Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.
Ülésnapok - 1922-561
À nemzetgyűlés 56Í. ülése 1926, ugy átvizsgálhassam, hogy ennek a szállingó hirnek valódiságáról meg tudnék győződni, de a minister urnák módja van reá, sőt kötelessége meggyőződni. Ha az igaz, akkor itt egy olyan mértékű bélyegcsonkitás esete forog fenn, amely több év alatt, mióta ez uzus, mióta ezt gyakorolják, száz és száz milliárd erejéig károsította meg az államkincstárt bélyegcsonkitás formájában. Nagyon kérem a mélyen t. minister urat, sziveskedjék ennek a dolognak végére járni, sziveskedjék a legszigorúbban megvizsgáltatni, hogy ez igaz-e és amennyiben igaz, méltóztassék azokat a százmilliárdokat irgalom, kegyelem és kímélet nélkül behajtani s azokat a pénzeket forditani azután mindazokra a közcélokra, melyek költségeinek fedezésével falusi lakosság az elviselhetetlenség mértékéig van megterhelve s amelyeknek előteremtése céljából a falvakban ma országszerte — a dob pereg. Többet a magam részéről nem kívánok megjegyezni. Meg vagyok róla győződve, hogy azok után, amiket előadtam s amikben semmi politikum nincs, hanem tisztán konkrét sérelmek és tisztán csak azt a célt szolgálják, hogy egyfelől az államkincstár érdekei a legmesszebbmenőleg megvédessenek, másfelől pedig azok az igazságtalanságok és azok a ma már tarthatatlan helyzetek, amelyek az adózókkal szemben fenforognak, a mélyen t. kormány által a legmesszebbmenő jóakarattal orvosoltatni fognak. A költségvetést különben elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik 1 Láng János jegyző: Szilágyi Lajos! Szilágyi Lajos: T. Nemzetgyűlés! A magyar gazdák egyik leghivatottabb képviselőjének panaszkodása után és visszaemlékezve arra a panaszkodásra, amelyet a magyar kereskedők egyik leghivatottabb képviselője szintén ma délelőtt elébünk tárt, szinte sarkalva vagyok arra hogy talán valamely más foglalkozási ágnak, esetleg az iparosságnak hasonló panaszsorozatát tolmácsoljam, esetleg pedig a lateiner osztály vagy a nyugdíjasok panaszsorozatát tolmácsoljam. Ettől azonban eltekinteni kívánok abból az okból, mert nem szeretném, ha a pénzügyi vita panaszversennyé, panaszlicitációvá válnék, ahol az igen t. pénzügyminister ur abba a kényelmes helyzetbe kerülne, hogy látva a különböző foglalkozási ágaknak egyforma panaszait, arra az álláspontra helyezkednék, hogy egyiknek sincs igaza vagy pedig bizonyos mértékig valamennyinek igaza van és ő képtelen mást cselekedni, mint amit cselekszik. Röviden és távirati stílusban összefoglalva valamennyi panasznak az összegezése mégis csak az, hogy szükségtelenül és túlsók adót szedetett az igen t. pénzügyminister ur; mégis ezen panaszok összegezése az, hogy a kormány az adófeleslegeket nem fektette be nyomban beruházásokra, mihelyt rájött arra, hogy feleslegek keletkeztek; mégis ezen panaszok összegezése az, hogy visszavezetjük azokat arra a hibás eljárásra, hogy az igen t. kormány a külföldi kölcsönt a maga egészében nem használhatta fel, hanem annak tekintélyes részét még ma is parlagon heverteti s igy nem állította be azt a termelés szolgálatába s vissza lehet vezetni ezeket a panaszokat arra, hogy az igen t. pénzügyminister ur politikai értelemben véve, megnyergelte két gazdasági ministertársát: a r kereskedelmi és fölmivelési minister urakat és keresztülvitte a maga hajthatatlan évi május hó 27-én, csütörtökön. 