Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-561

1-84 A nemzetgyűlés 561. ülése 1926. évi májusrhó 27-én

3 csütörtökén. egy függvénye, amelyről beszélnem kell s ezzel mai felszólalásomat be is fejezem; a többit az appropriáeióra hagyom, mert azt hiszem, jobb lesz a minister urnák is, ha két részletben kapja meg a pirulát. (Derültség. — Szilágyi Lajos: Edzve van már! — Gaal Gaston: Genfben lesz már akkor, nem itt!) A forgalmi adóval kapcsolatban megemlitem a színházak forgalmi adóját, amely élénk világosságot vet a pénzügyi politikára. Ez azután olyan téma, amelynél igazán restelnie kell magát a pénzügyminister urnák. (Propper Sándor: Hát a kenyér forgalmi adója 1 — Gaal Gaston: Azt csodálom, hogy a szerelem nincs forgalmi adó alá vetve! — Derültség.)) A minister ur az 1921. évi XXXIX. te. 30. §-ának 8. bekezdése alá sorolja a szinházak forgalmi adóját, amely törvényes intézkedés voltaképen a különböző Ítéletek forgalmi adójára vonatkozik. Egy igen szellemes ember azt mondta, hogy ez nem idetartozik, mert a magyar színház vol ta képen az őstermeléshez tartozik. (Derültség és zaj.) Minden egyes színházjegy forgalmi adó alá esik. Ha a szinházi jegy olyan áru volna, mint más áru, amelyet nem kell eladni, amelyet vissza lehet tartani, mert akkor is megmarad az értéke, akkor érte néni, bogy felszámítják ezt a háborúból visszamaradt forgalmi adót. Csakhogy az a színházjegy, amelyet nem adnak el, abszolút értéktelenné válik. A színház Magyarországra nézve igen fontos kulturális dolog, ezen á téren mi nagyok lettünk anélkül, hogy észrevettük volna. A színházjegy azonban nem olyan, mint egy könyv, egy szerző munkája, amelynek értéke megmarad, sőt évtizedek múlva esetleg nagyobb lesz az értéke. A színházjegy abban a pillanatban, amikor eladatlan maradt, értékét veszti. (Zaj.) A régi rómaiak azt mondták: panem et circenses, a magyar szinház pedig azon az utón van, hogy legtöbbje, az állami szinházak kivételével, meg fog szűnni. (Gaal Gaston: A falunak csak a finánc csinál circensest!) Később rátérek ezeknek a színházaknak jelentőségére. Méltóztassék csak azt figyelembevenni, hogy békében, amikor a szinházak fényesen mentek, a jövedelmük 6—7% volt. Ma pedig 15% terhet kell viselniök a bruttó-bevételekből. A szinház megvan terhelve vigalmi adóval. A kultuszminister ur kivitte, hogy a vidéken a városok és megyék lemondtak a vigalmi adókról. Látjuk, hogy a vigalmi adó horribilis összeget tesz ki. Érthetetlen előttem, hogy Budapesten, ahol mindig idegenforgalomról beszélnek s ahol mindig a város intelligenciájáról beszélnek, vigalmi adóval terhelik meg a színházakat. A szinház fizeti a forgalmi adót, fizeti a rendőri díjakat, amelyekhez semmi köze nincs. Miért fizeti épen a szinház a rendőrdíjat? Ezenkivül fizeti a tűzoltóság díjait, amihez a színháznak nincs semmi köze. À szinházakat, a mi kultúrintézményeiket túlterhelik akkor, amikor a mai viszonyok között abszolúte képtelenek ezt megkeresni, hiszen az embereknek nincs pénzük. (Gaal Gaston: Végeredményben mindezt a falu fizeti!) A vidéken nemcsak elengedik ezeket az adókat, hanem még szubvencionálják is^ a szinházakat. De szubvencionálják a német városokban is, pedig tudvalevő, hogy ott százszámra vannak szinházak. (östör József: Nálunk is szubvencionálják!) Mondom, nálunk is szubvencionálják a vidéken. Az egész országban mindenütt tudják, hogy a szinház