Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-561

196 À nemzetgyűlés 561. ütése 1926. lehet Általában örömmel halljuk és olvassuk legalább a megállapításokat és terveket, hogy maguk a hatalmon levők és maga a hatalmon levő párt is követeli a kevesebb adót s követeli, hogy az állami készletek egy részét vissza kell a közgazdasági élet vérkeringésébe bocsátani; hogy maga a hatalmon levő párt is követeli a külföldi kölcsönnek és hitelnek a kieszközlését és követeli azt, hogy ezen hitelek kieszközlését garantálja maga az állam. T. Nemzetgyűlés! Az adózás kérdésére nem akarok részletesen kitérni, hiszen már két vagy három képviselőtársam megtette ezt, de engem meglep ez a nagy vonakodás az adómérsékléstől. Ugy látom, mintha az igen t, pénzügyminis ter ur kockázatot látna abban, hogy mérsékelnie kell az adóforrásokat. És itt tagadásban vagyunk. Tagadjuk, hogy ez kockázattal járna és bátran a felelősséget az adómérséklésért isi kétszeresen követeljük, mert nem látjuk veszélyeztetve vele az államháztartás egyensúlyát. Ha az igen t. pénzügyminister ur oly szívesen vállalt ministersége alatt felelősséget az adóemelésekért, miért nem vállalja szívesen ós bátran a felelősséget az adómérséklésért is? Hiszen utóvégre ez még népszerű dolog is, hálásabb dolog is, különösen a beavatatlanok, a könnyen, felületesen Ítélők előtt. Hogy miért r nem mer nagyobb bátorsággal nekivágni az igen t. pénzügyminister ur ennek, ezt én nem tudom megérteni. Én is azon a véleményen vagyok, amelyen az igen t. hatalmon levő párt vagy legalább is annak szónokai vannak, akik megnyilatkoztak, hogy a magyar gazdának kell lehetőleg a legsürgősebben pénzhez jutnia, mert az a hitel, amely jelenleg rendelkezésükre áll, annyi mint semmi. Én is azon a véleményen vagyok, hogy 14%-os árfolyamveszteség mellett 7-5—9-5%-ig 2—9% váltakozó kamatú kölcsön olyan drága kölcsön, amelyet a magyar gazdák el nem birnak, amelyet a magyar gazdák csak létük veszélyeztetésével vehetnek igénybe. Engedje meg a t. pénzügyminister ur, hogy megjegyezzem, hogy ez a drága kölcsön azt a benyomást kelti odakünt a nagy nyilvánosság előtt, hogy sokan vettek részt a kölcsön létrehozásában; sok volt a közbeiktatott személy vagy a közbeiktatott fórum. Minden meggyannsitás nélkül állítom, hogy sokan kerestek rajta, vagy sokan akarnának keresni rajta és azért ilyen abnormisan drága ez a kölcsön. T. Nemzetgyűlés! Helyes az a gondolat, amelyet Paupera Ferenc képviselőtársam fölvetett, hogy az összes gazdáknak, akiktől elvették a földreform során földjét, de akiknek nem fizették meg az elvett föld árát, a föld árát a lehető legsürgősebben meg kell fizetni. (Ugy van! balfelől.) És mivel — sajnos — az igényjogosultak rendkívül sokáig vártak a földreform végrehajtására, hogy közben a maguk vagyonkája is elúszott és emiatt nincsenek abban a helyzetben, hogy a részükre kiutalt kis darabka földnek az árát is megfizethessék, ebből kifolyólag itt igenis állami segitség kell, részint nehogy a földreform hiábavaló munka lett légyen, (Bajcsy-Zsilinszky Endre: Egyes birtokosok nem is érdemlik meg ezt a támogatást!) részint pedig hogy a gazdákon segítsünk. Én is azon a véleményen vagyok, hogy a gazdákat ebben a tekintetben támogatni kell, hogy a gazdák az igy birtokukba jutott vagyonukat, amely az ő vagyonuk és az ő tőkéjük gyanánt kell, hogy tekintessenek, ezt a pénzt az ő drága adósságuk kifizetésére vagy drága adósságuk