Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-556

A nemzetgyűlés 556. ülése 1926. évi május hó 20-án, csütörtökön. 11 maradjanak az egyes államok. Felhívom tehát szíves figyelmét: szíveskedjék lehetőséget találni arra, hogy orvosaink továbbképzése ne osak a mi intézményeinken belül, hanem a külföldi hasonló intézményekkel, az azok által időnként megtartott kongresszusokkal kapcsolatban is lehetővé tétessék. Rendkívül szomorúan érintett az az eset, hogy április hónapban a Mussolini ellen elkövetett merényletből kellett megtudnom nekem és a magyar orvosok legnagyobb részének azt, hogy Rómában egy hatalmas nemzetközi sebészikongresszus tartatott, amelyre minket már egy év előtt meghívtak, amelyre a központi hatalmak közül a német és osztrák államokat nem vonták be. Nálunk azonban abszolúte semmiféle lépés nem történt, hogy ebbe a kongresszusba belekapcsolódjunk. Épen igy szomorúan vettem észre tavaly, hogy a Hollandiáiban, Amsterdamban megtartott nemzetközi iparegészségügyi és balesetügyi kongresszuson jóformán csak jazok voltunk ott, akik mintegy önelhatározásból ke restünk érintkezést a rendezSő holland állammal és ezen kongresszus rendezőségével, holott rendkívül fontos volna, hogy az ilyen, egy-egy tudományszakból három-négy évetnlként megtartott kongresszusokba, amelyek az illető tudományszaknak három-négy év allatti haladását tüntetik fel, a mi orvosaink bekap c solódti an ak. A továbbképzésen felül van ennek más célja is, amit épen Hollandiában láttam, az, hogy mikor annak a nemzetnek képviselete felszólal és megtudják, hogy melyik nemzet orvostudományának képviselője beszél, a felszólalással kapcsolatban annak a nemzetnek elismerést és erkölcsi tekintélyt szereznek. Ez olyan fontos dolog, amit ki kell használnunk, mert hiszen a magyar orvostudománynak a múlt évtizedekben megszerzett nagy tekintélye hála Isten a külföldön még nagyon elismert ma is. Nagyon kérem az igen t. népjóléti minister urat, szíveskedjék odahatni illetékes ügyosztálya által, hogy tartsák nyilván ezen külföldi kongresszusokat és tegyék lehetővé, hogy az orvosok továbbképzésére előirányzott összegből arra érdemes és az illető tudományszakban kitűnt orvosok kiküldessenek. Egyébként az előirányzott összeget elfogadom. (Helyeslés ) Elnök: Kiván-e még valaki szólnil Ha szólni senki sem kíván, a vitát ^ bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. A népjóléti minister ur kivan szólni. Vass József népjóléti és munkaügyi minister: T. Nemzetgjülés ! Nagy gondot fordítok arra, hogy a világ egészségügyi mozgalmait figyelemmel kisérjük és azokba belekapcsolódjunk, mégpedig nemcsak a szorosan vett egészségügyi, hanem a propagandisztikus és a rendészeti kérdéseket is értem ez alatt. Konkrete nem tudnék e pillanatban választ adni arra, mert nem emlékszem az ügyre, hogy a római sebészkongresszuson voltunk-e képviselve és ha nem, miért nem. Ellenben tudom, hogy amikor meghívás jön hozzánk, rendesen követünk, illetve a külügyministerium utján, azt számon szoktuk tartanig és amennyiben olyan momentum van, hogy érdemesnek látszik azt a meglehetős nagy költséget áldozni, akkor a ministertanáes elé szokta vinni mindegyik minister az ilyen ügyet. Konstatálni kivánom, hogy NagyMagyarországból összehasonlíthatatlanul kevesebben voltak künn állami tisztviselők, vasry pedig állami megbízásban a társadalom tagjai