kultúrintézmény, amelyet fenn kell tartani. Csak itt Budapesten és a pénzügyministeriumban nem tudják! (östör József: Pestről beszéljen!) Beszéltem és beszélek is; rossznak tartom, hogy Budapesten fennállanak mindezek az adók, amelyek 15%-ot vesznek el a brutto jövedelemből. (Gaal Gaston: Csakhogy a vidéki színházat nem az állam szubvencionálja, hanem a vidéki város! — Dréhr Imre: Ezt a fővárosi közgyűlésen tessék elmondani!) Érdekes, hogy a t. pénzügyminister ur elengedte pl. az ékszerbörze forgalmi adóját. Egy szellemes ember mondta erre, hogy Magyarország legszebb ékszerét, a magyar kultúrát, a magyar szinházakat megadóztatják. (Zaj. — östör József: Nagyon sok hamis van közöttük! — Meskó Zoltán: Sok talmi kő van benne! — Gaal Gaston: Szubvencionálja Budapest főváros is! — Dréhr Imre: A fővárosi közgyűlésen tessék szót emelni! — Zaj. — Elnök csenget.) Míg előbb mindig csak előjegyzésben lehetett jegyeket kapni, addig ma a szinházak háromnegyed része rendesen üres. Mondom, a szinház fizeti a forgalmi adót, vigalmi adót, rendőrséget, tűzoltóságot. (Dréhr Imre: A vigalmi adó 12-5%, ez ellen tessék harcolni!) Ebből egy részt már elengedtek, azonban még mindig magas. (Dréhr Imre: A sportnál ugyanez van! Ott is 12-5% a vigalmi adó! —• Zaj.) T. képviselőtársam elveszi tőlem az időt. Pedig szeretnék ezzel a témával végezni. Én aláirom mindazt, amit t. képviselőtársam mond és mondtam is, hogy a város nem jár el okosan. (Dréhr Imre: De akkor ne a pénzügyminister urat tessék támadni!) Bocsánatot kérek, most épen olyan kedvem van, hogy a minister urat támadom. Ezt nem fogja t. képviselőtársam megakadályozni; én most a minister urat akarom támadni. (Meskó Zoltán: A Párisi Kirakat és a Szabó Juci a kultúrát terjesztik?) Mindenütt vannak olyan szinházak, amelyekbe ön elmegy, de én nem megyek el, (Meskó Zoltán: Én csak a Nemzetibe járok!) Parisban és Berlinben vannak olyan revük, amelyekbe minden idegen elmegy, de amelyek nem a kulrutát, hanem egészen mást terjesztenek, azt hiszem azonban, hogy a mi színházainkat nem sorozza a t. képviselő ur ebbe a kategóriába, mert ha vannak is olyanok, amelyek nem színházat jelentenek, hanem egészen mást, amelyekről nekem épen az a nézetem, mint a t. képviselő urnák, de a mi színházaink itt Budapesten igazán kulturmunkát végeznek, a magyarság érdekeit szolgálják. Ezért a legnagyobb érdekünk az, hogy fenmaradjanak, mert ezek nemcsak Magyarország^ terrénumát jelentik, hanem az egész világét. Ezért tehát fontos okom van arra, hogy kérjem, hogy ezek a szinházak a forgalmi adótól, amely mintegy 1200—1400 milliót tesz ki egy évben, megszabaduljanak legalább is addig az ideig, auiig a szinházak sorsa jobban nem megy, ami g válságban vannak. Ezt akarom elérni és azt hiszem, ebben nem __ akar meggátolni t. barátom sem. (Meskó Zoltán: Természetesen!) Bécsben is volt ilyen helyzet, ott is volt egy Breitner nevezetű egyén, aki megrendszabályozta a szinházakat ugy, hogy azok tönkre is mentek. (Peyer Károly: Nem attól mentek tönkre! Azért mentek tönkre, mert a primadonnáknak 200 milliókat kellett fizetni! — Meskó Zoltán: A sztár-rendszert kell megszüntetni! De egyébként mi köze a sztárokhoz a Dénzügyministernek? — Derültség.) Csodálom, hogy a magyar szinházak ügyét igazán kevés megértéssel kezelik. De ha valakinek más a véleménye, — ugy mint nekem más — méltóztassanak megengedni, hogy véleményemet ki-