Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-561

A nemzetgyűlés 561. ülése 1926. évi május hó 27-én, csütörtökön. 217 kölcsönnek a kérdését — a nyár folyamán, ha a tárgyalások a külföldi csoportokkal eredménnyel fognak járni, egy egyesitett 'vármegyei és .községi kölcsönt felvehessen. Ezt célozza ez a szakasz. Felmerültek itt egyes kisebb problémák is. Ezekkel most az idő előrehaladottsága miatt nem fogok részletesen foglalkozni. Arra akarok még rámutatni, hogy a helyzet olyan, hogy egyszeriben minden kérdést megoldani nem lehet. Itt Pintér László igen t. képviselőtársam felvetette, hogy vannak egyes községek, — azt hiszem. Magyaróvár közelében beszélt egy községről — ahol a tisztviselők rosszul vannak a lakbér osztályba besorozva. Megengedem, hogy változtak a viszonyok, de végeredményben nem szabad elfelejteni, hogy tulajdonképen mindig csak a budgethatárokon belül lehet ezeket a kérdéseket megoldani. (Helyeslés jobbfelől.) Tény az, hogy egyes helységek helytelenül vannak besorozva, ezeket majd adandó alkalommal revizió alá fogjuk venni azok között a határok között, amint azt a költségvetés megengedi. Ezzel kapcsolatban most csak egyre akarok kitérni. Ha összegezném az elmúlt költségvetési vitát, a mérleget körülbelül a következőképen állithatnám fel: Az egyik oldalon annyi a követelés, hogy még egy ilyen budgetre volna szükségem, ha mindazt a követelést, amit hallottam a különböző tárcák tárgyalásánál, számbelileg papírra vetném. A másik oldalon az adóterhek csökkentését tartják fontosnak. Épen Szilágyi Lajos t. képviselőtársam nagy erővel szállt sikra az adóterhek csökkentése érdekében, de nem mulasztotta el a következő percben három olyan követelést megemlíteni, amelyekre én csak azt kérem, méltóztassék nekem megmondani, hogy végeredményben hol van rá a fedezet. Higyje el, igen t. képviselőtársam, hogy azok^ a szempontok, amelyeket a valorizációt illetőleg felemelitetí, helyesek. Itt óriási értékek mentek pusztulásba és hogy itt nagy társadalmi rétegek vannak érintve, ezt is elfogadom és osztom. Ne méltóztassék azonban Tisza István grófra és munkatársaira hivatkozni, mert nem volt senki, aki tudta volna és ők se tudták soha, hogy ilyen katasztrófába megiy ez az ország. (Ugy van! a jobboldalon.) Soha nem tudták, hogy újra kell épiteni ezt az országot. Hiszen a forradalmak és a kommunizmus után elemeire bomlott szét ez az ország és akkor nem lehet épen olyan követeléseket támasztani egy ilyen országgal szemben, mint lehetett a régi országgal szemben. Én átérzem, hogy vannak e téren kötelezettségei a kormánynak, azonban korlátokat szab ezeknek a kötelezettségeknek az ország teljesítőképessége. Azt tartom, hogy amikor olyan nagy és nehéz áldozatok révén értük el az eredményeket, — mert tényleg ugy van, hogy az ország adózópolgársága teremtette meg ezt az eredményt — akkor vigyázzunk a másik oldalon a követelésekkel, hogy ezeket az áldozatokat illuzóriusokká ne tegyük. Elnök: A napirend tárgyalására szánt idő letelt és igy a házszabályok 215. §-ának 5. bekezdése értelmében a pénzügyi tárca költségvetésének általános vitájára meghatározott idő lemart. A házszabályok 212. §-ának 5. és 7. bekezdése értelmében a vitát bezárom. A minister ur most már folytathatja beszédét. Bud János pénzügy minister: Megemlítette igen t. képviselőtársam azt is, hogy majd a részleteknél fog foglalkozni