Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-559

124 Â nemzetgyűlés 559. ülése 1926. évi május hó 25-én, kedden. szegeket állapit meg, szóval nem annyira a munkáskulturának és a munkáshigiéniának kiépítésére törekszik a ministerium még ma sem, hanem inkább a lótenyésztésnek, különféle agrárkérdéseknek, igy az állategészségügynek és állatnevelésügynek javítására vesz fel rendkívül nagy tételeket. Itt három tételt lehetne összehasonlítani, hogy az én felfogásomat megvilágítsam. Ez a három tétel a következő: A műnk ab érmegál lapító 'bizottságok működésével kapcsolatban felvett a minister ur 32.000, munkásjóléti célokra 30.146, az Országos Gazdasági Munkáspénztár céljaira 115.762 pengőt, míg az állattenyésztés fejlesztésére 151.133, állatnevelésre 1,965.135, állami lótenyésztésre 3,791.501, állategészségügyre 1,470.764 pengőt, tehát összesen állategészségügyi célokra 7,378.533 pengőt. Különösen jellemző ás különösen karakterisztikus hogy lótenyésztésre ilyen óriási és a magyar népiskolai oktatást megszégyenítően hatalmas összegeket vesz fel a minister ur akkor, amikor Budapest székesfőváros törvényhatósáig'álban megállapítottuk, hogy rövid időn belül Budapest tereiről és utcáiról el kell tűnniük az egy- és kétfogatú kocsiknak, mert közlekedés iekintetébn át fognak térni teljesen az automobil-üzemre. Ezzel szemben a minister ur, ugy látszik, teljesen szakit Madách faJanszter-rendszEiévei, ahol olyan nagyszerűen meglátja Madách, a nagy költő az idők elkövetkezését, a falanszterrendszerben, ahol ugy mutatja be a lovat, mint egy olyan közlekedési eszközt, amely évezredekkel ezelőtt alkalmas volt arra, hogy az embereket az egyik helyről a másikra szállítsa. Ugy látszik, a minister ur küzd ezen szellem ellen és a lótenyésztést minél nagyobb mértékben kívánja fejleszteni. A minister ur, ugy látszik, mégis mint a Faluszövetség nagyérdemű elnöke a traktorokkal való szántást nem nagyon méltóztatik támogatni. (Mayer János i'öldmivelésügyi minister: Ugy látszik, Pegazusa megint a felső régiókba ragadja! — Derültség.) Ez az a régió, amelyet a minister ur tart megszállva, xlmikor a mélyen t. minister ur a traktorok beszerzésére nagyon helyesen igen jelentékeny összegeket méltóztatott felvenni, amikor a lótenyésztés, állategészségügy, stbcéljaira rendkívül nagy összegek szerepelnek a költségvetésben, mégis azt látom, hogy tulajdonképen nem akart abba a modern követelménybe, abba a modern korba beilleszkedni, amely már számol azzal, hogy nemcsak Budapest utcáiról fognak lassanként eltűnni az egyés kétfogatú kocsik, hanem a mezőkön, a szántóföldeken is gépekkel fognak dolgozni, amelyek megölik a lovak romantikáját. (Csontos Imre: Csak egy hibájuk van, hogy nem szaporodnak! — Derültség.) Csontos t. képviselőtársam, azt hiszem, a gépek is szaporodnak, hiszen azokat még sokkal könnyebben lehet szaporítani és sokkal többet lehet produkálni, nagyobb eredményeket lehet elérni velük. A lótenyésztést azonban még mindig megtartani a régi Nagy-Magyarország költségvetéesinek keretein belül, ez mindenesetre nem haladásról, nem az idő szellemének megértéséről tesz tanúbizonyságot, hanem arról, hogy ragaszkodnak valamihez amit nem tudnak megindokolni a nyugati államok előtt, azoknak gazdái előtt. Ott ugyanis már szakítottak a lóval való szántással és traktorokkal való szántással sokkal nagyobb eredményeket tudnak elérni. Ezeket a számokat azért hoztam fel, hogy egyfelől rámutassak a költségvetésnek arra a nagy hibájára, hogy