Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-559

À nemzetgyűlés 559. ülése 1926. évi május hó 25-én, kedden. 129 vagyont megfelelően jövedelmeztessük és közgazdasági szempontból ne extenzive használjuk ki, mint a bábéra előtt, nemcsak a közöslegelők tulajdonosainak érdeke, mert nemzetgazdasági szempontból sem lehet közömbös, hogy az ország termőterületéből ilyen nagy területek extenzive vagy intensive lesznek-e kihasználva? Az idén azt tervezem, hogy egyesek által ki nem használható helyeken gépeket, igy tárcsás koronákat, fogasokat és tüskés hengereket fogok beszerezni és ezeket a vármegyei és .járási felügyelők felügyeletére bizom. A járási és vármegyei gazdasági felügyelők szigorú utasításokat fognak kapni, hogy a körzetükbe tartozó összes közöslegelőkön minden esztendőben minden idegen bokor, szamárbogáncs, tüske irtassanak ki. Minden járás és vármegyei gazdasági felügyelőség körzetébe fümagtermelő telepeket fogok létesiteni és a közöslegelők talajösszetételének megfelelő fűmagot fogok vettetni és minden évben ezek a legelők felujitás alá fognak kerülni. Minden osztatlan közöslegelő érdekeltség a legelők szakszerű kezelése érdekében legelőmesterek kiképzésére tanfolyamokat fogok szervezni és kötelezővé teszem, hogy az osztatlan közöslegelő érdekeltségek a saját költségükön kötelesek legyenek odaküldeni megfelelő értelmes gazdákat, hogy szakszerű kiképzést nyerjen minden közületből egykét ember, aki a legelőkezelés terén a megfelelő intézkedéseket a felsőbb utasításoknak megfelelően meg fogja tenni. Ezektől az intézkedésektől én az állattenyésztés fejlesztése terén is igen sokat várok, mert nem elég az, papiron kiszámitani, hogy az a legelőterület holdanként hány állatot képes eltartani és a vége az„ hogy a bozóttól és szamárbogánestól nem tud legelni a jószág, hanem gondoskodni kell arról is, hogy a legelő tényleg az állatállományt el is tudja tartani. Az állategészségügyi törvény, mint ahogy azt legutóbb jeleztem már, régen elkészült. Miután azok a pénzügyi akadályok, amelyek útját állták annak, hogy a törvényjavaslatot a nemzetgyűlés elé hozzam, elhárittattak és a közeljövőben az állategészségügyi törvényjavaslatot a törvényhozás tárgyalása alá be fogóim terjeszteni. A közgazdaság és az állattenyésztés szempontjából ettől szintén nagy eredményeket várok. Az állategészségi egyezményünk Ausztriáival megköttetett és remélhetőleg a jövő hónapban már életbe is lép. A szakoktatás kérdésével is több képviselőtársam foglalkozott. A szakoktatás kérdése szintén egyik legfontosabb kérdése az én tárcámnak. A szakoktatás korszerű átszervezését tervbe vettem. A közelmúltban egy szakoktatási értekezletet ^ hi vtam egybe, amelyen behatóan megbeszéltük ezt a kérdést az érdekelt testületekkel. Egy országos gazdasági szakoktatási tanács felállítását tervezem, ami már a napokban meg is fog történni és ennek kapcsán birálat tárgyává tesszük mindazokat az inditványokat, eszméket és gondolatokat, amelyek itt a szakoktatási ankéten felvetődtek. Mindannyan tisztában vagyunk a szakoktatás nagy jelentőségével és épen ezért erre különös, kiválltképen különös gondot kell forditani. Szaporítani kivánom a földmivesiskolákat, hogy Graeffl Jenő t. képviselőtársam óhajtása szerint minden vármegyében legyen legalább egy földmivesiskola. Nagy súlyt helyezek az alsó szakoktatásra, azonban a középfokú szakoktatás kérdését is meg akarjuk oldani. Középfokú szakiskolákat fel akarok állitani Sz?