Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.
Ülésnapok - 1922-561
A nemzetgyűlés 561. ülése 1926. adványt intézett hozzá, mindig talált egy más kereskedelmi társulatot, amely annak az ellenkezőjét nyújtotta be hozzá. így aztán megvolt a kifogása arra, hogy nem valósithatja meg, mert hiszen az egyik alakulat ezt mondja, a másik pedig azt. Has nem kifogás, hogy itt eltérések voltak, mert mindig vannak és mindig lesznek eltérések; azért van a minister, hogy ebben a tekintetben döntsön és ha kimondotta azt, hogy a fázisrendszert próbaképen bevezeti, akkor állnia kell a szavát és igéretét rövid lejáratú váltó gyanánt be kell váltania azzal, hogy a fázisrendszert bevezeti. Kérdem, hogyan konkurráljon ilyen körülmények között egy magyar kereskedő, lehetséges-e ez egyáltalában? Hiszen ki van zárva annak az eshetősége, hogy a vevő csak azért, mert valamely kereskedő magyar, annak többet adjon, mint másnak. Hogy csináljunk itt import- ós exportkereskedeimet, ha ez a rettenetes különbség Ausztria és Magyarország, Németország és Magyarország között továbbra is fennáll? Hogy lehet ezt áthidalni? Csak ugy, hogy vagy módot találnak arra, hogy visszatérítik a forgalmi adót, vagy pedig áttérnek a fázisrendszerre. Mi folyón beszélünk tranzit-kereskedelemről, exportkereskedelemről, arról hogy emelni kell az adóalanyok jövedelmét, hogy épitünk egy csepeli kikötőt, — valószínűleg a külföldiek számára — de magunk tesszük lehetetlenné fiskális érdekből és fiskális felfogásból azt, hogy egyáltalában exportkereskedelemmel foglalkozzunk. Nem kellene-e a praktikus élethez simulni 1 ? Ha a pénzügyminister ur és különösen a kereskedelemügyi minister ur — aki ugyan keveset törődik ezekkel a kérdésekkel és ugy látszik, hogy nálunk általában felesleges a kereskedelmi minister — látja<, hogy ilyen körülmények között lehetetlen a magyar kereskedők számára exportot csinálni, akkor neki változtatnia kellene ezen, mert sokkal többet ér, ha adóval megcsinálja, mint az, ha ennek az adónak alapján, amely csak papiroson van meg, üzlet úgysem köttetik. Ez csak mindenki előtt tiszta és érthető. Abból senkinek nincs haszna, ha az exportkereskedelmet teljesen lehetetlenné tesszük. Ne panaszkodjanak akkor, hogy nem csinálhatják meg a tranzit- és az exportkereskedelmet, ha ilyen viszonyok vannak. Ilyen költségekkel megterhelve a magyar kereskedelem teljesen ki, van zárva a világkereskedelemből, ott nem konkurrálhat, ez világos még a vak előtt is. Azt hihetnék talán, hogy ebben a tekintetben nagyon erősen beszélek és talán túlmegyek a határon azzal, hogy egyoldalú érdeket védek. A t. minister ur bizonyára olvasta, hogy a kereskedelmi Kamara keretében Popovics elnöklete alatt, aki nem olyan felforgató elem, mint én, egy ankét tartatott. Popovicsnak a forgalmi adóval kapcsolatban elmondott szavaira később térek rá, de már most mesrjegyzem. hogy az általa elmondottak, igen élesen rávilágítanak a pénzügyministeriumra és általában a ministeriumi kezelésre, különösen a hivatalnokok tekintetében. Ezen az ankéten Éber Antal, aki nem felforgató elem, aki bankigazgató, kapitalista és igen jeles ember, miközben igen súlyos bírálatot mondott a beruházási programúiról, a következőket mondotta (olvassa): »Nálunk beruházásnak nevezik, hogy gabonaraktárakat épitenek. amelyekre semmi szükség nincs. (Felkiáltások jobb felől: Nem is énitünk!) ]7 milliárddal akarják világfürdővé éoiteni Lillafüredet, olyan összeggel, amely egy hotel épiévi május hó 27-én, csütörtökön. 