Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-559

A nemzetgyűlés 559. ülése 1926. évi május hó 25-én, kedden. 125 az egész ország gazdasági érdekeit rendkivüli módon szolgálná. Ezek után még egy másik kérdést is bátor leszek a mélyen t. minister úrhoz intézni. A mezőhegyes! uradalom fentartását mindig azzal méltóztatnak megindokolni, — már a régi költségvetési viták alkalmával is mindig ezt hozták fel — hogy azt mintagazdaságként fejlesztik és állítják oda az ország gazdasági népének szeme elé, hogy abból tanuljon, példát meritsen és oda menjen megtanulni, hogy tulaj donképen milyen is az intenzív és tökéletesen vezetett gazdálkodás. Ezt a tételt elfogadom s helyességét elismerem. Tapasztalatból tudom azt. hogy egy olyan vidéken, ahol egyik vagy másik uradalom — sajnos, ma nagyon kevés van olyan, amelyre ezt rá lehet mondani — mintagazdálkodást folytat, annak gazdasági nevelő hatása van a földmivelő lakosságra az egész környéken és akár magáról, akár állattenyésztésről van szó, a kisgazdák, ha valami tekintetben nincs tiszta tudásuk és értesülésük, elmennek oda és ott megtanulják azt vagy megkapják a szükséges felvilágosításokat. Ennek hasznát nem lehet eltagadni s ennek hasznát és előnyét meg tudjuk állapítani. Hogy a húsz millió lakosú nagy Magyarországnak annakidején 38.000 katasztrális holdnyi mezőgazdasági területet kellett fentartani és mintagazdaságként fejlesztenie, ezt akkor el lehetett fogadni, jónak lehetett tartani. Ma azonban kissé sokallom ezt a területet és ezért tekintettel Csanád vármegye óriási földhiányára népének szorgalmára, annak a fajmagyar népnek, amely az ottani községekben lakik, minden tekintetben legalkalmasabb és legarravalóbb természetére nagyon szükségesnek és célszerűnek tartottam volna. — nagyon sajnálom és nagyon csodálom azt. hogy a kormány ezt nem valósította meg és nem gondolt _ rá — hogy a mezőhegyesi uradalomnak egy jelentékeny részét, különösen azt, amely a központtól távol esik és amely a környezetében levő községek földbirtokpolitikai céljaira alkalmas lett volna, földbirtokpolitikai célokra való kisajátítás végett átadták volna az ottani magyar községeknek. Óriási jót tettek volna vele, szociálpolitikai szempontból megbecsülhetetlen értékű lett volna ez. Valaki talán közbeszólhatna vagy talán a minister ur azt gondolhatná, hogy miután 1925 december 7-ike után vagyunk, most már nem lehet erről beszélni. Mindazonáltal a novellának megfelelő paragrafusára gondolva, ez szerintem még semmiesetre sem elkésett dolog és egy ilyen nagyszabású földbirtokpolitikai akció egyáltalában nem volna elkésett dolog, ha a nemzetgyűlés többsége a minister urat. ebben támogatná. Én felvetettem ezt a kérdést azért, mert nagyon jól tudom, hogy Csanád, Arad, Torontál vármegyében rendkívül szerény keretek között, hogy ne mondjam, a legeslegszerényebb keretek között hajtották végre a földbirtokréformot; rendkivül sokan, ezrek és tízezrek maradtak ott föld nélkül és ezek az emberek ott valósággal meg volnának mentve, valósággal újjászületnének, ha róluk a magyar állam és a magyar királyi kormány ilyeténképen gondoskodnék. Ha tekintetbe veszem és megnézem a költségvetésben, hogy a mezőhegyesi uradalom és a többi uradalmak mennyit jövedelmeznek tisztári és mekkora haszna van belőlük a magyar államnak és ha el is gondolom azt, hogy a mintagazdaságnak erkölcsi haszna van az ország lakosságára, mindezek