Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-560

A nemzetgyűlés 560. ülése 1926. évi május hó 26-án, szerdán. 139 -jaondotta — ha Magyarország, amely par excellence mezőgazdasági állam, — és termelés szempontjából is sok azonosság van a két állam között — állatokkal és kisebb dolgokkal részt venne a, kiállításon és mi megjelennénk a kiállitáson. Én közöltem a főkonzullal, hogy nagyon hálás vagyok ezért a meghívásért, de Egyiptom olyan távol esik tőlünk, hogy az a sok költség, amely a részvétellel kapcsolatiban felmerülne, az állam gazdasági erejét felülmúlná; mi nem tudnánk áldozni ilyen nagy összegeket e gazdasági kapcsolat megteremtésére, bármennyire óhajtandó volna is ez, mert mi egy rossz valutájú, háboruvesztes állam vagyunk. Később meglátogatott ujiból és kormánya megbízásából közölte, hogy mindent, amit kiviszünk, az egyiptomi kormány az összes költségek hozzászámitásával meg fog venni, nekünk tehát úgyszólván pénzünkbe se fog kerülni az álJatkiállitás, míg a többi cikkeket, amelyeket kiállítunk, a magunk számlájára állitsuk 'ki. Amikor a főkonzul elhozta hozzám á garancialevelet, amelyet kormánya adott s amelyben biztosítékot nyújtott arra, hogy az egyiptomi kormány az összes kiküldetési, szállitási és biztositási költségekkel együtt megveszi állatainkat, akkor az ügyet a ministertanács elé terjesztettem és a ministertanács nekem erre a célra 900 millió koronát szavazott meg. Erre a kiállitáson való részvételt megszerveztem és az egyiptomi kormány által kivánt számú lés minőségű állatot oda leszállitottuk és a kiállításra a meghívás folytán én is elmentem; maga a főkonzul személyesen hívott meg, hogy a kormány képviseletében megjelenjek azon a kiállításon, amelyen úgyszólván az egész világ résztvett, hiszen az a főszezon idejére esett, amikor is az egész világ gazdagjai ott vannak. Amikor a mi lipicai négyesünk Kairó utcáin és a kiállítás területén keresztülszáguldott, olyan propagandát csináltunk a magyar állattenyésztésnek és a magyar mezőgazdaságnak, amilyent pénzért nem lehet megszervezni. Az összes költségek, a kiutazási, a szállítási költségek megtérültek s az egész dolog egy fillérünkbe sem került, mert az egyiptomi kormány, illetőleg a kiállitást rendező gazdasági egyesület a költségeket a kiállított állatok megvásárlása által megtérítette. (Förster Elek: A megszavazott 900 millió megmaradt!) A 900 millió egy része elment, de csak egy csekély része, mert kivittünk oda bort. gyümölcsféléket, háziipari termékeket, kísérleti ügyekkel kapcsolatos dolgokat, stb., amelyeket azután eladtunk. A végelszámolás még most sem érkezett meg, azonban már most bizonyos, hogy az egész részvétel olyan minimális kis összegbe került, hogy nincs az a kormány, amely hasonló kiállitáson ilyen költséggel részt tudna venni. (Propper Sándor: Szóval Olcsó Jánosok voltak!) Igen, Olcsó Jánosok voltunk, igaza van. Megjegyzem még, hogy az egyiptomi kormányi a kapcsolat révén egyik megbízottját már ide is küldte, aki végignézte mezőgazdaságig birtokainkat, kiséiietügyi intézményeinket és most utazott el tőlünk és ez a kapcsolat remélhetőleg gazdasági téren is meg fogja hozni azt az eredményt, hogy sokszorosan viszszatérül az a minimális összeg, amelybe ez a kiállítás került. Ennyiben voltam bátor az általános vita során elhangzott egyes kérdésekre válaszomat megadni s azt hiszem, Kiss Menyhért