195 következetességével azt, hogy a közgazdasági élet követelményei háttérbe szorultak az igen t. pénzügyminister ur politikájából eredő és politikáját jellemző konok követeléseivel a nskusnak. Tény az, hogy az igen t. pénzügyminister ur ministerségének ideje alá esik az a siker, az az érdem, hogy az államháztartás egyensúlya helyreállíttatott, ellenben csodálatos, hogy most ellenzéki oldalról kell nógatnunk és biztatnunk az igen t. pénzügyminister urat arra, hogy amennyiben már — hála Istennek — sikerült neki az államháztartás egyenI súlyát helyreállítani, jöjjön olyan intézkedé, sekkel, javaslatokkal, eszmékkel és koneepciókj kai, amelyek ezt az egyensúlyt megtartják, nem pedig azt veszélyeztetik. Mi ugy ítéljük meg, líogy pirrhusi győzelem az, amelyet a t. pénzügyminister ur elért, győzelem a védtelen adófizetők felett, akiknek a hóna alá kell hogy nyúljon az igen t. pénzügyminister ur, szóval politikát kell neki r változtatni aziránt, hogy saját sikerét, saját érdemét, saját alkotását, az államháztartás egyensúlyát továbbra is fent arthassa. T. Nemzetgyűlés! Nagy érdeklődéssel olvastuk, hogy az egységespárt ebben a tekintetben megmozdult. Az egységespártot — sajnos — eddig mozdulatlannak láttuk s nagy örömmel olvastuk, hogy az egységespárt közgazdasági bizottságában .ezt a kérdést felvetették és ott is konstatálták, hogy az áldozatok száma a magánexisztenciák sorában immár olyan nagy, hogy a legsürgősebben intézkedni kell. Örömmel vettük észre, hogy konstatálták, hogy a gazdasági krizis a termelés minden ágát olyan mértékben sújtja ma már, hogy halaszthatatlanul cselekedni kell; hogy az adóteher fokozatos növekedését most már az egységespárt kötelékében állítják egyes szónokok és hasonlitják össze, hogy az 1923-évre 18*5 aranykorona volt egy magyar ember fejére eső adóteher; már 1924-ben 34-7-re, 1925-ben 78-8 aranykoronára emelkedett ez. Éz a fokozatos emelkedés azt a kérdést veti fel az ember előtt, hogy az igen t. pénzügyminister ur hogy látja, hogy sejti, hogy gondolja, hogy mi lesz itt az 1926-ik évben a helyzet? Elképzeli-e az igen tpénzügyminister azt, hogy ilyen mértékben emelkedhetik ez, vagy elképzeli-e egyáltalában azt, hogy a fejenkénti adóteher továbbra is emelkedhetik-e, igen vagy nem? Vagy pedig önmaga is ugy itéli meg a mai gazdasági helyzetet, hogy ennek csökkennie kell; ideirányul-e bizonyos terve, tevékenysége és hogy ezt keresztül fogja vagy akarja-e vinni? Ez mindenesetre érdekel bennünket és a pénzügyi tárca költségvetésének keretében ezt szóvá kell tenni. A t. pénzügyminister ur a kiszivárgott hirek szerint az egységes párt kebelében megtartott értekezleten összeírás onlitásokat tett más államokkal a fejenkénti adóterhek tekintetében és az ott felszólaló Paupera Ferenc képviselőtársunk maga azt mondotta, hogy nem túlzottak ezek az adóterhek, ha más államokkal összehasonlitj uk ezeket. Mi ellenzéki oldalról tiltakozunk mindennemű összehasonlítás ellen, ahol más államokkal hasonlitják össze a hatalmon levők a fejenkénti adóterhet. Mert mi kisérleti bábok voltunk a váltakozó pénzügyministerek és a váltakozó pénzügyi politika folytán; minket nem lehet összehasonlitani más államok polgáraival, itt a, pénzlebélyegzés kísérletének, a kényszerkölesön, a vagyonváltság és egyéb stb., stb. fel nem sorolható kis ér let ezésieknek a következményeképen elgyengült adóalanyok vagyunk végig az egész vonalon, minket más államokkal összehasonlitani nem 28'