183 tésére sem elég. Kérdem, szabad-e forgalmi adókból lakásokat épiteni azok részére, akiket a forgalmi adókkal tönkretettek? Egyetlen produktív beruházás van: a forgalmi ado leépitése. A forgalmi adók leépitése jelenti a versenyképességet, a megélhetés könnyebbségét.« Ez egy okos ember véleménye. Azt hiszem, ha a minister ur véletlenül nem volna minister, ezt -szintén aláírná, most azonban meggátolja a vörös, fotöly abban, hogy ezt aláirja. Én ismerem a minister ur felfogását és meg is tudom magamnak magyarázni, hogy a minister ur nem lehet más véleményen. Kell tehát valami más gátló oknak lennie, hogy ezt nem csinálja meg. Az, amit a minister ur csinál, nem közgazdasági politika. A mérleg egyik serpenyőjébe kell tenni azt, amit adóból kap, a másikba pedig azt, amit az ország vészit el ezzel a sanyargatással. Az ország ma agyon van sanyargatva adókkal, örökös zaklatásnak van kitéve. A kereseti adónál igen alaposan ki fogok térni ezekre az indokolatlan zaklatásokra, azokra a titkos, bizalmas rendeletekre, amelyeket a minister ur kibocsát. Erre kötelességem is kitérni, mert hiszen a nép már e 7 nient addig a határig, hogy nem birja tovább azt a szisztémát, amely alatt nyomorog. Ha a t. minister ur meg fogja kérdezni a kormánypárti képviselő urakat, azok meg fogják önnek mondani, hogy ha kerületeikbe lemennek, ott csak siralomházat találnak, mindenki azt mondja, hogy nem birja tovább a rettenetes adókat, amelyeket a minister ur kivet. (Szilágyi Lajos: Emiatt nem mernek választatni!) Én követelem a meddő ígérgetések megszüntetését, követelem az Ígéretek betartását, követelem az ilyen bürokratikus eljárásnak kormánypárti részéről való megbélyegzését. (Forster Elek: Hiába követeli!) Mert ha el is fogadják a költségvetést, a kritikát ugy mint a múltban, most is gyakorolhatják, a panaszoknak, amelyeket kerületeikben hallanak, hangot adhatnak. Csak tessék tovább folytatni a hallgatást, meg vagyok azonban győződve arról, hogy választás előtt meg fog jönni a hangjuk és akkor önök is el fogják Ítélni mostani hallgatásukat. (Szilágyi Lajos: De akkor már késő lesz!) De én azt hiszem, hogy a választók hangja és az a siralomház, amelyet maguk előtt látnak, meg fogja hozni azt az eredményt, hogy önök is fel fognak ellene szólalni vagy pedig — ami még több — pártértekezleten fogják követelni ezeknek a viszonyoknak megszüntetését. Nem lehetséges, hogy a t. minister ur egyszerűen csak Ígéretet tesz s akkor hekuba az Ígérete. (Gaal Gaston: A bürokráciájának hekuba! Azok nem tartják be, amit a minister ur ígér!) Magyarországon mindig virtust csináltak abból, hogy az adott szót betartják. Egy magyar ministernek igenis, be kell tartania a szavát vagy pedig ne tegyen olyan Ígéreteket, amelyeket nem tarthat be. Andrássy azt mondta, hogy ígérni nehéz», de betartani könnyű. A minister ur ezt megfordítja és azt mondja: ígérni könnyű, de betartani nehéz. Ennél az első kérdésnél a következő határozati javaslatot vagyok bátor proponálni (olvassa): »A Nemzetgyűlés utasitga a pénzügyminister urat, hogy még ebben az évben terjesszen be törvényjavaslatot a forgalmi adó fázisrendszerére való áttérésre.« A forgalmi adónak van még egy appendix je. Szabad kérdenem az elnök urat, mennyi időm van még a beszédre? Elnök: Huszonnyolc perc! 1 Sándor Pál: A forgalmi adónak van még
