Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-559

128 A nemzetgyűlés 559. ülése 1926. évi május hó 25-én, kedden. Nem arról van itt szó, — újra ismétlem — hogy mi a kereskedelmet ki akarnók sajátítani, monopolizálni akarnók és államilag akarnók ellátni azt a tevékenységet, mely tulaj donképen a magántevékenység feladata, hanem arról van szó, hogy ha a kereskedelem nem működik kellőképen, a terményeket mégis értékesíteni kell, a piacokat vissza kell hódítani. Ha tehát nincsen olyan élő, mozgó és eleven kereskedelmi élet, amely ezt a feladatot ellátja, akkor kénytelen-kelletlen az államnak kell ezen a téren is működésbe lépnie és a piacot visszaszereznie. Mihelyt a privát tevékenység hajlandó lesz vagy annak módja lesz arra, hogy elfoglalja a teret, szíves készséggel engedjük át ezeket az eredményeket és azokat a piacokat is, melyeket mi államilag elfoglaltunk. (Helyeslés jobbfelől.) Nagy jövőt tulajdonitok a hazai gyümölcstermesztés és értékesítés helyes irányban való megszervezésének is, különös tekintettel az expor{kereskedelem szempontjaira. Ezen a téren pedig a kertészeti és gyümölesészeti kataszter felállítását, a piacképes gyümölcsfajták tömeges termelését, továbbá az egységes csomagolási rendszer propagálását tartom szükségesnek. Remélem, hogy annak az akciónak számára, amelyet itt tervezek, a szükséges fedezetet meg fogom kapni. Hogy megfelelő számú szakemberek álljanak ezen a téren is rendelkezésünkre, a kertészeti szakoktatást is fejleszteni kivánom. A főváros vezetőségével tárgyalások folynak, hogy az Egresi-uti női kereskedelmi és gazdasági leányszakiskolát átalakítsuk középfokú kertészeti szakiskolává, amely a földművelésügyi ministerium felügyelete alá lesz helyezve.^ A néptanítók körében ugyancsak a gyümölesészet és kertészet propagálása szempontjából megfelelő szaktanfolyam rendezését vettem tervbe. (Helyeslés.) Termeléspolitikám egyik főcélja különösen az állattenyésztés kérdésének fejlesztése is. (Helyeslés.) Állati termékekből, állatoknak élő, vagy vágott állapotban való kiszállításaiból 190 millió aranykorona volt a kivitelünk az elmúlt évben, ami összkivitelünk 25%-a. Az előző évben 130 millió aranykoronáit tett ki ezekből a cikkekből a kivitel, ami az összkivitel 22%-a. Itt is megállapítható tehát az örvendetes fejlődés. A legutóbbi költségvetés tárgyalásakor voltam bátor összehasonlítani az akkori állat összeirás alapján az 1923. és az 1924. évi létszámot és kimutattam a fokozatos fejlődést, most pedig leszek bátor az 1924. és 1925. évi statisztikai adatokat ismertetni, amelyek a következő képet adják: Ló volt 1924-ben 849.771, 1925-ben 875.768, a szaporulat 25.997; szarvasmarha volt 1,896.041, 1925-ben 1.920.026, a szaporulat 23.985; sertés volt 1924-ben 2,458.006, 1925-ben 2,632.966, a szaporulat 174.960; juh volt 1924-ben 1,814.155, 1925-ben 1,890.511, a szaporulat tehát 76.356. Amint méltóztatnak látni, a szaporulat örvendetes emelkedést mutat, sőt már közel állunk ahhoz, hogy a teljes békebeli létszámot is ^ elérjük. Sajnos azonban, minőségileg még nem tudjuk elérni azt a szinvonalat, amelyen állattenyésztésünk a békében állott. A probavágások átlagos súlya békeidőben 400 kilogramm vot, az elmúlt évben a próbavágások átlagsúlyát 300 kilogrammban állapították meg, mig ebben az évben a próbavágások átlagsúlya 320 kilogramm volt, tehát itt is örvendetesnek mondható az emelkedés. A minőség színvonalának emelése