tudományos, művészeti, irodalmi, kulturális vagy más ilyen jelentőségű kongresszusokon és tanumányutakon, mint a hányan most vannak. Ez talán helyzetünkből is folyik, mert sokkal inkább kell önálló életet élnünk, másrészt sokkal inkább szükségünk van arra, hogy a kapcsolatokat minél gyorsabban megteremtsük és minél jobban kiépítsük. Köszönettel veszem igen t. képviselőtársam felszólalását és csak megnyugtatásául szeretném megjegyezni, hogy az ösztöndíjasok kiküldésén és az eddig szokásos tanulmányutakon kívül egészen különös figyelemmel kívánok lenni ezentúl az orvosi továbbképzés szempontjából arra, hogy a külföldi ilyen kongresszusokon és összejöveteleken a magyar orvostársadalom megfelelő módon képviseltessék. (Helyeslés.) Elnök: Következik a határozathozatal. A tétel meg nem támadtatván, elfogadottnak jelentem ki. Következik a 7. rovat. Forgács Miklós jegyző (olvassa): »7. Rovat. Bába- és ápolóképzés 80.000 P.« Elnök: Megszavaztatik. Forgács Miklós jegyző (olvassa): »8. Rovat. Tisztviselői betegsegélyezés 350.400 P.« Elnök: Megszavaztatik. Forgács Miklós jegyző (olvassa): »9. Rovat. Vegyes közegészségügyi kiadások 1170 P.« — Szilágyi Lajos! Szilágyi Lajos: T. Nemzetgyűlés! Néhány percnyi időtartamot kérek szentelni a Hajdúszoboszló határában napfényre került gyógyforrásnak. Évek hosszú során megszoktuk már azt, hogy mi magyarok abban a betegségben szenvedünk, hogy nem tudjuk kellően értékelni azt, ami tulajdonunkban van és nem is beesüljük meg azt, amit birunk. így van ez a természet istenadta adományaival és igy van azzal a nemzeti szerencsével is, amely bennünket az elmúlt esztendő október 26-án ért, amikor földgáz és petróleum után kutattak ott egy futballpályán és az ott eszközölt fúrás közben 1090 méter mélységből egyszerre felszökött 35 méter magasságra a föld szine fölé egy víztömeg, amely 74 fok Celsius meleg. Az orvosok azóta megállapították, hogy ennek a víznek olyan ereje van, amely jelentőségében a világ összes hasonló forrásai felett áll értékét, hőfokát és gyógyitó erejét tekintve. Igy kapcsolom be ezt a kérdést a közegészségügyi kiadások rovatánál az igen t. népjóléti minister ur tárcájának vitájában elhangzott felszólalásokba, mert hiszen az orvosok megállapították, hogy mindenféle csúzos, reu matikus, köszvényes bántalmaknál golyvakórnál, skrofulánál, csont-, bőr- és mirigytuber^ kulózisnál ennek a viznek bámulatos gyógyitó hatása van. Azonfelül azt is megállapították a szakértők, hogy a vizet, mint energiemennyiséget is szédületes mértékben lehetne értékesitenni és azt is megállapították, hogy a gyógyvíz egy részéből gyógysókat lehetne kitermelni, úgyhogy mindenki otthon is elkészíthetné magának a szoboszlói^ gyógyvízből az orvos által rendelt gyógyfürdőket. Hangsúlyozom: nagy nemzeti nyereségnek tartom, hogy mai elhagyottságunkban, külpolitikai és gazdasági elszigeteltségünkben ilyen váratlan szerencse éri ezt az országot. Amikor azonban ezt itt a Nemzetgyűlés szine előtt szóváteszem, megdöbbenéssel kell megállapítanom azt, hogy e gyógyforrásnak, amely 1925 október 26-án tört elő, hasznositására, akár anyagi szempontból, akár gyógyitó szempontból való kihasználására mai napig lényeges intézkedés nem történt. Hosszú huzavona után e hónap 11-én és 12-én, szóval kevéssel ezelőtt jöttek osak össze az állami kiküldöttek a város jötteivel tanácskozni a jövendőt illetőleg. 2*