képviselőtársunk is, ha most itt volna, tudomásul venné azt, hogy nem 1-9 milliárdba került az én kiutazásom és nem 4 milliárdba került, — ilyen óriási, enormis összegeket közöltek a lapok — hanem az egész anyag értéke, amelyet oda kiszállítottunk, kétszeres értékben is megtérült s felülmúlja azt az összeget, amelyet a lapok közöltek. Nem igaz tehát, hogy én kéjutazasi csináltam és hogy az államnak 19 milliárd koronáját elutaztam. Az én utazásom az államnak egy krajcárjába sem került, mert ezeket a költségeket mind betudtuk az állatok értékébe. Ennyit voltam bátor a vita során elhangzottakra nagy vonásokban válaszolni és tisztelettel kérem a nemzetgyűlést, hogy a költségvetést részleteiben is méltóztassék elfogadni. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök: Szólásra következik? Láng János jegyző: Szeder Ferenc! Szeder Ferenc: T. Nemzetgyűlés! A központi igazgatás személyi járandóságainál, ugy érzem, ismét kötelességem felszólalni. Tavaly is felszólaltam ennek a címnek ennél a rovatánál és érveltem igazam mellett, amikor kifogásoltam a személyzetnek azt a túltengését, amely a földművelésügyi ministerium központi igazgatásában jelentkezik. Megengedhetetlennek tartom hogy a 92000 négyzetkilométer területű csonka Magyarország ilyen nagy központi igazgatású apparátussal végezze a föidmivelési ügyek igazgatását, de különösen megengedhetetlennek és egészségtelennek tartom azt, hogy ebben a nagy személyzeti apparátusban olyan sok magasrangu tisztviselő legyen, mint amennyit kimutatnak a költségvetési tételek. Felfogásom szerint a földmivelési ügyek eredményes igazgatása különben is a decentralizációt követeli inkább, nem pedig azt, hogy minden ügyet egy helyre centralizáljunk. Ez az egyik, amit meg akarok jegyezni, a másik pedig az, hogy értesülésem szerint a földmivelési ügyek igazgatásánál egész sereg olyan tisztviselő vau akiknek gyakorlati szempontból homályos sejtelmük sincs a földmivelési ügyekről. Márpedig, ha a földmivelési ügyeket központilag igazgatják a földmivelésügyi ministeriumból, akkor legalább annyit elvárhatnánk, hogy ha már nem is épitik le ezt az apparátust, hanem így centralisztikus módon akarják igazgatni a földmivelési ügyeket, legalább gyakorlati emberek álljanak a földmivelési ügyek igazgatásának élén- Mert akármennyire tisztelem és nagyrabecsülöm is az elméleti kiképzést és az elméleti oktatást, mégis azt tartom, hogy ha avval nem társul a gyakorlati tapasztalat, a gyakorlati iskola, akkor ennek nincs olyan értéke, mintha a kettő, az elméleti tudás és a gyakorlati tapasztalat együtt van. Én tehát a föl dmi ve lésügyi tárcának ezzel a részével kapcsolatban decentralizálni kivánom az igazgatást, az értékeket ki a vidékre, de ha szerény tanácsomat nem fogadná meg a földmivelésügyi minister ur, akkor legalább azt kérem, hogy gyakorlati embereket alkalmazzanak a földmivelésügyi ministerium igazgatásában. (Forster Elek: Ugy van!) Egvébként ehhez a rovathoz nem terjesztek elő javaslatot, de nagyon szeretném, ha a földmivelésügyi minister ur szavaimat a jövő évi költségvetés alkalmával megszívlelné. Elnök: A földmivelésügyi minister ur kivan szólni! Mayer János földmivelésügyi minister: Tisztelettel bátor vagyok megjegyezni, hogy ez a létszám lényegesen apadt s már a költségvetésben feltüntetett számokhoz képest is csökkent. A létszámapasztás alkalmával. 92-ben