szempontjából a folyó költségvetés második felében 21 milliárdot adtam ki megfelelő olcső kamatozás mellett községeknek, állattenyésztő-szövetkezeteknek és gazdasági közületeknek,^ amivel szintén a minőségi szinvonal fejlődését és emelését akarom biztosítani. Az elmúlt évben egy nagyobb állatimport-akciót bonyolítottunk le Svájcból, tenyészbikákat, teheneket és üszőket hoztunk be és a folyó évben ugyancsak Svájcból egy hasonló nagyobb import lebonyolítását vettem tervbe. Békeidőben a magyar hizott ökör és a magyar hizott sertés elsőrangú márka volt a világpiacon, ahonnan ma már teljesen hátraszorultunk, mert az állatok minősége legyengült. Mindent el kell követnünk, hogy ezt a pozíciót a külföldön újra visszafoglaljuk, ezt pedig csak ugy érjük el, ha minőségileg elérjük azt a nivót, amelyen békeidőben állottunk. Ha azokat az eszközöket tekintem, amelyek békeidőben rendelkezésére állottak a földmivelésügyi ministernek, ha azt tekintem, hogy az állattenyésztés fejlesztéséről szóló 1908. évi XLIII. te. alapján tenyészállatok beszerzésére a földmivelésügyi ministernek 1-5 millió aranykorona állott a rendelkezésére és ha tekintem azt, hogy itt most — ezt a jelenlegi Magyarországra értem — csak 82.200 pengő áll rendelkezésemre, ugy ez csak Väo-ad része annak, ami békeidőben a minister rendelkezésére állott. Ha tehát a békebeli nivót akarjuk elérni, akkor teljesen indokolt, hogy a földmivelésügyi kormány megkapja mindazon eszközöket, melyek szükségesek ahhoz, hogy a békebeli nivót elérhessük. (Helyeslés a jobboldalon.) Tisztelettel bejelentem még, hogy nyolc vármegyében 16 tájfajta állattenyésztő-szövetkezetet állítottunk fel, amelyekben nemcsak kiállítások rendezésével, hanem tejelőversenyek és fejésversenyek, valamint törzskönyvezés és származási bizonyítványok kiadásával törekszünk az állatállomány nívóját emelni és az állattenyésztést fejleszteni. Szilágyi igen t. képviselőtársam igen helyesen és igen okosan mutatott rá azokra a súlyos feladatokra, amelyek a földmivelésügyi ministeriumra a legelők felujitása és a legelők hasznosítása terén várnak, ö ajánlotta figyelmembe ezt a kérdést, amelyre én különösen nagy figyelmet fordítok, mert ezen a téren messzemenő intézkedéseket kívánok tenni. (Helyeslés.) A dolog tulajdonképen igy áll: Az osztatlan közös legelő az 1913. évi X. tekéi közvetlenül a háború előtt lett megalkotva, a törvény azonban végrehajtva nem lett, mert közbejött a háború s a végrehajtást felfüggesztették. Ebben a törvényben igen üdvös és igen hasznos intézkedések vannak a közlegelők birtoklása, az apaállatokról való gondoskodás és általában a vagyon kezelése tekintetében. A törvény kötelezi az osztatlan közöslegelőérdekeltséget arra, hogy legelőtársulattá alakuljon át, alapszabályait alkossa meg, de általában a vagyonkezelés, a legelőkihasználás, az apaállatok beszerzése stb. terén is megfelelő intézkedéseket tartalmaz. Ezen a téren egész középkori állapotok voltak addig, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) úgyhogy ez a közösvagyon úgyszólván senki vagyona volt, vagyis mindenki vagyona és szabadon tiporták anélkül, hogy a vagyonkezelés és legelőkezelés szempontjából megfelelő ellenőrzés és megfelelő szakintézkedés állott volna rendelkezésre. Ne felejtsük el, hogy a földbirtokreform végrehajtása után a legelők területe csonka Magyarországon 1-76 millió kat. holdat meghaladja. Az, hogy mi ezt a nagy kiterjedésű