Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-559

130 A nemzetgyűlés 559. ülése 1926. évi május hó 25-én, kedden. és a b iróság- roppant precízen, törvényszerűen, de perrendszerüen intézi a dolg-okat és ezért nyúlik évtizedekre az eljárás. A folyó évben saját községemben próba­tagositást végeztettem, és egy esztendő alatt teljesen lebonyolódott az egész tagositási eljá­rás. A térképek, a földkönyvek, mind az érde­keltségek kezébe kerültek és a hitelesítés is ke­resztülvitetett. Tanúbizonysága ez annak, hogy nem kellenek évtizedek arra, hogy a tagositási eljárás lefolytatható legyen, hanem megfelelő ellenőrzés mellett, rövid idő alatt is lebonyo­líthatók. Az igazságügyniinisterrel történt megbeszélés alapján egy törvényjavaslattal fo­gok a nemzetgyűlés elé jönni és a földmivelés­ügyi ministeriuni felügyeletét a tagositási el­járásra, annak megkezdésétől befejezéséig biz­tosítani kívánnám. így óhajtanám sürgetni a tagosítás keresztülvitelét. Továbbá az állandó tagositási alapnak is megfelelő dotálásával tö­rekszem majd előmozditani a tagosítást, mert most olyanformán van a dolog, hogy a világ­háború befejezése óta dotálva ez az alap nem lett és nem voltunk képesek a tagositó érde­keltséget abban a támogatásban részesíteni a költségek előlegezése szempontjából, amelyben már a háború óta részesültek. Ezidőszerint 60 községben folyik a tagosítás s azt hiszem, hogy ha megfelelő törvényszerű támogatást nyúj­tani képesek leszünk, még nagyobb arányban indul meg ezen a téren is a tevékenység'. A másik nagyobb és komorabb akciót, amelyet folyamatba kívánnék tenni, a szikes­talajok megjavítása terén tervezem. Mint ahogy a legutóbbi költségvetési vitánál már jeleztem, a szikestalajok megjavítására egy központi talajjavító bizottságot létesítettem. Ez a központi talajjavító bizottság kísérlet­ügyi intézményeinkkel kapcsolatban már eddig is szép és nagyon jelentős eredményeket ért el. Ugy van az, mint ahogy a magyar ember mondja, hogy a szikes földbe, abba a megholt talajba valami életet kellene bevinni. Ez tény­leg megholt talaj, inert hiányoznak belőle azok az organikus részek, amelyek a terme­lésre alkalmassá tennék. Az eddigi kísérletek meglehetősen" szép eredménnyel kecsegtetnek és remélhetőleg ezeket az óriási kiterjedésű te­rületeket vissza tudjuk hódítani a kultúra és a termelés számára. Ezeket a területeket most már térképezzük, felvételezzük és ezeknek az előmunkálatoknak befejezése után nagyobb­arányu akciót fogok ezen a téren is folyamatba tenni és az idevonatkozó költségeket is remél­hetőleg meg fogom kapni. Kisérletügyi intézményeinknek felszerelé­sére 1*1 milliárdot fordítottam, szintén a költ­ségvetésen kiyül, a-hasznos beruházások címén a rendelkezésemre bocsátott összegből. Re­mélhetőleg kisérletügyi intézményeink, ame­lyek Európában a hasonló intézmények között első helyen állanak, fokozottabb mértékben tudnak a termelés szolgálatába állni és a hoz­zájuk fűzött várakozásoknak megfelelni. A földreform kérdéséA^el nem akarok hosz­szabban foglalkozni. Az igazságügyminister ur a kisebb tárcák költégvetésének tárgyalásánál ismertette azokat a statisztikai adatokat, ame­lyek a Földbirokrendező Biróság működésére vonatkoznak. Ezeket a statisztikai adatokat én szükségtelennek és feleslegesnem tartom itt új­ból felsorolni. Az igazságügyminister ur által ismertetett adatokból megállapítható, hogy több mint egymillió katasztrális hold föld ke­rült uj birtokosok kezébe. Bejelentette az igaz­ságügyminister