a tisztviselői illetNAPLÓ. XLIV. menyek kérdésével és a nyugdíjasok problémájával. Engedelmet kérek, hiszen én sohasem állitottam, hogy a tisztviselők illetményei már végleg rendeztettek. Én azt mondom, hogy a mai helyzetben hosszú időre nyugvópontra kellett jutni azért, mert nem látok más megoldást. Vagy sikerül takaréküskodá.st elérni és az ebből származó összegekből emelni a tisztviselők illetményeit vagy pedig a természetes fejlődés ezt uj adónemek és az adótételek fokozása nélkül is lehetővé teszi. (Gaal Gaston: Az ország nem mehet tönkre a kívánságok miatt!) Ezt nagyon a figyelmébe ajánlom mindenkinek. Higyje el igen t. képviselőtársam, hogy nagyon könnyű ezzel kimenni különösen a nagy közönség elé. Én is tudnék olyan beszédeket mondani, amelyekkel az ember felizgatná a hangulatot, de méltóztassék elhinni, hogy az ilyesmi nagyon hátrányos következményekkel jár. (Szilágyi Lajos: Remélem nem állítja a minister ur, hogy mi kimentünk, mi nem használjuk ki a helyzetet!) Ez nem a képviselőtársainra vonatkozik. Visszatérve a valorizáció kérdésére, kijelentem, hogy az első perctől kezdve azt állitottam, hogy nekünk gazdaságilag kell először megerősödnünk, hogy ilyen követelésekről beszélhessünk. Ha én egy gyenge gazdasági élettel szembe akarok állani, ez csak azt eredményezi, hogy végleg eltemetem. Én nem akarok ezzel a kérdéssel többet foglalkozni. A valorizációs javaslat a Ház előtt van, a nemzetgyűlésnek lesz alkalma ezzel foglalkozni, lesz alkalma meghozni a maga döntését ebben a kérdésben, én csak ismételten annyit mondhatok, hogy álláspontomon felelősségem tudatában nem tudok változtatni. Azt tartom, hogy egy úgynevezett karitativ alapról gondolkozni kell, de az ország mai gazdasági helyzetének szem elől való tévesztése volna, ha nem tudom milyen követelések honoráltatnának. Ezt kifejezésre akartam juttatni, mert nem akarom, hogy e tekintetben kételyek legyenek. örffy képviselőtársam foglalkozott a boradó kérdésével. E tekintetben nekem könnyű a helyzetem, mert nem az állami bevételek sorába tartozik. Azt tartom, hogy a községeknek és városoknak tényleg ebben áldozatot kell hozniuk; ezt az áldozatot is csak látszólagosnak tartom, mert a megnövekedett fogyasztás ezt az áldozatot a másik oldalon meg fogja fizetni. (Gaal Gaston: Luxusadót kell fizetni ntána!) Rá fogok térni. Én csak támogathatom ezt a törekvést. Itt különösen a fővárosnál vannak nehézségek. A főváros szempontjából azt tartom, hogy a főváros nagyon könynyen tudja ezt a bevételét más formában fedezni, például az üzemek vitelének kissé tervszerűbb és gazdaságosabb vezetésével stb., ami- / bői több haszna volna, mint hogy ilyen mereven ragaszkodik a borfogyasztási adóhoz. Ami a luxusadó problémáját illeti, általánosságban foglalkozom vele. Azt szintén nem mondhatja Fábián igen t. képviselő ur, hogy mióta pénzügyminister vagyok, nem történt erős enyhítés a luxusadókat illetőleg. Azt mondta, hogy vegyük ezt a kérdést ismételten revizió alá. Itt azonban olyan nehézségek vannak, amelyeket nem lehet egyik napról a másikra megszüntetni. A bornál hajlandó # vagyok a kérdést a közgazdaság szempontjából mérlegelni. Én megmondottam már, hogy a revizió folyamatban van és remélem, hogy nem is hosszú idő múlva uj szabályozás történik a luxusadónál. Ezek után méltóztassék megengedni, hogy csak egész röviden az appropriációs javaslat31