, s akiknek vagyoni viszonyaik megromlottak, ezekkel szemben feltétlenül helyezkedjék arra az álláspontra, hogy ezeknek hadikölcsönkötvényeit, illetőleg a hadikölesönök utján való kamattartozásait valorizálja és olyan alapot gyűjtsön, amely alkalmas arra, hogy bizonyos idő multán ezeket a kötvényeket véglegesen kifizethesse. Nemrégiben egy külön könyv jelent meg, amelyeit nem ismertek, csak a minister ur ügyeimébe ajánlok. Ez azzal foglalkozik, hogy számszerű adatokkal bizonyítja be tételének igazságát, amely tétel szerint tulajdonképen a vagyonadó és a jövedelemadó alapján kivetendő uj adóval is biztosítani lehetne a hadikölcsönkötvények valorizálását. Ha azonban a minister ur, — mert tegnap is utalt arra, hogy nem akar uj adókait megállapítani — akkor, amikor az ország beesületügyi kérdéseiről van szó... (Gaal Gaston: Az ilyen felszólalásokat kell megadóztatni!) Igen t. képviselő ur, feltétlenül még uj adót is vállalnánk akkor, amikor tönkrement milliókról és százezrekről van s'zó. Nem kellett volna az akkori kormánynak és az akkori ministernek a nemzet becsületére hivatkoznia, nem kellett volna Ígéreteket tenni, nem kellett volna a tiszteket és a katonákat ugy szabadságolni, hogy kikötötték, hogy hadikölcsönkötvényt kell nekik jegyezniök. Ha azt nem tették volna, akkor számtalan ezer és százezer ember ma nem volna abban a helyzetben, hogy elveszítette minden vagyonát és mig mások, akik szállítottak az országnak, átmentették vagyonukat s nagyszerű helyzetben vannak, fényesen élnek és külföldön utaznak, addig ezeknek az embereknek jogos igényei hangoztatásánál nem találkozunk a kormánynál rokonszenvvel és megértéssel. Adót is vállalunk a vagyonadó és a jövedelemadó alapján. Méltóztassék megállapítani azt a kulcsot, amely szerint azok, akik vagyonnal és nagy jövedelemmel rendelkeznek, kötelesek lesznek az adót fizetni. (Gaal Gaston: Te mennyit vállalsz, Menyhért?!) Azt hiszem, akinek etikai érzése megvan, az szívesen vállalkozik arra, hogy ezt az adót megfizesse azért, hogy szenvedő és tönkretett embertársain segitsen. Már annakidején, amikor a 450.000 katasztrális holdról volt szó, fölvetődött a kérdés, hogy milyen célra fogja felhasználni a mélyéit t. minister ur ezeknek az állami tulajdonba átment földeknek a jövedelmét Annyi megoldási mód van, hogy a minister ur, ha van benne jóakarat és szociális érzék, feltétlenül meg tudja találni azt a módot, hogy ennek segítségével a hadikölcsönöket valorizálni tudja. A minister ur állandóan azt hangoztatja, — és ezt meg is értjük, hiszen ő teremtette meg a költségvetés egyensúlyát — hogy a költségvetés egyensúlya noli me tangere, amelyhez nem szabad nyúlni, amelyet nem szabad érinteni. Én azonban még egy. másik noli me tangerét is tudok etikai értelembe véve, amely épen olyan szent és nagy dolog, mint egy ország költségvetésének egyensúlya. Ez pedig az, hogy egy népben nem szabad megrendülnie az igazságosságban és a kötelessógteljesitésben való hitnek. Márpedig, ha azokat az Ígéreteket, amelyeket a magyar kormányok egymásután tettek és amelyeket a pénzügyministerek egymásután hirdettek falragaszokon, hivatalos kiadványaikban és beszédeikben, nem fogják beváltani, akkor ebből olyan óriási kára származik az országnak, amelyi jelentőségében mindent felülmúl és amelyet az ország érdekében, épen a jövő Magyarország érdekében el kell kerülnie a mélyen t. kormánynak. Arra kérem a minister urat, hogy az itt csak röviden és telegramm-stilusban megpendített gondolatok keretében vagy azokon kívül saját iniciativájából, de mindenesetre foglalkozzék azzal, hogy a hadikölcsönkötvémyek kamatait valorizálja. Hiszen az igen t. minister ur tudja, hogy nemcsak Budapesten, hanem az ország minden városában ós falvában is óriási mozgalom indult meg. Itt Budapesten is a jövő héten nagyobb szabású gyűlést fognak tartani az érdekeltek. Ez a mozgalom hömpölyög, erősödik, fejlődik és izmosodik és mindenesetre politikailag is nagy eredménye és kihatása lesz, ami a kormányt majd jobb belátásra fogja bírni. (B. Podinaniczky Endre: Előre csinálnak is már üzleteket!) Aki üzletet csinál vagy hadikölcsönkötvényt hamisít, azzal szemben, a törvény egész, szigorával méltóztassék eljárni. Képviselőtársamról is, aki egész életén át katonatiszt volt, egészen bizonyosan tudom, hogy a hadikölosönkötvények valorizálása mellett foglal állást, múltjánál fogva is, hogy nem lehet Magyarországon még egyszer egy megmozr dulást csinálni, ha a polgárok százezrei azt tapasztalják, hogy a szükségben mindent Ígértek nekik és támogatásukat kérték, de amikor az ígéretet valóra kellett váltani, akkor a kormányok adósak maradtak az Ígéretek beváltásával. (B. Podmaniczky Endre: Mert nem lehetet, olyanok voltak a viszonyok!) Nagyon könnyű a non possumus álláspontjára, helyezkedni, de amikor itt 8—10 megoldási mód kínálkozik, amelyek között ha van is olyan, amelynek felhasználása több embernek és adófizető polgárnak kellemetlen is volna, még kellemetlenség árán is meg kell oldani ezt a gordiusi csomót minden áron és meg kell gyógyítani a magyar társadalomnak ezt a sebét. A mélyen t. minister urat,^ aki régebben; szociális érzésének adta tanújelét, arra kérem, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzék, mert ezt meg lehet oldani % Ne helyezkedjék a non possumus kényelmes álláspontjára, mert így akkor minden kérdést el lehet intézni azzal, hogy nem tehetem és azzal, ha kijelentem, hogy a költségvetés noli me tangere, azt nem szabad bántani és azzal, ha kijelentem, hogy nem akarok uj adókat kivetni. Ha a mélyen t. minister ur hallgatva jobb meggyőződésére és politikai