azok a tételek, amelyekkel a munkások jólétét lehetne javítani, ahol a munkások hóna alá kellene' nyúlni a kormányzatnak, ahol a munkások béréért kellene a; földmivelésügyi kormányzatnak sikra szállani, roppant soványak és előrelátásról és jószívűségről egyáltalában nem tanúskodnak, ellenben ott, ahol a lótenyésztésről, az állategészségügyről van szó, óriási összegek állanak rendelkezésre, mintha bebizonyítani kivánnók azt, hogy Magyarországon a lótenyésztést sokkal többre becsülik, mint az embertenyésztést. Még egy-két kérdés van, amelyet az igen t. minister ur figyelmébe kívánok ajánlani. Ha már benne vagyunk a tanításban és az adatokban a minister ur figyelmét különös mértékben fel kívánom hívni a gazdasiájgi iskolákra. Statisztikai adatokat fogok felolvasni amelyekkel bebizonyítom hogy Magyarországon, amelynek közel 8 millió lakosa van, s ebből közel 4:5 millió lakos foglalkozik mezőgazdasággal, milyen rendkívül kevés azoknak a tanulóknak száma, akik gazdaság^ iskolát végeznek. Én már a kultusztárca költségvetésének tárgyalásánál is emlékezetébe hoztam a minister urnák azt a régen, még olyan kisgazdás hangulatú nemzetgyűlési üléseken — mindjárt a második nemzetgyűlés elején — hangoztatott felfogását, amikor ő arról beszélt, hogy kisgazda iskolatípust fog felállítani, de amelyről később megfeledkezett, annak felállítása nem történt meg. Ellenben arra kértem akkor már a minister urat, hogy a mezőgazdasági iskolákat fejleszsze, a mezőgazdaság iskolák tanító és tanári személyzetét szaporítsa és ha már nem akar uj tipust_ felállítani ezt a tipust tegye nagyobbá ós teljesebbé, mert az ország agrár érdekeinek ez felel meg. Magyarországon 4,449.150 ember foglalkozik földmiveléssel, évente pedig összesen csak 1015 tanuló végzi a gazdasági iskolát, vagyis négy és fél millió mezőgazdasággal foglalkozó ember közül körülbelül csak ezer tanul a gazdasági iskolában

% Ebből az látszik, hogy valahogyan nincs, érdeklődés a mezőgazdasági iskolák iránt. Épen ezért figyelmébe ajánlom a minister urnák, akinek szakába tartozik ez, hogy hivja fel ezekre az iskolákra a figyelmet és támasszon, érdeklődést a mezőgazdasági iskolák elvégzése iránt, mert egy agrárállamban, mint amilyen Magyarország, — ahol felsőbb gazdasági tanintézet van három, földmivesiskola van kilenc, vincellér- és szőlészeti tanfolyam öt, erdőőri és vadőri tanfolyam kettő, egyéb gazdasági szakiskola tiz, ahol tehát öszszesen 29 ilyen iskola van, s ezekben összesen 1015 tanuló tanul és 190 tanár tanit — ezt borzasztóan kevésnek találom: ugy, hogy szerintem tiszta frázis, levegőhasogatás, porhintés és népámitás itt agrárországról, agrár érdekekről, az aigrárizmus fejlesztéséről beszélni akkor, amikor ennek a kultúrának statisztikai adatai ilyen szánalmasan gyengék és gyatrák. Ezért arra kérem a> minister urat, találja meg annak utját-módját, talán karöltve a kultuszminister úrral, hogy ha nem is csinálnak uj iskolatípust, legalább a meglevő iskolákalt fejlesszék és azt az arányszámot, amelyről fentebb volt szó és amely borzasztóan szégyenletes egy ilyen kimondottan földművelő országban, javítsák meg, hogy a jövő esztendőben a minister ur azt mondhassa: igenis, tettem intézkedéseket, nagyobb összeget elvontam a lótenyésztéstől és az állategészségügytől és ide vittem át ezeket az összegeket s ma már nem 1015 tanuló tanul a mezőgazdasági iskolákban, hanem 2015 tanuló. Ez mindenesetre olyan eredmény volna, amelyre a minister ur büszke lehetne és amely;