törlesztésére fordíthassák és évi május hó 27-én, csüiörtöhöú. igy maguk indirekte olcsóbbá tegyék a hitelt, vagy pedig ha minderre nem szorulnának, forditsák az igy kezükbe jutott pénzüket saját birtokuk intenzivebb megmunkálására. Azt kérem tehát én is ellenzéki oldalról az igen t. pénzügyminister úrtól, hogy eszközöljön ki elviselhető leszarnitolásu és kamatlábú hitelt az uj kisbirtokosok számára, hogy ezek fizethessenek és minekutána fizettek, megnyugodhassanak a maguk helyzetében és tulajdonjogában s befektetéseket eszközölhessenek. Én is azt mondom, hogy ki kell eszközölni a Népszövetségnél, hogy az állam e tekintetben garanciákat vállalhason és a vagyonváltságföldeket jelzágul leköthesse ebben a tekintetben, mert csakis igy lesz vége annak a bizonytalanságnak, amely a gazdákat évek óta nyomja, amely bizonytalanságra, mint sok bajnak kutforrására, vissza tudnék most mutatni, amelyért azonban a felelősség az igen t. kormányt és-a hatalmonlévő pártot terheli, mert az, a gazdákon lévő bizonytalanság nagyon tetszett a hatalmonlévőknek, akkor, amikor- a gazdaközönséget sakkban akarták _ tartani, függő helyzetbe akarták hozni és jólesett a gazdaiközönséget függőben tartani, mert az igy, ebben a függő helyzetében, az elmúlt esztendőkben egyik legbiztosabb támasza volt a mai kormányzati rendszernek. Ellenben most már ez a bizonytalanság tovább fenn nem tartható. Most már kérdezem az igen t. pénzügyminister urat, hogy tervez-e valamit, tervez-e valami tranzakciót, van-e valami konkrét kialakult terve e tekintetben, hogy hogyan és miként akar segíteni 1 Azt mondotta a pénzügyminister ^ ur az egységes pártnak azon a bizonyos házi értekezletén, hogy az ipari vállalatokat szelektálni kell. Nem tudom, hogyan méltóztatik ezt gondolni, tervezni, de hallottam, hogy arra hivatkozott a pénzügyminister ur, hogy csonka Magyarországnak jelenleg 38 gépgyára és 4 vagongyára van, vagy hogy egy másik példát is hozott fel, hogy csonka Magyarországnak jelenleg 80 likőrgyára van és ezeket a gyárakat, mint példákat abban a tekintetben hozta fel, hogy, irne. milyen torz a helyzet, mennyire aránytalan az ország területéhez és fogyasztóképességéhez ezeknek az ipari vállalatoknak nagy száma. Maga a minister ur mondja tehát, hogy túlsók bizonyos iparágazatban a vállalat. Majd azt mondja a minister ur, hogy túlsók a kereskedő, megállapítja, hogy 47%-kal több, mint a háborúban volt. Azt mondja azután az igen t. pénzügyminister ur, hogy tiilsok a tisztviselő- (Beck Lajos: Ugy van!) Most kérdem a pénzügyminister! uralt, hogy ha mindezekben, igaza van, akkor melyik az a foglalkozási ág Magyarországon, amelynek kevés művelője van? Pl. én, mint apa is érdeklődöm az igen t. pénzügyminister urnái, hogy a most érettségiző fiamat tehát hová küldjem? Mindenütt túlsók jelenleg, magának a pénzügyminister uriiak megállapítása szerint a foglalkozási ágakat űzők száma. Talán kevés volna a gazdálkodó esetleg, vagy talán kevés volna az iparos esetleg? Érdekelne a pénzügyminister urnák ez a bizonyos szelektálási terve. (Bud János pénzügyminister: Nem szelekció! — Baríhos Andor: Koncentrációról teszélt!) Talán az iparvállalatok kihalására méltóztatik bazirozni a tervet! Azt mondotta a pénzügyminister ur, hogy a bankok járjanak elől jó példával, akkor, amikor hitelről van szó és adjanak olcsó hitelt és ezzel a maguk részéről is lenditsék fel a közgazdaság vérkeringését. Beszéltem szakér-