ellenére mégis fentartom előbbi kivánságomat és óhajtandóNAPLQ. sxiv. nak tartom azt, hogy ennek a nagy uradalomnak egy részét, azt a részét, amely a központtól távolabb fekszik s amely közvetlen közelében fekszik az ottlévő színmagyar községeknek, földbirtokpolitikai célokra igenis le kellene adni. A kormány nagyon monumentális és nagyon áldásos dolgot csinálna, ha ezt végrehajtaná. Felhívom a minister ur figyelmét arra is, hogy most az egész országban kétféle hitel áll rendelkezésre. Az egyik a jelzáloghitelek, az angol fontkölcsön hitelei, amelyeket különféle pénzintézeteknél helyezett el a kormány, amelyeknek megszerzése azonban, nem tudom miért, miért nem, rendkivül késedelmes és borzasztó közigazgatási vagy igazgatási copfokkal van súlyosbítva, úgyannyira, hogy ha bevezetünk egy-egy ilyen akciót, négy hónapig is eltart és az a kisgazda még mindig nem jutott abba a helyzetbe, hogy azt a pénzt, amelyet az igazgatóság neki megszavazott, valóban meg is tudta volna kapni. Kap ugyan erre váltóhiteleket, amelyeket nagyon tiszteletreméltó kamatok mellett kap meg, a minister urat én arra kérem, legyen gondja rá, méltóztassék utasítást adni ezeknek a bankvállalatoknak, hogy uj eljárást, uj rendszert honosítsanak meg, hogy ne történjék meg az, hogy három-négy hónapba kerül, amíg hozzájutnak a pénzhez. így rengeteg pénzt elköltenek, utazgatnak, feljönnek ide, rimánkodnak a bankok igazgatói nyakán, képviselői támogatást vesznek igénybe, mert ebben a pénzügyigazgatási dzsungelben addig huzzák-halasztják a dolgot, addig gördítenek akadályokat elébe, hogy három-négy, sőt öt hónapba is kerül, mig végre az illető meg tudja kapni ezt a pénzt. Hiszen ha ilyen lassan megy a hitel folyósítása, akkor ezzel nem segítünk azon a kisgazdán vagy nagy gazdán, mert hi«znn azoknak gépeket kell vásárolniuk, befektetéseket kell eszközölniök, ezer és ezer helyre kell már az a pénz, amelyet fel akarnak venni. Mégis hosszú hónapok munkája, ujabb és ujabb kiadások válnak szükségessé s ezeket a hiteleket még mindig nem tudják megkapni. Arra is kérem a minister urat, hogy az Országos Földbirtokrendező Bírósághoz méltóztassék ismételten átírni, hogy azokat a végzéseket, amelyekben kimondj mentességet azokra a területekre, amelyeket a bankok jelzálogul kivannak maguknak lekötni, a lehető legnagyobb gyorsasággal intézze el, mert személyes tapasztalataim vannak arról, hogy három-négy, sőt öt hétbe is beletellik, amig megkapják ezeket a végzéseket. Sőt ezek a végzések még akkor sem véglegesek, nem. definitívek, hanem még bizonyos dolgokat kivannak bemutattatni és csak azután lesz abban a helyzetben az Országos Földbirtokrendező Bíróság, hogy végérvényesen kimondja azt, hogy azok a területek pedig mentesek a földbirtokpolitikai célok tekintetében GS Si jelzálogkölcsönök bekebelezhetők rájuk. Mind a két hivatalnál, mind a két helyen: a bankoknál, amelyek folyósítják ezeket a kölcsönöket és az Országos Földbirtokrendező Bíróságnál, egyformán szükség van arra, hogy a kormány részéről kívánság, még pedig erélyes kívánság hangozzék el, hogy a kölcsönök felvételét ne akadályozzák és ne akasszák meg, hanem ellenkezőleg simává és gyorssá tegyék. Ugyancsak most az igen t. kormány végre nagylelkűségében 8 millió pengő kölesönt helyezett kilátásba. Itt is három-négy bankot jelölt meg a kormányzat, amelyek révén a kölcsönhöz hozzá lehet jutni. Ma is in concreto 18