ur azt is, hogy a Földbirtok­rendező Biróság remélhetőleg még ebben az ' esztendőben meghozza Ítéleteit az egész vona­lon és be fogja fejezni működését. (Helyeslés.) A földmivelésügyi ministerium működését és tevékenységét azonban nem tekinti befejezett­nek akkor, amikor a r Földbirtokrendező Biró­ság befejezte működését, mert meggyőződé­sem szerint mindent el kell követnünk, hogy ezek a kis emberek a földet necsak meg­kapják, hanem azt meg is tarthassák. (Helyes­lés.) Mint a legutóbbi költségvetés tárgyalása alkalmával is bátor voltam jelezni, a földhöz­jutottak földjeinek megmunkálása terén messzemenő intézkedéseket vettem tervbe. Ahol közegeim utján arról értesültem, hogy azokat a földhözjuttatottakat, akiknek nincs instrukció­juk és berendezésük, rendkívül kiuzsorázzák és olyan árakat kértek tőlük a szántásért, amelye­ket azokat megfizetni nem tudtak, ott azonnal módját ejtettem annak, hogy ők szövetkez­zenek^ és védekezzenek a kiuzsorázás ellen és szántógépek beállításával abba a helyzetbe jut­tattam őket, hogy földjeiket megszánthassák. (Helyeslés.) Eddig körülbelül 50 ilyen szántó­érdekeltség van, és mindenütt, ahol ezek a szántógépek megjelentek, enyhült a helyzet és normális mértékre szálltak le az uzsora jellegű szántási árak. Nagyobb arányú akciót kívánok folytatni a házhelyhez jutottak támogatása érdekében, hogy házaikat felépíthessék. Igaz, hogy az az Ötmilliónyi összeg, amely ezen a címen rendel­kezésemre áll, nagyon csekély és ebből csak egy töredékét tudom kielégíteni azoknak az igényeknek, amelyek ezen a téren felmerülnek. Arra törekszem tehát, hogy ezt az összeget nö­veljem és máris kilátásom is van rá, hogy olyan összeg áll majd rendelkezésemre, amely nagyobb arányúvá teszi ezt az akciót, sőt tel­jesen elegendő lesz arra a célra, amelyet ezzel szolgálni kivánok. (Helyeslés.) Sok vád ért azért, hogy ezen a téren nem mutatkozik konkrét eredmény. Azt az ösz­szeget azonban, amely erre a célra eddig rendelkezésemre bocsáttatott, csak február végén vagy március elején tudtam megkapni és ez idő óta azok a szervek, amelyek úgyszól­ván önzetlenül a nagy szociális cél érdekében fejtenek ki elismerésreméltó és dicséretes tevé­kenységet, az akció megszervezésével vannak elfoglalva. Mint mondottam, kilátás van azonban arra, hogy most már hamarosan olyan mérvet ölt az akció, hogy a kívánt eredménye­ket fel tudja mutatni. A vízügyi munkálatok térién serényen foly­nak a munkálatok. A múlt évben 203 milliárd, az idén 116 milliárd, összesen tehát 319 milliárd korona lett rendelkezésemre bocsátva abból a célból, hogy ezt vizi társulatoknak adjam megfelelő kamatozás mellett. Ezek az össze­gek kölcsön formájában lettek kiadva s az ese­dékesség napján a társulatok kötelesek vissza­fizetni. Sok vád ért és több felszólaló hangoz­tatta, hogy ezek 1 a tájrsulatok nem megfelelő miáirté'kben foglalkoztatják a munkásokat és nem megfelelő arányban indították meg a munkát. (Graeffl Jenő: Ugy van!) Jól tudjuk, hogy a folyó év tavaszán nagyobb áradások voltak és azok a mélyedések, ahol a munkála­tokat épen eszközölni kellett volna, vízzel vol­tak borítva, úgyhogy csak később tudtak a társulatok munkához látni. Mikor azonban a viz letakarodott, hozzáláttak a munkálatokhoz és most állandóan felügyelet alatt vannak, hogy a munkálatokat tényleg folytathassák, azokat a nehézségeket, amelyek á munkanél­küliség terén fennállanak, enyhítsék és hogy a földmunkások, akik úgyszólván teljesen,

Next

/
Oldalképek
Tartalom