-vason, Pápán és Hódimezővláisárhielyen. Ezeket a középfokú szakiskolákat azért tartom szükségeseknek, mert itt az alsó és felső oktatás között egy hézag volt és ezt a hézagot kivánom betölteni akkor, amikor ezeknek az iskoláknak felállítását tervbevettem. Van egy rendkivül bevált tipusu alsó szakoktatási intézetünk: a téli gazdasági szakiskola. Ezek a szakiskolák kétéves tanfolyamuak, azonban csak a téli hat-hat hónapos időszak alatt folyik tanitás ezekben az; iskolákban. Azért váltak be ezek az iskolák, mert a legszegényebb kisgazdának vagy törpebirtokosnak fiai is elvégezhetik azokat nagyobb idő- vagy pénzáldozat nélkül és a nyári időszakban elmehetnek a maguk dolga után. Bár mélyebben megalapozott szaktudást ezek az iskolák nem adnak, mégis szakoktatás szempontjából nagy eredménnyel járnak. Ezeknek az iskoláknak felállítását szintén szorgalmazni kivánom, mert arra fogok törekedni, hogy a szakoktatást és a szaktudást minél jobban általánosítsuk, hogy mindenki, aki földdel foglalkozik, értse a dolgát, ismerje a maga anyagát és értsen ahhoz, amivel neki foglalkoznia kellTeljesen igazat adok Szilágyi Lajos t. képviselőtársamnak, hogy valamint minden más mesterségben kontár az, aki nem ismeri eléggé a maga feladatát és dolgát, a mezőgazdaságnál is ugyanezt kell mondani azokra, akik földet művelnek anélkül, hogy ahhoz értenének, vagy ismernék a maguk szakmáját. Egy másik kérdés, amellyel behatóbban akarok foglalkozni, a tagositás kérdése. (Halljuk! Halljuk!) Igen jól méltóztatnak tudni, hogy az úrbéri rendezés óta az úrbéres telkek, örökségek, birtokváltozás stb. okából annyira szétparcelíázódtak, hogy nem ritka eset most már. hogy az a 20^-25 holdas kisgazda 45—50 apró parcellákra széttagolt birtokokon gazdálkodik. Az a sok barázda nemcsak hogy veszteséget jelent, de igen nagy az az időveszteség is, amely azzal jár, hogy azt a néhány négyszögöles telket felszántja, azután felpakkolja összes gazdasági eszközét és elhurcolkodik három-négy dűlővel odébb naponta háromszor-négyszer, de azért is, mert ezeken a szétporlasztott birtokokon célszerűen és okszerűen gazdálkodást folytatni nem lehet. Nagy súlyt helyezek arra, hogy a tagositás kérdését most már sürgősen rendezzük és^ mindent elkövessünk, hogy minél több községben induljon meg a tagositásMi az oka annak, hogy ezek a volt úrbéres telkesek szinte iszonyodnak attól, hogy megkezdjék a tagositási eljárástl (Graeffl Jenő: Hallani sem akarnak róla!) Oka nemcsak az az ősi konzervativizmus, hogy ragaszkodnak az apjuktól örökölt parcellákhoz, hanem az is, mert annyira hosszadalmas és komplikált a tagositási eljárás, hogy nem egy esetben évtizedek múlnak el, amig lebonyolódik az egész eljárás. (Graeffl Jenő: Ez is igaz!) Az én kerületemben is van két olyan község, ahol már huszonnégy év óta folyik az eljárás és ma sincs befejezve. Az a gazdaközönség évtizedekig van bizonytalanságban a birtoklási, adózási és hitelkérdésekben és nem képes befejezni a maga munkáját. Ennek oka az, hogy a tagositási törvények teljesen birói eljárásnak minősitették a tagositási eljárást. A földmivelésügyi ministeriumnak semmiféle inger enciá ja nincs a tagositási eljárás sürgetésére és lefolytatására, csak az első lépésnél, a megengedhetőségi eljárásnál kell kiszállnia a földmivelésügyi ministeriumnak és kell döntenie a megengedhetősóg kérdésében, hogy t. i. gazdasági szempontból helyes-e, avagy hátrányos a tagositás és itt a ministerium befejezte a szerepét. Akkor átveszi a szerepet a biróság;